Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁN 49 ÉS A67-ES ÚTON (2004-2005) ELŐZETES JELENTÉS IV Balatonlelle-Rádi domb (67/3 lelőhely) Serlegi Gábor A67-es főközlekedési út nyomvonal-korrekciója által érintett, nagykiterjedésű lelőhelynek itt tárgyalt szakasza az új M7-es autópálya balatonszemesi csomópontjától délre, a Tetves-patak mentén húzódó domboldal gerincén és nyugati lejtőjén helyezkedik el. A megelőző feltárás munkálataira 2005 májusa és augusztusa között került sor, amelyet az MTA Régészeti Intézete végzett el.7

9 A területről ismert volt egy, a 20. század második feléig használt homokbánya. A bányaművelés kapcsán végzett leletmentés során, a század 70-es éveiben került a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumba néhány késő római sír és egy szétdúlt telep leletanyaga.

80 A bányászat felhagyása után a mezőgazdasági művelésre átadott terület rekultivációs munkálatai eltüntették az egykori bányagödör körvonalait. A lelőhely északi részén megfigyelt, a környezet domborzatához viszonyítva szokatlanul mély részről gyanítható volt, hogy ezen a részen van a bányagödör közepe. A legmélyebb ponttól dél felé a terep erősen emelkedett, míg északi irányban egy enyhébb lejtővel érte el a vízszintes terepszintet. A bányaművelés beszüntetése után a területet rekultiválták, munkagépekkel a bánya északi oldalát betolták a gödör aljába. Ez okozta az északi és a déli lejtő eltérő meredekségét. A mai állapotok alapján azonban az eredeti felszín rekonstrukciója nem lehetséges. Az egykori domb és a bányászat, valamint az utómunkálatok által érintetlenül hagyott felszín határának kijelölése csak régészeti módszerekkel volt lehetséges, ezért, a feltárás első szakaszában feladatunk a bányagödör kiterjedésének pontos meghatározása és a homokkitermelés által érintetlenül hagyott, nyomvonalba eső régészeti lelőhely felderítése volt. ' Ennek lokalizálása céljából, egy hosszanti szondát húztunk a lelőhely északi határától a feltételezett bányagödör északi lejtőjén, valamint a déli lejtőn át, a gyaníthatóan érintetlenül hagyott plató határáig. Mind az északi, mind a déli lejtő felső részén régészeti objektumokat észleltünk, amelyek a lejtőkön a gödör belseje felé haladva fokozatosan megszűntek, elfogytak. A két felület között, a megközelítőleg 330 m átmérőjű, nagyjából 5,5 m mély bányagödör alján létesített szondában, jól megfigyelhető volt a rekultiváció során viszszatöltött modern kori rétegződés. A munkálatok első szakaszában a bányagödör északi lejtőjét tártuk fel. Ezen a részen számos, megközelítőleg észak-déli és arra merőleges, kelet-nyugati irányú árkokból (XV, tábla 2. kép és 3. kép lent) népvándorláskori, a késő avar népességhez köthető leletanyag, pecsételt díszű kerámia és kézi korongon készült fazekak töredékei, valamint bronztárgyak kerültek elő. Az árkok között szintén ehhez az időszakhoz tartozó gödröket is feltártunk. A megnyitott terület déli oldalán több szelvényben kézi szintsüllyesztést kellett végeznünk, ugyanis itt a rekultivációs munkák során munkagépekkel viszonylag vastag, újkori visszatöltést hordtak a régészeti objektumok fölé (XIV. tábla 5. kép). A humusz és homok keverékéből álló réteg elbontása után találtuk meg a domboldal fentebbi részein jól követhető árokszakaszok folytatását, valamint újabb objektumokat, és lokalizáltuk azt a határvonalat, amelytől délre a bányaművelés teljesen elpusztította a régészeti emlékeket. Az északi oldal feltárása után megkezdtük a homokbányától délre eső, megközelítőleg 460 méter hosszú, nagyobb részt, a domb gerincén futó nyomvonalszakasz objektumainak kibontását. A lelőhelynek ezen a felén népvándorláskori objektumokat nem észleltünk. A felület északi részén talált beásásokból a középső rézkori Balaton-Lasinja és a késő rézkori Bolerázi-Badeni kultúra leletanyaga került elő. A terület déli harmadában a rézkori gödrök mellett egyre nagyobb számban jelentek meg a kora bronzkori Somogyvár-Vinkovci és Kisapostagi kultúra objektumai. A bányától délre fekvő terület déli végén a nyomvonal enyhe ívben kanyarodva letér a domb gerincéről a Tetves-patak irányába húzódó nyugati lejtőre. Az előzetes felmérések a lelőhely súlypontját ezen a domboldalon valószínűsítették. Mindezt jól alátámasztották a terület nyitása során tett megfigyelések, ugyanis délnyugati irányba haladva a lelőhely intenzitása - a gerincen észlelt objektum sűrűséggel szemben - növekedett. A lelőhely déli oldalán az említett régészeti korszakokhoz kapcsolható beásások túlnyomó többsége tároló és hulladékgödör, valamint számos, egymásba ásott objektumból álló gödörkomplexum volt. A gödrök mellett két esetben tártunk fel egy késő rézkori illetve egy kora bronzkori kemencét, valamint kibontottunk egy középső rézkori lakóházat. A ház déli végét három szakaszból álló, „U" alakú alapárok alkotta, amelyeknek alján 21 cölöplyukat figyeltünk meg (XIV tábla 6. kép). A ház északi oldalán alapárkot nem találtunk, ezen a részen az alapárkok meghosszabbításában, valamint a ház középtengelyében egy-egy cölöplyuk-sort azonosítottunk. A terület déli végén feltártunk a nyomvonalra csaknem merőlegesen, mintegy 40 méter hosszan és 5 méter szélesen húzódó kora bronzkori árkot is. Az árok iránya, és rövidsége miatt funkciója egyelőre nem meghatározható. A déli oldal objektumaiból nagy mennyiségben kerültek elő középső és késő rézkori, illetve kora bronzkori kerámiák és állatcsont, valamint szép számban találtunk kovapengéket, megmunkált kő- és csonteszközöket, orsógombokat is. A munkálatok végére a kijelölt lelőhely területe elérte a 27.000 m -t, amelyből a homokbánya mintegy 12.000 m -t pusztított el, így 15.000 m régészetileg érintett terület került feltárásra. Balatonlelle-Rádpuszta-Temetőalja dűlő (67/4 lelőhely) Honti Szilvia - Németh Péter Gergely A Balatonlelle-Rádpuszta-Temetőalja-dűlő lelőhely már az útépítéshez kapcsolódó terepbejárást megelőzően is ismert volt: 1986-ban földkitermelés során megbolygatták a lelőhelyet, ekkor a kaposvári múzeum