Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Magyar Kálmán: Balatonszabadi-Pusztatorony régészeti kutatása Középkori templom temetőjének leletei I.

BALATONSZABADI-PUSZTATORONY RÉGÉSZETI KUTATÁSA 175 KÖZÉPKORI TEMPLOM TEMETŐJÉNEK LELETEI I. Jegyzetek 1 Magyar 1989. 79-80., Semsey Andor három darab 16-17. századi aranyozott rézboglártűt ajándékozott a MNM-nak. (RRM. Rég. Adattár I/6/5.) Takács Kálmán jegyző római pénzeket küldött. (RRM. Rég. Adattár I/6/4. és 1/6/16.). Egyéb leletekre RRM. Rég Adattára. 1/6/8,10-11. 2 MNM.Adattár. XXI. 309/1965. Magyar 1989. 80. 3 RRM. Rég. Adattár 1/6/24,165. Magyar 1989.80. Draveczky Balázs 1972. március 8-án történt helyszínelé­se után a templom és a temető területére-kerítéssel körül­vett- víztározót építettek. (Draveczky Balázs útijelentése, RRM. Rég. Adattára I/6/822.) 4 MNM.Adattár. XXI. 309/1965. RRM. Rég. Adattár 1/6/17. A sóderbánya falában két Árpád-kori tűzhely maradványa is megfigyelhető volt. A bányákban középkori cserepek kerültek elő. 5 Németh János tanácselnök 1982. április 19-én jelentette, hogy az Mgtsz három nappal előtte kincsleletet talált. Ma­gyar Kálmán és M. Hrotkó Zsuzsanna még aznap helyszí­nelt és begyűjtötte az előkerült leleteket. A leletmentő ása­tásra május 4-6. között került sor. RRM. Rég. Adattár 1/6/74,165. 6 Magyar 1989. 80. 7 Magyar 1989. 83-84., Magyar-Nováki 2005. 28. 8 Magyar 1989. 83.,112-116. 9 Magyar 1983.23-24.,41-42.,52-53.,58. Magyar 1989. 83. 10 Magyar 1989.80,85,103-106., Magyar-Nováki 2005. 28, 121. 11 Terjedelmi okokból elmaradnak a sírrajzok és az ásatási fotók közlései. 12 Az Mgtsz ágazatvezetője, Friedrich György, míg a község részéről Németh János tanácselnök voltak a legfontosabb segítőink. 13 A domb legnagyobb kiterjedésű K-i területén a DRV víztá­rozójával, a többi oldalon a szőlőtelepítéssel a sírok zömét megbolygatták, tönkretették. 14 Részben közölve Magyar-Nováki 2005. 28. Ennek a kér­désnek a részletesebb tárgyalását egy másik, a kincslelet teljes anyagának közlésével foglalkozó tanulmányunkban tervezzük. 15 Guzsik Tamás egyetemi docens (BME Építészettörténeti és Elméleti Intézet) helyszínelései során-főképpen az elő­került jelentősebb faragott kőemlékek alapján- a pálosok gótikus műhelyének építési hatását is felfedezni vélte. Ld. Magyar 1989. 83-84,124. 16 Különösen nagy pusztítást végzett az 1944-45-ben a rom­falak mögé (I. szelvény) magát futóárkokkal beásó szovjet egység. A templomtól É-ra lévő épületeink falainak javaré­sze ekkor semmisült meg. (Ld. Ásatási Napló, RRM. Rég. Adattár 1983.) 17 A víztározó okozta pusztítás mértékére Ld. Dr.Nagykáldi Attila gyógyszerész, egyetemi tanársegéd (Bp. IX. Hőgyes E. u. 7.) az 1972. július 22-én Rippl-Rónai Múzeum akko­ri igazgatójának címzett két oldalas levelét a fénykép­mellékletekkel. (Az intézkedés feltüntetése nélkül, de hi­vatalosan iktatott (lg. 638/1972. levél előbb az Irattárba, majd onnan az I/6/23. számon a Rég. Adattárba került). 18 A Dunántúli Vízügyi Vállalat (DRV elődje) siófoki építésve­zetősége többízben végzett bejelentésnélküli földmunká­kat. Ennek során 1973. november 29-én kelt jelentésünk szerint (Magyar Kálmán, RRM. Rég.Adattár I/6/24. Ltsz. 826.) 