Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁN 39 ÉS A67-ES ÚTON (2004-2005) ELŐZETES JELENTÉS IV olyan mennyiségben szolgáltatott egységesnek tűnő rézkori, a Badeni kultúrába sorolható kerámiaanyagot, hogy ott a kutatást kiterjesztettük. A metszetben észlelt különböző gödrökön kívül sírokat is találtunk a munkaterület északi szélén. Ezekre a géppel kitermelt földben gyűjtött vázcsontok hívták fel a figyelmet. Legfigyelemreméltóbbnak a korábbi és az újonnan fektetett vezetékszakaszok északi csatlakozási pontjánál megbolygatott, őskori kettős sír mondható. A sír nagyon sekély volt, a vázak alig néhány centiméterre feküdtek a humuszréteg igen élesen elhatárolható szántásvonala alatt, ezért sírgödör nem volt elkülöníthető, az árok a sír lábfelőli részét megsemmisítette. A sírba két személyt temettek; az egymás melletti pozíció azt sejteti, hogy egyidejűleg. A déli váz háton feküdt, míg az északi hason; bal karja a bal vállhoz volt felhajtva. Az épen maradt sírrészben semmilyen tárgyi melléklet nem volt. Néhány méterrel nyugatra, az árok két szemközti falán szabályos, mély objektum foltja jelentkezett (16. objektum). Ezek utóbb két különálló sírnak bizonyultak, melyek közül a déli (16/2) kisgyermek maradványait, míg az északi (16/1) felnőtt (férfi?) csaknem teljes csontvázát rejtette. A felnőtt csontjai szokatlanul jó megtartásúak voltak, bal karja mentén kb. 60 cm hoszszan koporsódeszka húzódott. A megfigyelések alapján a sírok a 16-17. századra keltezhetőek. Egy későbbi alkalommal egy további felnőtt sírt találtunk és bontottunk ki (16/3), a kiszórt földből pedig gyermekváz-részeket gyűjtöttünk (16/4); ez utóbbi sírgödrét már nem lehetett lokalizálni. A koraújkori sírok egy, a mai 6701 -es úttal párhuzamos sort alkottak, kronológiailag valószínűleg a fehérbézsenyi földvár közelében feltárt temetőkhöz köthetők. Az árok mindkét metszetfalán jelentkezett egy, két kemencéből és közös munkagödrükből álló együttes (1. objektum). A kemencék sütőfelületei egyperiódusúak voltak, alapozásuk nem volt, leletanyaguk alapján Árpád-koriak. A többi objektum túlnyomórészt őskori, valószínűleg rézkori volt. Egyik ezek közül esetleg házként azonosítható, sekély, egyenes aljú, párhuzamos oldalú mélyedés (12. objektum). A helyszínen egyértelműen rézkoriként meghatározható kerámiaanyag került elő az 5, 7. és 8. objektumból. Ez utóbbiból tekintélyes mennyiségben, s érdekes módon a betöltésnek inkább a felsőbb rétegéből. Maga az objektum némiképp tagolt aljú volt, körvonala bizonytalan. Az árok által bolygatott szélén rossz minőségű (gyengén átégett) kemencemaradványokat leltünk. A további őskori gödrök (4, 10-14. objektum) valószínűleg szintén rézkoriak voltak. Két nagyon hasonló formájú és rétegződésű, orsó alakú verem nagy valószínűséggel az avar népességhez köthető. Az árok legdélebbi objektuma (17. objektum) nem volt keltezhető. Az orsó alakú verem alján lévő kisebb, kerek mélyedésben lókoponya feküdt. Lehetséges, hogy az objektum valamiféle áldozati gödörként készült. Az árok objektumai azt tanúsítják, hogy a mérnöki telep helyén azonosított, több régészeti korszakra kiterjedően lakott lelőhely északi és nyugati-délnyugati irányban feltétlenül túlnyúlik a kivitelezési projekt kisajátítási határain. Déli-délkeleti irányban a lelőhely lezárulni látszik, erre utal, hogy a közműárok déli részének metszeteiben nem jelentkezett régészeti objektum. Fonyód-Vasúti-dűlő 3 /6701-es út Koós István 2004 nyarán a régészeti felügyelet során felszíni szórványkerámiákat gyűjtöttünk a Vasúti-dűlő északi végén, a Kaposvár-Fonyód közötti, 6701-es út tervezett nyomvonal-korrekciója területén. A kerámiaanyag alapján az építési területen őskori és Árpád-kori lelőhely létére lehetett számítani. 2004 nyár végén az építendő út sávja mentén közműkiváltási munkálatok folytak. A szántón keresztülhúzott, víznyomócső-fektetésre készült árokban három méhkas alakú verem metszete jelentkezett. Ezeket akkor „Fonyód-Vasúti-dűlő, 1. közmű" lelőhely-megnevezéssel dokumentáltuk, illetve egy objektumot kibontottuk. Ez egy viszonylag sekély, méhkas alakú veremnek bizonyult, melynek nagyjából felét pusztította el a gépi árokásás. Betöltéséből, valamint a környékén átvizsgált kiszórt földből, nagyobb mennyiségű, középső bronzkori, a Mészbetétes edények népe kultúrájába tartozó edénytöredék került elő. Az útkorrekció területén, a kisajátítási eljárás lezárultával, a humuszolást követően, 2005. március 17. és április 1. között végeztük el a leletmentést.

71 A mintegy 7500 m -es érintett sáv jelentős részét kotrógéppel megnyitottuk, s kézi nyeséssel tisztáztuk a régészeti objektumok elhelyezkedését, összesen 59 objektumot tártunk fel. A bronzkori objektumok laza, szabálytalan szerkezetű telep részét alkották (Xlli. tábla 1. kép). Szuperpozíció csak elvétve volt megfigyelhető (pl. 8, 38, 41, 42. objektumok). A gödrök egy részének betöltéséből leletanyag nem került elő, ezért keltezésük bizonytalan; őskori eredetükre legfeljebb formájuk, valamint a meghatározhatóan bronzkori objektumok közelsége utal (XII. tábla 6. kép). Az üres gödrök léte, valamint a meglehetősen egységes kerámiaanyag talán a telep viszonylag rövid ideig tartó használatának jele. Említésre méltó az egyik gödörben (48. objektum, XIII. tábla 2. kép) lelt nagy mennyiségű, valószínűleg konyhai hulladék csigaház. A csigák csaknem kivétel nélkül egy, a Balatonban ma is honos faj egyedei, a csigaházak mérete egységesen 3-4 centiméter, ami a begyűjtésnél alkalmazott tudatos szelekciót jelzi. A több száz csigaház a gödör betöltésében nagyobb csomókban került elő, melyek mérete azt sugallja, hogy hulladékként, nagyobb tálból vagy vödörből öntötték ki. Egy veremben (58. objektum) tűzvészben elpusztult ház paticsfalának komoly hányada került elő. A paticsdarabokon jól megfigyelhetőek az eredeti fa tartóváz elemeinek, csatlakozási pontjainak lenyomatai. Több töredéken a falfelület ívelt formája is látható.