Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁN 57 ÉS A67-ES ÚTON (2004-2005) ELŐZETES JELENTÉS IV A nyomvonal melletti domb lábára leginkább felhúzódó 1. szondában 13 objektumot különítettünk el. Ezek nagyobbrészt gödrök, illetve egy árok és három, nehezen azonosítható, leletanyagot szolgáltató folt. (Utóbbiak talán a magasabban feltételezhető lelőhelyről lecsúszott eróziós humuszlencsék.) Az objektumok leletanyaga egységesen kelta (La Töne D) kerámia. Az egyik veremből (4. objektum) kelta kerámiatöredékek kíséretében bronztű is előkerült. Az 5. objektum betöltésében két, csaknem ép kézimalomkő volt (XX. tábla 4. kép). A IV. és V. szondában semmilyen objektumfolt nem jelentkezett, bár előbbiben az iszapos altalajban rossz megtartású (bronzkori?) edényt találtunk. Az I. szondát még hat méterrel kiszélesítettük a III. felé, hogy meghatározhassuk az objektumokkal fedett terület kiterjedését. Az újonnan nyitott felületen további objektumokat találtunk (17-33.). Ezek leletanyaga a korábbiakhoz hasonlóan késő kelta. Annyi mindenképpen megállapítható, hogy a lelőhely központi (intenzív) része ténylegesen a kijelölt útnyomvonaltól keletre, a domb magasabb részén lehet, az általunk kutatott terület nagyobb része régészetileg üres. Látrány-lllés tanya 1-2 (67/8-9 lelőhely) Mersdorf Zsuzsa A 67-es út tervezett nyomvonalán, Látrány határának délkeleti részén, az Illés-tanya közelében 2005 augusztusában és szeptemberében egy 2600 m -es felületet tártunk fel.

89 A lelőhely

90 egy megközelítőleg északnyugat-délkeleti irányú dombvonulat lábánál helyezkedik el, a Tetves-patak jobb partján található lápos, mocsaras terület és a dűlőút között. A feltárás során végig problémát okozott a talajvíz jelenléte, amely a szelvény alacsonyabban fekvő részeit tartósan elborította. A tárgyalt korszakokban azonban a terület a mainál lényegesen szárazabb lehetett. A feltárt nyomvonalszakaszon egy intenzív középső neolit és egy szórványos kelta település képe bontakozott ki. A Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrájához tartozó gödrök a keleti szelvényfal közelében sűrűsödtek, így a feltárásból jelenleg kimaradt erdősáv területe alatt is intenzív telepnyomokkal kell számolnunk. Az újkőkori felszín jelentősen különbözött a mostanitól: a patak felé, déli és nyugati irányba lejtett, és keletnyugati irányú sekély vízmosások tagolták. A neolit telep pusztulása után a terület erdősödött, melynek eredményeként egy átlagosan 40 cm vastag vörös erdőtalaj réteg keletkezett, erre rakódott a későbbiekben 60160 cm vastagságban a fölötte húzódó dombhát talajpusztulás során keletkezett hordaléka. Az erdőtalajban foltokban nagy mennyiségű, rétegszerűen jelentkező kerámiatöredék és patics került elő, mely az objektumok fölött különösen intenzívvé vált.

91 Sajnos a régészeti jelenségek határa a vörös erdőtalajban nem rajzolódott ki, betöltésük csak az altalajban különült el. A rétegviszonyok alapján a neolit járószint nagyjából az erdőtalaj sávjának felső határán húzódhatott. Ebből adódóan számolnunk kell az objektumok felső 20-40 cmes sávjának pusztulásával, mely a sekély árkok és cölöplyuk-együttesek esetén megnehezíti a telepjelenségek értelmezését. A szelvény keleti részén két párhuzamos sorba rendeződött cölöplyukakat találtunk (17., 18., 60., 62., 63., 65. és 79. obj.). A 60-80 cm átmérőjű, kerek oszlophelyek nagyjából kelet-nyugati tengely mentén rendeződtek, a két sor távolsága 2 m (XX. tábla 5. kép). Az oszlopsoroktól 15 m-re délre két derékszögben találkozó, 35-40 cm széles, 5 ill. 7 m hosszú árkot bontottunk ki (27. és 76. objektum). Az objektumok alján a végpontokban és a köztes szakaszokon is cölöplyukak mutatkoztak; a jelenséget egy felmenő falú, nagyobb épület alapárkaként határozhatjuk meg. Az oszlopsorok és az árkok által határolt területen szabálytalan elrendezésben további cölöplyukak találhatók. A 27. objektum északi végének közvetlen közelében keskeny, sekély árkokból álló „U" alakú komplexumot tártunk fel (72., 73. és 74. objektum). Az egymáshoz derékszögben csatlakozó árkok egy megközelítőleg 2x4 m-es területet fogtak közre. Metszéspontjaiknál cölöplyukakat bontottunk ki, melyek valószínűleg egy földfelszíni épület szerkezetéhez tartoztak. Sajnos az épületnyomok egymáshoz való viszonya nem határozható meg, térbeli közelségük és azonos tájolásuk azonban tudatos szerkesztésre utalhat.

92 A lelőhelyen három nagyobb méretű szabálytalan folt bontakozott ki (83., 91. és 139. objektum). A sekély, kissé egyenetlen aljú objektumok alján további gödrök különültek el. Betöltésük erősen faszenes, és nagy mennyiségű vesszőlenyomatos paticsdarabot tartalmazott. Ezekben az esetekben sövényfonatos falszerkezet omladékával számolhatunk. A 91. objektum alján jelentkező kisebb gödrökből egy peremén ujjbenyomkodással tagolt, tölcséres nyakú hombáredény, valamint egy gömbös testű, csípettdíszes edény kiegészíthető darabjai kerültek elő. A feltárás keleti szélén egy földbemélyített sütőkemencét bontottunk ki, a hozzá tartozó munkagödörrel együtt (40-41. objektum, XX. tábla 1. kép). A DVK településre jellemzőek a függőleges falú, mély tárolóvermek is. A lelőhelyen több keskeny, sekély árkot tártunk fel, melyek részben a domboldal lejtésével párhuzamosan, részben arra merőlegesen húzódtak. Feltehetőleg vízelvezető funkciójuk lehetett. Nagyon bőséges leletanyagot tartalmazott az 53. és 56. objektum. Ások állatcsont és patics mellett egy kupacban edények összetartozó töredékei kerültek elő. Több fényezett, fekete színű, karcolt vonaldíszes, fordított csonkakúp alakú csőtalpas tál, továbbá vörösre égett, gömböstestű és tölcséresnyakú edények, valamint egy nagyméretű, bütyökfüles, nyomott gömbös testű edény (XX. tábla 2. kép) töredékeit sikerült majdnem teljes egészében begyűjtenünk. A feltárás során az előkerült cserepek között a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrájának korai fázisára és a Keszthelyi csoportra jellemző kerámiákat egyaránt megtaláljuk. Korai jellegzetességeket képviselnek a Bicske típusú kettős kónikus edények, valamint az ún. elkent vagy simított barbotin díszítéssel ellátott darabok.