81 cm-es mélységben nagymennyiségű csontvázat és kb. 15 darab koponyát találtak és hordtak el. 19 Magyar 1989. 117. 17. ábra 3-6.kép. 20 A 16-17. századi erődítés sáncárkán belül megtaláltuk a korábbi temetőárkot is. Ezek periodizációját az egyház építéstörténetéről készülő tanulmányunkban kívánjuk kö­zölni. 21 Egy-egy illegálisan végzett földmunka során egy-egy te­metőrésznyi sír és leletanyag pusztult el. Például az 1983. április 19-i kincsbejelentést követő helyszínelésünk során megállapíthattuk, „hogy a domb környékén (K-en, D-en és Ny-on) mindenütt elszórtan kerámia, fém, tégla, kő és embercsontmaradványok kerültek elő, amelyet a szőlőül­tetést megelőző földmunkák során erősen megsértettek. A romoktól D-re több nagyobb gödröt is ástak a közelmúlt­ban, s a bennük talált 20-30 csontváznyi anyagot össze­törve, több kupacban felhalmozva tárolták..." (Magyar Kálmán és M. Hrotkó Zsuzsanna utijelentése, 1982. május 14. RRM. Rég. Adattár 1/6/165.) 22 A helyi vezetők a június végéig történő ásatásokra adtak csak lehetőséget. 23 Ezek a sírok kibontása, illetőleg a csontvázakra való „rá­bontások" során kerültek elő. 24 A kutatóárkok és a szelvények meghatározott, mérhető helyein, de pontosan nem a sírokhoz köthetően kerültek elő. 25 Bárdos 1978. 187-234., Magyar 1981. 43-81., Magyar 1983. 112-114., Magyar 1985. 70,84. 33. ábra, Bárdos 1987. 5-81., Magyar 1990. 105-108, 150-159., Hatházi 2004. 77-154. 26 Magyar 1981.70-76., Bárdos 1978. 207-222., Bárdos 1987. 48-62., Magyar 1990. 150-159., Hatházi 2005.103­108. 27 Magyar 1985. 84. 34. ábra, Bárdos 1978. 206.4-11., 25­28., 28 Magyar 1981. 70.IV.t.2-6,9-10, 37-38. V t.15., Magyar 1990. 155.11.t.3-18. 29 Kálmáncsáról helyszínelésből (Magyar 1990. 15.t.5.), va­lamint Felsőzsolca-Nagyszilváson (Simonyi 2005. 6. kép 1.) és másutt is. Ez utóbbi késői (15-16. századi) tipus analóg rozettás darabjai kerültek elő Somogysámson­Marótpuszta temetőjében. (Költő-Dobó 2004. 254-255. 13-14. kép, Költő 2005. 295. 4. tábla 2.) 30 Elsősorban a meghatározott terjedelem nem teszi lehető­vé az analógiák közléseit. 31 A 10. erősen oxidált rozettás töredék a restaurálás előtt megsemmisült. 32 A 2005. június 2-án a Rippl-Rónai Múzeumban tartott Ré­gészeti és Művészettörténeti Vándorgyűlés előadásainak szünetében írta le ezt a meghatározást. Köszönet jár ezért neki. 33 Hatházi 2004. 96. 575.jegyz. 34 Hatházi 2004. 82. 35 90., 116-117. Különösen a kun viseletre jellemzőnek tartja a préselt ruhagombokat ( Uo. 90-91.) 36 Magyar 1981. 73. 7. t. 4., valamint Magyar 1990. 151. 7. t. 4. Ez alapján közölte K. Németh 2005. 285.26. 37 K. Németh 2005. 286. 35. szerint a somogyvári leletet az ásatója, Bakay Kornél könyvfedéldíszként közölte. A 7. ábra 2. csontszíjvégünk közeli analógiája Zbehy/Üzbég temetőjének 35. sírjából ismert. (Ruttkay 2005.2. tábla 2.) 38 K. Németh 2005. 279. 39 G. Sándor 1959. 116. Kralovánszky Alán a későavar szíj­végekkel is rokon eredetűnek tartja (Kralovánszky 1955. 197-198.). Keleti eredetet Horváth Ferenc is fenntartja (Horváth 1978.115.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom