Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Gallina József Zsolt – Hornok Péter – Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés a Zamárdit elkerülő 65101. sz. út, Zamárdi 89, 58/a, 58/b, 56. lelőhelyeinek feltárásáról

160 GALLINA JÓZSEF ZSOLT - HORNOK PÉTER - SOMOGYI KRISZTINA A nyomvonal domináns korszakát az avar kor jelenti (89., 58/a, 58/b, 56. lelőhely). Ennek nagy részén (a 89. lelőhely É-i része kivételével) végighúzódik egy, feltehetően több periódusú, Kr. u. 7-9. századra keltezhető vaskohászati centrum (1-5. kép). A kohótelep jelentőségét emeli és az alábbiak kiváló párhuzamát nyújtja a Gömöri János által, a Kútvölgyi-patak Ny-i partján, a nyomvonaltól párszáz m-re, 1986-1987-ben feltárt közép és késő avar kohótelep részlete. A 2005-ös nyomvonal-feltárás során sikerült rögzítenünk az avar kori kohászat fázisainak döntő többségét. A felszín közeli gyepvasérc lelőhelyek közvetlenül a szomszédos vízfolyás partjain húzódhattak. Ezt jelzi Ivancsics Jenő térképe, ahol e területen limonitkonkréciós pannóniai üledéket tüntet fel, mint potenciális gyepvasérc-lelőhelyet (GÖMÖRI 2000. 159/a kép). Néhány objektum (például: 58/b lelőhely 181. épület) betöltésében nagy mennyiségű pörkölt vasércet találtunk, amelyeket valamilyen ok miatt (valószínűleg alacsonyabb vastartalmúk miatt) alkalmatlannak ítéltek a kohóban történő további feldolgozásra. A különböző objektumokból és a korábbi lelőhelyek vizsgálatából rekonstruálhatjuk a korabeli vasgyártás folyamatát. A megkutatott nyomvonalon bizonytalan meghatározású faszénégető boksát, közel 100 ércpörkölő gödröt (19. kép), másfél tucat kohót (ezek közül a legjobb állapotúak a 89. lelőhelyen voltak) (20-21. képek), néhány újraizzító tűzhelyet (és kohó együttesét 22-23. kép), valamint 1-2 kovácsműhelyt (24. kép) hoztunk a felszínre. Az ércpörkölők típusának és kis területen is nagy számának jó párhuzama a Ny-ról szomszédos Zamárdi-Kútvölgy lelőhely (GÖMÖRI 2000. 211-215. 149. kép). Az előkerült kohók nagy része feltehetően a kis mértékben földbe mélyedő, fölmenő falú „avar típushoz" tartoztak, attól csak nagyobb méretükben tértek el. Hasonló típusú kohók ismertek Magyaratádról (GÖMÖRI 2000. 109-110.), Zamárdi késő avar (GÖMÖRI 2000. 211-213.), Tarjánpuszta késő avar (GÖMÖRI 1978. 131., 2000. 187-193.), valamint Nemeskér 9. századi (GÖMÖRI 2000. 114-223.) kohótelepéről. A 89. lelőhely 325. és az 58/b lelőhely 74. kohója kiváló párhuzamaként említhető a Zamárdi-Kútvölgy lelőhely 1. kohója (GÖMÖRI 2000. 211-212. 150-151. kép). Két esetben meg tudtuk figyelni a 89. lelőhelyen, hogy a kohót, illetve a kohó és újraizzító tűzhely együttesét tetőzet védte (454., 455., 652. 25. kép). Szerkezetében kissé más, de hasonló értelmű, ovális alakú tetővel fedtek kohó és kohó vagy újraizzító tűzhely együttesét Kaposvár-Fészerlak avar kori kohótelepén (GALLINA 2002. 77-78.). Valószínűleg hasonlóan értelmezhető együttes került elő Dénesfa, Szíkas-dűlő késő avar-9. századi kohótelepén (GÖMÖRI 2000. 62-63.). A Zamárdi-Kútvölgy lelőhely 3/87. sz. újraizzító tűzhelyét 4 cölöppel alátámasztott fedél védte. A kohósítás során nyert nyersvasat kovácsműhelyekben dolgozták fel félkésztermékké vagy végtermékké. Az 56. lelőhely 228. épületében levő tűzhely és kürtő kovácsműhelyt valószínűsít (24. kép). Az 58/b lelőhely 141. épületében több vasszerszám és egy lapos, kovácsolt vasrúd került elő.

