Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

16 HONTI SZILVIA ET AL. májuk négyszögletes vagy téglalap alakú, az oszlophelyek kialakítása változatos, többnyire a hosszanti tengely két végén, részben a falba ásták bele a tetőszerkezetet tartó oszlopokat. A házak padlója általában csak lejárt vagy döngölt, csupán két házban találtunk tapasztott agyagpadlót. Az egyik ház szélébe ásva, edényégető kemencét alakítottak ki (II. tábla 3-5. kép). A két fűtőcsatornás kemence rostélya töredezetten maradt meg, tüzelőnyílását nagyméretű kövek szegélyezték, hamusgödrében több edény darabjai hevertek. Az objektumokból a La Тёпе С korszakra keltezhető jelentős mennyiségű kerámiaanyag mellett számos vastárgy, bronztű és bronzfibula (III. tábla 2. kép) töredéke, valamint üveggyöngy és üvegkarperec töredéke került elő. Avastárgyak közül figyelemre méltó egy szokatlan formájú vas vágókés. Ez egy egyélű, vastag hátú, lekerekített fokú, feltűnően rövid nyelű eszköz, két bronz nittszeggel (III. tábla 5. kép). A késő Árpád-kori és középkori településhez tartozott a feltárt települési objektumok nagy része és a feltárás leletanyagának túlnyomó többsége. A középkori települést nagyszámú, gyakran egymásba ásott gödör (ezek közül számos tárolóverem volt) és cölöplyuk jellemezte, melyek felszínre épített cölöpszerkezetes házak nyomai lehettek. A sűrűn, több korszakban is lakott felületen rendkívül nehéz az egyes házak elkülönítése. A cölöplyukak sűrűsége jelzi, hogy ugyanazon a házhelyen építették meg egymást követően a házakat. Ezt tovább nehezíti, hogy az erősen lepusztult dombháton gyakran csak az objektumok legalját találtuk meg. Ezen kívül feltártunk egy négyzet alakú, részben földbe mélyített építményt, sarkaiban egy-egy oszlophellyel. A középkori településrészlethez tartozott az ásatások során előkerült összes kút. 2004-ben újabb négy kutat találtunk (ezzel a feltárt középkori településrészlethez már kilenc kút tartozik), az egyikben az ácsolt faszerkezet jó állapotban maradt meg, ebből egy favödör alja (II. tábla 6. kép) került elő. Ugyanilyen töredék egy másik, vesszőfonattal bélelt kútból került felszínre. A nagymennyiségű középkori kerámiatöredék elsősorban fazekakhoz, fedőkhöz tartozott. A 20032004. évi ásatásokból előkerült nagyszámú ép és kiegészített edényből válogatást mutatunk be (III. tábla 6. kép). A 2004-es évadban a korábbiakhoz hasonlóan számos vaskés - néhány késnek a csontnyele is megmaradt (III. t. 4. kép) - és fenőkő került elő, az egyik gödörből egy ezüst hajkarika (III. tábla 3. kép). Kiemelkedő lelet egy bronz csap, mely egy aquamanile része lehetett. A forgatható zárórészt kakas figurája, a kifolyót tátott szájú állatfej díszíti (XXIV. tábla 1. kép). A középkori falvakban ritka üvegedények töredékei is jelzik e falu viszonylagos gazdagságát. Tikos-Homokgödrök (M7/S-44 lelőhely) Serlegi Gábor A lelőhelynek 2003-ban megkezdett megelőző régészeti feltárását

7 2004-ben a tavaszi rossz időjárási viszonyok és a kivitelezési munkálatok által fokozottabban veszélyeztetett lelőhelyek feltárásának befejezése után folytattuk, az év júliusa és novembere között.

8 A régészeti munkálatokat a MTA Régészeti Intézete végezte.

9 A lelőhelyet az autópálya nyomvonalának mintegy 250 méter hosszú szakasza és az attól nyugati irányba létesítendő védőerdősáv veszélyeztette. 2004-ben feltártuk a nyomvonal keleti oldalát, a Tikost Vörssel összekötő földúttól délre és északra, valamint az út alatti területet annak kiváltása után. Befejeztük a védőerdősáv északi, valamint a 2003. évben feltárt felülettől nyugatra eső részének régészeti munkálatait, mindenhol elérve a tervezett kisajátítási határt. Szelvényeink közvetlenül kapcsolódtak az előző évben befejezett területekhez. Az év során több mint 35.000 m területet tártunk fel, így a lelőhely teljes kiterjedése meghaladta a 46.000 m -t. A korábban már ismertté vált régészeti kultúrákon kívül, a lelőhelyen előforduló régészeti korszakok száma is gazdagodott. A megkutatott terület délnyugati részén két gödörből a középső neolit kori, Dunántúli vonaldíszes kerámia Keszthely csoportjának kerámiatöredékei kerültek elő. Szintén ezen a felületen került elő a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra néhány beásása és a késő rézkori Bolerazi-Badeni kultúra gödrei, köztük két áldozati gödör is, egyikben egy felnőtt és három csecsemő csontvázával. A védőerdősáv délnyugati sarkában észleltük azt a gödörcsoportot, amelynek betöltéséből a kora bronzkori Somogyvár-Vinkovci, valamint a Kisapostagi kultúrákhoz köthető kerámiaanyag került elő. Az év során folytattuk a már ismert, a lelőhely egészére kiterjedő késő bronzkori, az Urnamezős kultúra korszakára keltezhető telep feltárását. A nagyszámú tároló- és hulladékgödör mellett feltártuk tíz, észak-déli tájolású, párhuzamos cölöplyuk-sorokból álló épület maradványait (IV. tábla 5. kép). Kibontottunk három, egymástól nagyjából 70-80 méterre elhelyezkedő gödörkomplexumot (IV tábla 3. kép). A nagyméretű objektumok mindegyike közel száz, egymásba vágott beásásból állt. Megsüllyedt betöltésük tetején megmaradt a telep egykori kultúrszintjéhez tartozó, nagy mennyiségű leletanyagot tartalmazó réteg. A telep gödreiből és a gödörkomplexumok betöltéséből gazdag késő bronzkori kerámiaanyag, kétfülű tálak, síkozott peremű edények, turbántekercses tálak, és nagyméretű tárolóedények darabjai, nagy számú megmunkált kőeszköz és fémtárgy, többek között lándzsahegy, bronzlemezből készült gyűrű, különböző formájú csüngők és szép számban bronztűk kerültek elő. A terület déli harmadában megtaláltuk a már ismert római kori kelta telep kelet-nyugati irányú folytatását. A korszakra keltezhető objektumok, a lelőhely északi oldalán csak szórványosan fordultak elő. Az ehhez az időszakhoz köthető beásások számához viszonyítva meglepően nagy számban - három esetben - tártunk fel kutat. Az egyikben faszerkezet maradványait is megfigyelhettük, amelyek dendrokronológiai vizsgálatra is alkalmasak voltak (IV tábla 4. kép). A feltárt gödrökből gazdag leletanyag, többek között nagy mennyiségű kelta illetve római kori házikerámia, vörös festésű