Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

34 HONTI SZILVIA ET AL. zodik. Tetőszerkezetüket általában a két rövidebb oldaluk középső tengelyében egy-egy szelementartó oszlophely tartotta, de előkerült középoszlopos (61. objektum) veremház is (X. tábla 4. kép). Utóbbi esetben a középső oszlop a tető alátámasztásaként funkcionálhatott. A szerkezetileg igen hasonló típusú házaknál a legnagyobb differenciáltság az épülethez tartozó tüzelőberendezéseknél van. A három csoportra elkülöníthető jelenségek (kőből épített szabadtűzhely, földbevájt kemence, nyílt tűzhely) az uralkodó szélirányt is figyelembe véve a ház északi oldalán találhatóak, annak valamelyik sarkában, a ház belső területén vagy ahhoz kívülről csatlakozva. A tüzelőberendezések sütőfelülete ovális formájú, jól tapasztott volt, vastagságuk általában 5-10 cm között változott és többségében alapozás nélkül készültek. Egy esetben a házhoz (4. objektum) kapcsolódó kemence (32. objektum) sütőfelületének bontása során állatcsont kerül; elő. A házak közül egy esetben találtunk ledöngölt agyagpadlót (61. objektum) és mindössze három esetben belső objektumot, ún. ülőgödröt (X. tábla 3., 5. kép). Az Árpád-kori jelenségek legnagyobb részét a szabadtéri kemencék, kemencebokrok tették ki, de feltártunk aknakemencéket, nyílt tűzhelyeket és egy kör alakú füstölősátrat is (236. objektum). Ez utóbbinál egy kisebb, nyílt tűzhelyet szabályos kör alakba rendezett, hat cölöplyuk vett körül. A terület erős bolygatottsága folytán teljesen ép kemencét kibontani nem tudtunk, ugyanakkor az egyes objektumok szerkezeti összefüggésükben nem sok különbséget mutattak. A kemencék formája, a veremházak tüzelőberendezéseihez hasonlóan, cipó alakú, boltozatuk tapasztás nélküli lehetett. A sütőfelületük ovális formájú, a száj felé lejtett, kitapasztott és jól átégett volt, megújítás nyomát nem észleltük (X. tábla 6. kép). A platni néhány esetben kerámia, kavics vagy tört kő alapozású volt. Kettő-három és négy kemencével (559. objektum) ellátott változatok, ún. kemencebokrok (X. tábla 2. kép) is előkerültek. A több sütőfelülettel rendelkező munkagödrök feltételezhetőleg hosszabb perióduson át lehettek használatban. A különböző típusú telepjelenségek nagy száma és rendkívüli változatossága ellenére kevés leletanyagot találtunk. A kis számú fémtárgy (vaskések, és egyéb ismeretlen rendeltetésű vastárgyak), kerámia és egyéb tárgytöredékek a telep szisztematikus felhagyásával, talán a falu elköltözésével-elköltöztetésével magyarázható. Az Árpád korra jellemző használati tárgyak között legnagyobb számban házikerámia jött elő, de találtunk római terra-sigillata edény oldaltöredékéből készült orsókarikát is. A kerámiák között kisebb palackok és bögrék mellett nagyobb tárolóedények, bográcsok és cserépfazekak töredékei is előfordultak. Az ezeken megfigyelt díszítési módok - bekarcolt, vagy benyomott vonalakból álló hullámvonal-köteg vagy a kereszt alakú fenékbélyeg - az Árpád-kor korai és kései időszakára is jellemzőek (11-13. század). Az általunk megnyitott felület az Árpád-kori (11-13. század) falu lakó és külterületét érintette, és az itt megfigyelt jelenségek nem sokban tértek el az eddig megismert, hasonló korú falu részletektől. A leletanyag későbbi részletes vizsgálata fog majd választ adni a település szerkezetének és időtartamának fontosabb kérdéseire, összefüggéseire. Kőröshegy-Séd-eleji-dűlő

57 Hajdú Ádám Dávid A településtől délnyugatra elhelyezkedő lelőhely a Kőröshegy-Séd-eleji-dűlő délkeleti részén, egy domboldalból kinyúló kisebb földnyelven található, nem túl messze a Séd-pataktól. Itt, a Kőröshegynél épülő völgyhíd hídpillérének földmunkái során két régészeti objektum került elő a 2005. március 24-25. között elvégzett leletmentés során. A két, egymáshoz viszonylag közel elhelyezkedő tároiógödörből előkerült leletanyag kisebb részét pattintott kőeszközök, míg nagyobb részét őskori, kézzel formált későbronzkori (Urnamezős kultúra) kerámia tette ki (IX. tábla 6. kép). A további földmunkák során újabb régészeti objektum előzetes várakozásunkkal ellentétben nem mutatkozott. Szólád-Bozótmellék Hajdú Ádám Dávid A településtől északnyugatra található lelőhely, a Szólád-Bozótmellék, a Nagy-metszés vagy más néven Büdös-gáti-víz kétoldalán kialakult berek viszonylag meredek partoldalán található, északról és délről is mély, vizenyős terület választja el a következő löszdombtól. A balatonőszödi csomóponthoz csatlakozó Őszödöt és Szóládot összekötő új bekötőút az ÉNyDK-i irányú domboldal nyugati szélét metszi. A 2003-as év végén elvégzett feltárás során egy gázvezeték került elő a lelőhely objektumok által leginkább érintett részén. A közmű vezeték kiváltásával párhuzamosan végeztük el régészeti leletmentést 2004. április 13-29, május 24-28. között, magán a nyomvonalon a korábbi gázvezeték 10 méteres körzetében és az új gázvezeték árkában, az új úttól nyugatra. A megnyitott felületen - a 2003. évi feltáráshoz csatlakozva - összesen 52 különböző jellegű objektum került elő. A feltárt jelenségek döntő része a késő bronzkorba, azon belül is az Urnamezős kultúrába, amíg egy kemence és hamusgödre az avar korszakra (6-8. század) keltezhető, a kemence sütőfelületéből előkerült kerámia-alapozás alapján. Ezen a feltáráson is, a 2003. évihez hasonlóan, megfigyelhető volt a késő bronzkori objektumok erőteljes hamus-faszenes betöltése. A második feltárásra az előzőleg feltárt területtől délnyugatra került sor. Az új közművezeték fektetését megelőzően egy 50 méter hosszú és 3 méter széles árkot ástak, amelynek földmunkái során további régészeti objektumok kerültek elő. A kutatásra kijelölt területen összesen 10 objektumot tudtunk elkülöníteni, amelyek két időszakból származtak. Az előkerült árok és tárolóvermek a leletanyag tanúsága szerint az Urnamezős kultúrához, amíg egy kemence az avar korra (6-8. szá-