Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)
Magyar Kálmán: Balatonszabadi-Pusztatorony régészeti kutatása Középkori templom temetőjének leletei I.
170 MAGYAR KÁLMÁN környékét (2. ábra 1.) régészetileg is megkutattuk. Az intenzív szőlőtelepítés miatt azonban a nagyon jelentős faluhelyen (2. ábra 3.) már csupán helyszínelhettünk. 1983 nyarán azonban a pusztatoronyi romnál és a középkori egyház területén és tőle K-re, Ny-ra és D-re (1. kép) egy leletmentő ásatást is folytattunk. Ennek az ásatásnak a legfontosabb sírleleteit (2-5. kép) közöljük és értékeljük tanulmányunkban. 11 2. Pusztatoronyi templom és temetőjének feltárásáról. Az Mgtsz és a község segítségével 12 1983. május 16. és június 22. között a pusztatoronyi romnál folytatott feltáró munkánk során É-D-i és Ny-K-i irányban nyitott (1-5.) kutatóárkokkal és a hozzájuk csatlakozó (l-IV.JV/1.) szelvényekkel (3-4. ábra) - többek között meghatároztuk egy 12-16. századi egyház alaprajzát, valamint a hozzátartozó temető kiterjedését. 13 A végvári harcok idején elpusztult és leégett 14 templom még a napjainkban is fennálló falai mögött - a második világháború során - szovjet katonai figyelőhelyet alakítottak ki. (Ásatásunk során megtaláltuk a szovjet futóárokban megmaradt telefonvezeték és a különböző lőszerek maradványait.). Kiderítettük, hogy a domb É-i részén lévő Ny-K-i irányú, egyenes romfal, illetőleg a K-i rövid sarokrész később, a 14-15. században készült kőből. A délen feltárt közel 20 méter hosszú, keskeny, 5-6 méter széles hajóval és kisebb félköríves záródású szentéllyel rendelkező templom, jóval korábbi, románkori volt. A téglatemplom déli falánál egy kis téglalap alakú építmény (torony?) is előkerült. Az északi falánál, valamint a Ny-i részen voltak a bejáratok. É-ról közvetlenül egy kettős osztású építmény és a tőle északabbra az említett még ma is fennálló sarokfal (egy torony?) vastagabb falmaradványa csatlakozott a templomhoz. (4. ábra) Ehhez a - hagyományos középkori templomoknál - bonyolultabb alaprajzú román-és gótikus templomhoz jelentős számú, főképpen gótikus kőfaragvány és száznál is több, különböző színű (piros, zöld stb.) vakolattöredék is tartozott. 15 A Bevezefés-ben is már jelzett nagyarányú építkezések, valamint a második világháború harcai során bekövetkezett pusztítások révén a jelzett épületből csupán az É-i (toronyszerű?) sarokrész, valamint az É-i részen lévő bejárat maradványa (a hozzákapcsolódó kőporos, döngölt járószinttel) maradt meg. A templom É-i és D-i falaiból és a DNy-i végéből, a szentély DK-i ívéből, valamint a déli kiugró toronyszerű építmény sarokrészéből ugyancsak maradtak fenn még kisebb szakaszok. 16 (3-4. ábra, 1. kép). A templomépület különböző építményei és a hozzátartozó temetkezések sírjai is javarészt megsemmisültek. Ezt látjuk az 1. számú kutatóárok Ny-i falának metszetein.(5. ábra) A domb K-i felében a templom mellett felépített 10-15 méter átmérőjű és 4-5 méter mély gödörbe ásott víztározó munkálatai a temető K-i részét teljesen elpusztították. Az 1982-ben végzett szőlőtelepítés során viszont további temetőrészek felső rétegei semmisültek meg. 17 Az 1983-as ásatásunk során az is kiderült, hogy a különleges alaprajzú kő-és téglaegyház temetőjének legalább 70 sírját a legutóbbi bolygatásokkal tették tönkre. 18 Ezekből több mint húsz a szőlőültetés földmunkái során semmisült meg. Mi több mint félszáz (53.) sír csontanyagát tártuk fel. A különböző bolygatások miatt megsértett Ny-K-i tájolású, koporsós temetkezések így is nagyon jelentős mellékleteket adtak. Ezeket kísérték a nagyszámú, főként Mária (1382-1395) és Zsigmond (1427-ig terjedő) időszakának ezüstpénzei. 19 A leletek elsősorban a középkori magyar templomkörüli temetkezések klasszikus, a 14-15. századi időszakához tartoznak. (6-9. ábra, 2-5. kép) A templom Ny-i oldalán sikerült a teljes temetőrész kiterjedését meghatároznunk. Ez a templom Ny-i falától 35 méter távolságban egészen a domb lábáig húzódott. Az egészet egy hat méter széles és három méter mély árok zárta le, amely egy későbbi, 16. századi erődítés sáncárka volt. 20 (3-4. ábra) 3. A temető úgynevezett leletes sírjai. 2 ^ I. sír: K-Ny-i tájolású koporsós temetkezés. (A 2. kutatóárok 2. fixpontjától Ny-ra 1,37-0,32 méter között, -120 cm-es mélységben meszes törmelékes réteg alatti homokrétegben került elő.) A csontváz nyújtott helyzetű, deréktól lefelé erősen bolygatott és hiányos, arckoponyája törött, karjai a testen keresztben vannak. A jobb kéz két ujján zöldes elszíneződés gyűrűre (?) utal. A koporsó D-i részében 2 db 6,5-7 cm hosszú, laposfejű, rozsdás koporsószeg volt. 5. sír: K-Ny-i tájolású, kissé bolygatott és hiányzik a koponya felső része és a bal kar. (5. fixponttól É-ra 0,50,9 méter között -92 cm-es mélységben.) Sírfoltból 2 darab vasszög és mélyebben (-130 cm) koporsó-dísz (ezüst, 10,5*7,5 cm) került elő. 6. sír: K-Ny-i tájolású, bolygatatlan sír, csak az arckoponyája sérült. Karjai a test mellett kinyújtva. (5. sírtól É-ra -120 cm mélyen). Koponyájánál koporsónyom 3 db vasszöggel. 9. sír: K-Ny-i tájolású, nyújtott, férficsontváz. (8. sírtól D-re -126 cm-es mélységben.) A bal combcsont mellett zöldre oxidálódott, 4*5 cm-es fémlemez (övveret?) volt. II. sír: K-Ny-i tájolású, nyújtott, teljes váz. Jobb karcsontjai deréktájon keresztben fekszenek. Kézfejének csontjai a medencén középen vannak. Bal karja a test mellett kinyújtva lehetett. (9. sírtól D-re -148 cm-es mélységben.) Sírfoltjában két koporsószeggel. 14. sír: K-Ny-i tájolású teljes, bolygatott váz. Bal karcsontja hiányzik. Jobb karja a váz mellett kinyújtva fekhetett. Koponyája kissé félrebillent, arccal DK-re néz. (13. sírtól D-re a 6. fixpont közelében, É-ra -112 cm-es mélységben.) Egy pénzérme, egy párizsi kapocs és apró, meghatározhatatlan vastöredékek kerültek elő. 16. sír: K-Ny-i tájolású, nyújtott helyzetű, bolygatatlan váz. Koponyája elmozdult, a bal váll fölött van, arccal a föld felé fordulva. (A 15. sírtól É-ra -120 cm-es mélységben.) A 16. sír É-i szélétől É-ra 46 cm-re
