Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)
Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV
44 HONTI SZILVIA ET AL. hatalmas foltokként jelentkező, többségében szabálytalan formájú beásások (XIV. tábla 1. kép), melyek funkcióját általában egyértelműen nem lehetett meghatározni, rengeteg leletanyagot szolgáltattak. Előkerült még egy meglehetősen sekély, derékszögben elforduló árokszakasz, amelynél felvetődött rézkori ház alapárkaként való azonosítás. A nyugat felé húzott kutatóárokkal - mivel abban további objektumokat nem észleltünk - egyértelműen meghatározható volt a rézkori telep határa. Már a korábbi feltárások egyértelművé tették, hogy Balatonkeresztúr-Réti-dűlőn együtt és folyamatában vizsgálhatók a rézkor folyamán idetelepült emberek (Balaton-Lasinja kultúra - Furchenstich - protoboleráz horizont - Bolerázi csoport - Badeni kultúra) megtelepülései. A Balaton-Lasinja települési objektumok a lelőhely nyugati, műúthoz közel eső részén koncentrálódtak. A középső rézkor második felében és a késő rézkor folyamán egy kelet felé történő elmozdulás figyelhető meg a megtelepedésben. A késő rézkori Badeni kultúra emberei már a Nagy-berekhez egészen közel húzódó kiemelkedést lakták. 76 A felület északnyugati részén talált kerek, méhkas alakú verem a Kisapostagi kultúrához köthető. A gödör feltehetően a nyomvonal nyugati felén feltárt kora bronzkori település szélét jelzi, csakúgy, mint a komplex pihenő északnyugati szárnyának délnyugati felén feltárt gödör és csontvázas temetkezés. Területünk északi részén került elő egy Árpád-kori építmény (pince), illetőleg ugyanerre a korra keltezhető két kemence, közös munkagödrével együtt. Az említetteken kívül, néhány további Árpád-kori gödör mellett, egy kisméretű, középkori hulladékgödröt tártunk fel. A feltárásra került régészeti jelenségek és az előkerült leletanyag szorosan kapcsolódik a 2003-2004-es évben a lelőhely nyugati részén folytatott megelőző régészeti feltáráshoz, és újabb információkkal szolgál a terület történetét illetően. IV. A 67-ES ÚTKORREKCIÓ TERÜLETÉN VÉGZETT MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK Az M7-es autópálya építéséhez kapcsolódóan a 67es út Somogytúr, Látrány és Balatonlelle lakott területét elkerülő szakasza is megépül. A mintegy 12 km-es új út Somogytúrtól délre indul, és végig a Tetves-patak völgyében halad, annak előbb a bal, majd a jobb partján. A Tetves-patak ma már kiépített árok, a Balaton egyik nagy, tölcsér alakú, mocsaras öblébe vezeti a környező vizeket. Ez a Szemesi-berek, mely a torkolati részen közel négy kilométer széles, dél felé fokozatosan keskenyedik. Az új út a szemesi szakaszon még mocsaras területen vezet át, a szemesi autópálya csomóponttól a Balatonlelléhez tartozó rádpusztai részen, a berek magasabb partján indulva, fokozatoson megközelíti a berekpartot. Látrány és Visz területén, ahol meredek oldalú dombok, a Diós-hegy és a Kálmán-hegy kíséri a völgyet, a patakhoz közel, mocsaras és a mocsarakból kiemelkedő dombosabb részeken halad észak-déli irányba, a végén elhagyva a völgyet, csatlakozik a mai 67-es útba. A kiváló megtelepedést nyújtó berekparton - a szemesi és a leilei szakaszon - végig lelőhelyek sora húzódik. A balatonszemesi szakaszon az autópálya építését megelőzően már 2000-2003 között elvégeztük a feltárásokat, a szemesi csomópont területén Honti Szilvia és Németh Péter Gergely, a régi 7-es úthoz vezető bekötőúton Serlegi Gábor vezetésével (M7/S-13 Balatonszemes-Szemesi-berek és M7/S-19 Balatonszemes-Egyenes-dűlő). A leilei szakaszon, az északi párszáz méter kivételével (a berekparttól viszonylag távolabb), az új út nyomvonalán mindenütt kerültek elő régészeti leletek, mintegy 1900 m hosszan, és ahogy az út nyomvonala közeledik a berekparthoz, egyre intenzívebb lelőhelyet sejtetett (XV. tábla 1. kép). Részben régészeti megfontolásokból, részben technikai okokból a tulajdonképpen egyetlen lelőhelyet négy részre osztottuk. Az északi (67/2 Balatonlelle-Rádi út mellett) területén rézkori kerámia került elő a terepbejárás során, ettől délre (67/3 Balatonlelle-Rádi-domb) vegyesen őskori. Majd a rádpusztai szélső házak mellett (67/4 Balatonlelle-Rádpuszta-Temetőalja-dűlő) az őskor mellett a római kor egyre intenzívebben jelentkezett. A déli szakaszon, a rádpusztai középkori templomrom közelében a római és az Árpád-kori-középkori kerámia volt a jellemző (67/5 Balatonlelle-RádpusztaRomtemplom mellett). A 67/2 és 67/3 lelőhelyet egy új, a Rádi-domb nyugati szélébe bevágott út választja el, ám a feltárások során kiderült, hogy a 67/3 lelőhely északi széle a 67/2 szerves folytatása (XV tábla 3. kép). A 67/3 Balatonlelle-Rádi-domb lelőhelynek ezen az északi részén a 70-es években homokbányászás során késő római sírok kerültek elő, sajnos a feltárások során bebizonyosodott, hogy a temetőt a bánya megsemmisítette. Ennek a lelőhelynek a déli, hosszabb szakaszán, ahogyan az útnyomvonal közeledett a berekparthoz, északról dél felé fokozatosan intenzívebbé vált az őskori lelőhely. A 67/4 és 67/5 lelőhelyen találjuk a lelőhely legintenzívebb részét, nyomon követhető, ahogy a római telep fokozatosan sűrűsödik, majd a legdélebbi, alacsony fekvésű részen a régészeti objektumok újra megfogyatkoznak, és a fekete mocsári földben alig megfoghatók. Az intenzív római kori jelenlét egy átkelőre utal, itt, a mocsár összeszűkülő részén vezethetett át a Balaton partján vezető kelet-nyugati út. Esetleg erre utalnak a jelenkori adatok is: Néhány évtizeddel ezelőttig szekérrel járható töltés vezetett a mocsáron át, valahol a rádpusztai templomrommal egy vonalban. Érdekes módon a templomrom környékén megfigyelt középkori településnek ezen a részen nem volt nyoma, csak az Árpád-kori telep külső, gazdasági részei kerültek elő. A 67/2 Balatonlelle-Rádi út melletti lelőhelyen és a 67/5 Balatonlelle-Rádpuszta-romtemplom melletti lelőhelyen Molnár István (SMMI), a 67/3 Balatonlelle-Rádidomb lelőhelyen Serlegi Gábor (MTA Rl) vezette a feltárásokat, a 67/4 Balatonlelle-Rádpuszta-Temetőaljadűlő lelőhelyen Honti Szilvia és Németh Péter Gergely (SMMI). 2005-ben a nyomvonalba eső négy lelőhely túlnyomó részét feltártuk, 2006-ra a 67/4 lelőhely kis része maradt feltáratlan.
