Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

32 HONTI SZILVIA ET AL. sünk a területen. A szőlő kivágása után a kivitelező földgyalu gépekkel kezdte meg a humuszolást 2004. novemberében, ennek során egymástól nagy távolságra, két felületen, régészeti objektumok mutatkoztak. Két alkalommal, 2005. március 30. és április 7. illetve július 13-15. között végeztünk leletmentést a lelőhelyen. Az első észlelt jelenség egy, a kora bronzkori Somogyvár-Vinkovci kultúrához kapcsolható munkagödör-komplexum volt, a terület északkeleti részén. A feltárt jelenséget egy nagyobb, méhkas alakú tárolóverem, kisebb gödrök és egy tűzhely alkotta, amelyekből legnagyobb számban durvított felületű fazekak töredékei kerültek elő. Ettől a felülettől pár száz méterre délkeletre került elő a másik régészeti objektum. A feltárt jelenség a Kútvölgyi-dűlő középső platójának nyugati felén helyezkedett el. Az ÉNy-DK-i irányú, többszörösen tagolt árokrendszer keleti oldalán egy nagyméretű 2-2,5 m széles és átlagban 1 m mélységű, „U" keresztmetszetű árokból és ehhez nyugatról csatlakozó több kisebb, átlagban 1 m széles, „U" és „V" keresztmetszetű árkokból tevődött össze (IX. tábla 4-5. kép). A kisebb árkok betöltése egységes volt, a nagy árokban több, egymástól nehezen elválasztható betöltési réteget tudtunk dokumentálni, ami természetes feltöltődésre utal. Az objektumból leletanyag alig került elő, mindössze egy díszítetlen, kézzel formált tárolóedény fenéktöredéke és egy kötegelt hullámvonallal díszített töredéket találtunk, amelyek a késő avar korszakra (7-8. század) keltezhetők. A teljesen átkutatott területen további objektumok nem kerültek elő, amely a szőlőtelepítéshez kapcsolódó mélyszántással magyarázható, ennek mélysége helyenként elérte a 100 cm-t is. A felszínre került árokszakasz íve pontosan nem állapítható meg, de a terület földrajzi adottságait figyelembe véve a Kútvölgyi-dűlő nyugati oldalával haladhatott párhuzamosan, mind a Balaton, mind Balatonendréd irányába. A tóköz-pusztai bekötőút földmunkái kapcsán került sor a második feltárásra 2005. július elején.

55 A megfigyelt két objektum a Kútvölgyi-dűlőben található szőlő dél-délnyugati része mellett futó út két oldalán jött elő a dombhát magasabb, lankásabb részén. Feltárásra került egy közepes méretű, méhkas alakú tárolóverem, ennek korát a benne talált kerámia alapján a bronzkorra keltezhetjük valamint az árokrendszer újabb szakasza. Az új felületen feltárt jelenség szerkezete teljes egészében megegyezett a korábban feltárt árok részletével, egy nagy méretű, „U" alakú árokból és ahhoz Nyról csatlakozó kisebb „U" és „V" keresztmetszetű árkokból tevődött össze. Ezekből leletanyag nem került elő. Két újabb objektum, köztük az árok egy újabb szakasza megerősíti azt a tényt, hogy a Zamárditól délkeletre elhelyezkedő Kútvölgyi-dűlő igen jelentős régészeti lelőhely. A megtelepedésre igen alkalmas dombhát nyugati oldalán, két helyen is előkerült összefüggő árokrendszer említésre méltó régészeti jelenség, azonban a csekély leletanyag miatt korának és funkciójának tisztázása további kutatásokat igényel. Balatonendréd-Lapos-telek, Szilos-dűlő Hajdú Ádám Dávid 2004. év végén kezdődtek meg a humuszolási földmunkák a tóköz-pusztai bekötőút és a Zamárdit Balatonendréddel összekötő út közötti nyomvonalszakaszon. A Zamárditól délkeletre, Balatonendrédtől északra elhelyezkedő lelőhely egy észak-déli irányú domborulat nyugati oldalán található, a műúttól keleti irányban, a mai Szilos-dűlő és Lapos-telek területén. Az északnyugat felé enyhén lejtős területetet nyugatról egy völgy, keletről az Endrédi-patak határolja. A dombhát folytatásaként az endrédi dűlők egy természetes ÉNy-DK-í irányú platót alkotnak, amely kedvező feltételeket kínál az emberi megtelepedésre. A gépi humuszolás során először a BalatonendrédSzilos-dűlő déli részén észleltünk régészeti objektumokat, amelyek déli irányban, a Lapos-telek területén egyre sűrűsödtek, s a legdélibb szakaszon fokozatosan újra ritkábbá váltak. A2004-2005-ben, négy alkalommal elvégzett régészeti leletmentés során,

56 közel 35000 m nagyságú területen, bronzkori és népvándorláskori telepjelenségeket és egy Árpád-kori falu részletét tártuk fel (2004. október 22-29, november 5-28. illetve 2005. április 4. -június 13., szeptember 7-8. között). A kora bronzkori Kisapostagi kultúra népének telepobjektumai viszonylag kis számban, az ásatási felület déli felén kerültek elő. A nem túl vastag humuszréteg és a mezőgazdasági művelés miatt az objektumok igen lepusztultak voltak és leletanyag is csak kevésből került elő. Egy tárolóverem (522. objektum) alján azonban több kiegészíthető, majdnem egész edényt sikerült kibontani (X. tábla 1. kép). A népvándorláskor időszakát egy kelet-nyugati irányú, „U" keresztmetszetű árok és két nagyméretű tárolóverem képviselte, amelyekből a var kori (6-8. század) házikerámia került elő. A feltárt objektumok zöme az Árpád-korra (11-13. század) keltezhető. Az objektumok szerkezete, funkciója, elhelyezkedése és a belőlük előkerült régészeti leletanyag egy Árpád-kori falu részletét hozta a felszínre, ennek nyomai jól követhető rendszert alkottak. Az északi részen intenzív telepszerkezet volt megfigyelhető. Nagy számban kerültek elő veremházak, szabadtéri kemencék, kemencebokrok és egyéb, településhez kapcsolható jelenségek (hulladékgödrök, árkok és tárolóvermek). Dél felé haladva a felületen ritkábban, itt viszont nagy számban találtunk cölöplyukakat. Egy esetben ezek az oszlophelyek szabályos, ovális formájú karámot alkottak, északi bejáratánál egy veremházzal, amely így az állattartás színhelyeként értelmezhető. Talán erre utal a karámtól délre, délkeletre és délnyugatra előkerült árokrendszer is, amely ezt a területet határolja, ugyanakkor a falu határát is jelenthette egy adott időszakban. A feltárt 23 épület a fent említett árokrendszeren belül, annak is a főleg az északi részén helyezkedett el. A többségében téglalap alaprajzú, lekerekített sarkú, félig földbemélyített házak tájolása a fő égtájakhoz iga-