Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁN 55 ÉS A 67-ES ÚTON (2004-2005) ELŐZETES JELENTÉS IV vagy a két cölöplyuk tengelyében egy keskeny, sekély árok volt (239. épület). Az egyik esetben (244. épület) a rövid oldali nagyobb, ágasfa helyét jelző cölöplyukak mellett az épület gödrének sarkaiban is voltak kisebb cölöplyukak. A házgödrök fala általában közel függőleges volt vagy meredeken szűkült, egy esetben a gödör déli, hosszabb oldali fala rézsűs, lejtős volt, ez talán a bejárat helyére utal. Több esetben sikerült keményre járt illetve tapasztott padló maradványait megfigyelnünk. Az épületek alján, padlóján többször is nagyobb égett felületeket lehetett találtunk, ezek utalhatnak nyílt tüzelésre, de az épületek pusztulásakor is keletkezhettek. A 149. épülettől délre nagyobb méretű cölöplyukak rajzoltak ki egy felszíni épületet vagy épületrészt (XVIII. tábla 4. kép). A 73. épület igen mély volt, több oldala mentén padkákat találtunk, tőle északra egy sekélyebb lemélyedésben szintén felszíni épületrészre vagy épületre utaló cölöplyukak voltak. A lelőhely bizonyos részein, főleg északon, nagy mennyiségű cölöplyuk volt, ezek gyakran rendszertelenül helyezkedtek el, de több esetben sorokba rendeződve felszíni épületek vonalát rajzolták ki. A lelőhelyen talált tüzelőberendezések igen nagy formai és funkcionális változatosságot mutattak. Több szabadban álló, földbe vájt kemencét bontottunk ki. Ezek lekerekített sarkú téglalap vagy ovális alakú előtérgödörrel rendelkeztek. A platnijukat néha megújították, az alatta lévő hőtartó réteg általában kerámiatöredékekből állt, ezt többször salakkal vagy kővel keverték. Az előzőektől eltérő típusú az 509. kemence. Ennek alját peremes téglákkal rakták ki, fala sajnos nem maradt meg, előtérgödre nem volt. A lelőhely északi részén egy füstölő kemence is előkerült. Ezt egy kerek előtérgödörből vájták földbe, a körülbelül 130 cm-es, lefelé tartó, lejtős járat végén egy harmincöt centiméter átmérőjű, függőleges kürtőt alakítottak ki. Jól megfigyelhető volt, hogy az objektum alja az elején, az eiőtérgödörnél égett ki a legerősebben. Itt gyújtottak tűzet, amelynek füstje lehűlve távozott az objektum kürtőjén. A füstölő járatának hosszúsága és lejtése elősegítette a füst minél alacsonyabb hőmérsékletre való hűtését. A kürtő felett valószínűleg könnyűszerkezetű épület lehetett de ennek nyomát nem találtuk meg. A lelőhelyen talált edényégető kemencék három jól elkülöníthető csoportba sorolhatóak. Két földbevájt, rostélyos edényégető kemencét bontottunk ki. Ezek hosszúkás munkagödörrel rendelkeztek, a tűzterüket nem osztotta borda. Az egyiknél (65. objektum) hét lyuk volt a domború, nagyjából egy méter átmérőjű kerek rostélyon, a tűztere 80 cm mélyen volt a rostély alatt. Egy méter hosszú földbe vájt járat kötötte össze a rostély alatti részt a viszonylag nagyméretű, ovális munkagödörrel (XIX. tábla 1-2. kép). A 42. kemence hasonló szerkezetű volt, valamivel kisebb előtérgödre és kevésbé mély tűztere volt, a rostélyát lépcsősre alakították. Az edényégető kemencék közül három téglából épült. Az objektumok szétbontásakor jól megfigyelhető volt építésük módja. Először kiásták és kiégették gödrüket, majd ebbe építették nyers - eredetileg kiégetetlen - téglából a kemencék falát és rostélyát. A téglák ezután, már a helyükön égtek ki, ennek köszönhetően a belső részükön erősen, a külső oldalukon sokkal kevésbé égtek át. Az egyik kemence (269.) nagyobb méretű és jobban megépített volt (XIX. tábla 3-4. kép). A téglalap alakú, északnyugati-délkeleti tájolású objektumnak körülbelül egy méter hosszú tűztere volt, a falai öt sor tégla - azaz körülbelül negyvenöt centiméter mélyek voltak. A hátsó fala függőleges volt, az oldalfalak lefelé szűkültek. A kemence száj felőli oldalánál és a közepénél téglákból egy-egy bordát alakítottak ki, ezeken és a kemence hátsó falán hat hosszabb téglát fektettek keresztbe. Ezekből egy az eredeti helyén volt, kettőt beszakadva találtunk meg. Ezek a téglák alkottál a kemence rostélyát, a köztük lévő rések szolgáltak a rostély nyílásául. Az objektum száját és a mögötte lévő járatot a tűztér gödrével együtt kiásott és kiégetett gödörbe, téglából építették. Ez a rész körülbelül hetven centiméter hosszú és négy sor tégla mély volt, az előtérgödörnél egy sor keskeny téglával szélesítették, ami a száj megerősítésére szolgált. A két kisebb méretű, egyszerű szerkezetű, téglából rakott edényégető téglalap alakú volt. Az objektumok szájánál nem volt megépített járat, kisebb méretű és csak három esetleg négy sor tégla mély tűztérrel rendelkeztek. Egyszerűbb, kisebb, de hasonló módon épített, hasonló funkciójú objektumok voltak, mint a 269. kemence. A nagyobb és az egyik kisebb méretű, téglából épített edényégető kemencéhez egy közös előtérgödör tartozott. A két objektum között nem látszott időbeli eltérés, az előtérgödör egyszerre töltődött fel. Közvetlenül mellettük egy hagyományos, földbe vájt, rostélyos edényégető kemence helyezkedett el (XIX. tábla 5. kép). A három objektumot körülvevő, általában párosával álló cölöplyukak, valamilyen könnyű szerkezetű építmény, tető nyomai voltak. A három különböző fajtájú edényégető és az ezeket körbevevő cölöplyukak, egy olyan műhelyre utalnak, ahol talán funkcionális eltérés volt a különböző típusú kemencék között. A lelőhely középső és déli részén több nyugat-keleti irányú árok futott, ezek a vízelvezetést is szolgálhatták, mivel a mocsár felé tartottak, ugyanakkor viszonylag szabályos ismétlődésük alapján valamilyen más, talán a település-szerkezettel kapcsolatban álló funkciót is feltételezhetünk esetükben. A feltárt területen számtalan kisebb-nagyobb gödröt és nagyméretű tárolóvermet találtunk. Négy kút is volt a lelőhelyen, ezeket a talajvízszintig, azaz körülbelül négyszázötven centiméterig tudtuk kibontani, kettőnél a november végi hideg időjárás, a harmadiknál a nyári esőzések miatti beomlás akadályozta a további bontást. A kutak, különösen a felső részükön, nagy mennyiségű leletanyagot tartalmaztak. Humuszos és égett rétegek alkották a betöltésüket, használatuk megszűntével szemetesgödörnek használták, illetve betemették az objektumokat. Több esetben is sikerült elkülöníteni a kutak oldalán egy kevésbé kevert, sárgásabb, homokosabb réteget, amit az egykori kútszerkezeten kívül eső részként azonosíthatunk. Három nagyméretű, mély, szabálytalan alakú, egyenetlen aljú objektum volt a lelőhely északi részén (XIX. tábla 6.