16 Az épületben levő 166. kőkemence felül nyitott lehetett. A fentiek alapján elképzelhető, hogy az épület kovácsműhelyként (is) működhetett (31. kép).

17 Feltűnő, hogy alig találtunk a kohótelepeken egyértelmű kovácsműhelyt. Ennek az is lehet az oka, hogy Gömöri János szerint, ezek inkább felszíni, cölöpszerkezetes építmények lehettek (NEMESKÉR, IVÁN, DÉNESFA GÖMÖRI 2000. 278.) és könnyebben elpusztulhattak. Bár Tarjánpusztán már megjelent a félig földbe mélyített kovácsműhely is, ami a 12. századig használatban volt (GÖMÖRI 2000. 278.). A nagy mennyiségű leletből (kerámia, állatcsont, fúvócső, mellfalazat, különböző típusú salakok, ún. „medvék", vaseszközök stb.) egy teljesen ép, faragott csonttégelyt emelhetünk ki, amin egy ló-ábrázolás vehető ki (26. kép).

18 Említésre érdemes, hogy az avar kori kohótelepeken megszokotthoz képest jóval kevesebb a mellfalazat és a fúvócső.

19 Részben a korabeli kohászok élelmezését szolgálta a közel 100 kenyérsütő kemence. Hosszabb használatukra utal, hogy ezek némelyikének platniját több ízben (56. lelőhely 240. kemencéjét ötször!) megújították vagy a régi kemence helyére újat vájtak (56. lelőhely 12. és 271. kemence szuperpozíciója 27-28. képek). A kemencék használatát világítja meg az a tény, hogy szájuk előtt több ízben leltünk faragott (őrlőkövet) vagy faragatlan kődarabot. Ezek funkciója a kemence szájának betapasztása lehetett. Néhány esetben a kemencét védő tetőszerkezet nyomait is meg tudtuk figyelni. Számos épület és ház is napvilágra került. A kisebb-nagyobb épületek 2, 4 vagy 6 tartócölöpös szerkezetűek voltak. A 6 cölöpös épületek rendre nagyobbak voltak. Többnyire ÉK-i sarkukban volt kőből rótt vagy agyagból épített, illetve falba vájt kemence, tűzhely. Egy épület esetében meg tudtunk figyelni a hosszanti oldal mentén sorakozó cölöpöket és egy speciális, félig a falba vájt tűzhelyet (58/a lelőhely 6.). (29-31. kép) Az 56. lelőhely egyik épületében megleltük a leégett faszerkezetű fal vagy tetőzet maradványait (381. obj. 32. kép). Az épületek jórészt lakóházként funkcionáltak. Az épületek egy részében egy kupacban napvilágra került szövőszéknehezékek szövés-fonásra, a hálónehezékek a közeli halászatra utalnak (89. lelőhely 215., 58/a lelőhely 9., 56. lelőhely 200.). Az egyik gödörből hatalmas mennyiségű ép és töredékes őrlőkő került elő. Az eltérő típusú, bazalt és permi vörös homokkő őrlőkövek (vékony, erősen domború; vastag síkfelületű; átmeneti fajták) különböző szemestermények szétzúzására lehettek alkalmasak. (33. kép) A kohászati jelenségek és hagyományos telepobjektumok együttléte nem egyedülálló az avar kori kohótelepeken. Tarjánpuszta késő avar kohótelepén is előkerült számos épület és külső kemence (GÖMÖRI 2000. 190-193.). A vaskohászati telep(ek) és a települések településszerkezeti vizsgálatára jelen keretek között (főleg az egyes objektumok pontos korszakolása előtt) nem vállalkozhatunk. A feltárt objektumbőség (közel 580!) azonban arra utal, hogy egy, az avar korban kiemelkedő szerepű vaskohászati és települési centrumot tártunk fel több mint 1 km hosszúságban és 25-30 m szé-