Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Horváth Tünde: Állattemetkezések Balatonőszöd-Temetői dűlő Badeni lelőhelyen

140 HORVÁTH TÜNDE szövegekben ötféle áldozat szerepel, amely öttagú hierarchikus sorba rendeződik: ember, ló, bika, kos, kecskebak. Ivanov 1984, 181. 213 Makkay 1975, 168. 214 Stengel-Oehmichen 1890, 85. 215 Meg kell jegyeznünk, hogy sokszor igen problémás eldönteni, hogy az állatváz alapvetően hiányosan volt-e a gödörbe helyezve, vagy csak később, a bolygatás vagy a feltárás során sérült meg. 216 Ez Balatonőszödön is bizonyítható: 15 objektumot biztosan, 24 objektumot feltételesen sorolunk a klasszikus fázisba, 3 objektum nagy valószínűséggel a bolerázi, 1 pedig a II.A-nak nevezett átmeneti periódusba tartozik. 217 Egy társadalom nemcsak strukturáltságot (különböző státussal, presztízzsel járó rétegzettség), hanem limináltságot (küszöbhatás) is mutat, és így a különböző társadalmi rétegek hatalmának kifejeződése ugyanolyan mértékben szerepet kap, mint a - leginkább éppen az átmeneti rítusok által közvetített, az alkalmi, kultuszokban létrejövő közösségeknek (communitasoknak) köszönhetően létrejövő - társadalmi rangok, szabályok időszakos megszüntetése, eltörlése. Míg a struktúrának kognitív minősége van, lényegében egy osztályozási rendszer, amely az embernek a kultúrára, a természetre és a közélet elrendezésére vonatkozó gondolkodási modellje, addig a communitasnak egzisztenciális minősége van, az egész ember viszonyát tükrözi a többi egész emberhez, ezen kívül a lehetségesség aspektusával is rendelkezik. A communitas még a legegyszerűbb társadalmakban is szimbolikus jelentőséget nyer a liminalitás, marginalités, alsóbbrendűség és újraegyesülés kulturális jellegzetességeiben, bár a strukturalitás normái és különbözőségei az írás és történelem előtti társadalmakban kevés helyet hagynak az egyéni szabadságnak és választásnak. Az individualistát (akik köré a communitasok szerveződnek) inkább megbélyegzik és elítélik (Vö.: boszorkányság). Mindenképpen együtt alkotják azonban az általános „emberi állapotot". Mivel a communitas gyakran spekulatív, és képzeteket, filozófiai eszméket termel, eksztázist gerjeszt, fölszabadítja az ember strukturális kötöttségeit, és szabad kibontakozást enged a mítosz, a rituálé és a szimbólumok terepén, ezért főleg radikális társadalmi feszültségek idején bukkan fel. A történelem előtti társadalmakban viszont a communitast úgy tekintik, mint annak a célnak az elérésére szolgáló eszközt, amellyel kiteljesedettebben vehetnek részt a strukturális szerepjátszás sokféleségében - Turner 2002, 140-144, 152-153. Irodalom BÁNFFY E. 1990-1991: Cult and Archaeological Context in Central- and South-Eastern Europe in the Neolithic and the Chalcolithic. -Antaeus 19-20: 183-251. BANFFY E. 1998: The origin of an imaginary animal figure type in the Lengyel culture. In: (Eds.: Anreiter P., Bartosiewitz L, Jerem E., Meid. W.) Man and the animal World. Studies in Archaeozoology, Archeology, Antropology and Paleolinguistics in memóriám Sándor Bökönyi. Archaeolingua, Budapest, 1998. pp. 55-65. BANFFY E. 2001: Notes on the Connection between Human and Zoomorphic Representations in the Neolithic. In: (Eds.: Biehl, P. F. - Meiler, H. - Bertemes, F.) The Archaeology of Cult and Religion, Archaeolingua, Budapest (2001. pp. 53-71. BANNER J. 1934: Ásatás a hódmezővásárhelyi Kotacparton. Dolgozatok XI: 97-135. BANNER J. 1956: Die Péceler Kultur. Archaeologia Hungarica 35, Budapest. BARTOSIEWICZ L. AND HERTELENDI E. AND FIGLER A. 1994: Seasonal dating of hand-collected fish remains from a prehistoric settlement in Hungray. In: (Ed.: W. van Neer) Fish exploitation in the Past. Annales du Musée Royal de l'Afrique Centrale, sciences zoologiques, No. 274: 107-114. BAYER J. 1928: Die Ossarner Kultur, eine aneolitische Mischkultur in östliche Mitteleuropa. Eiszeit und Urgeschichte 5: 60-91. BEHRENS H. 1953: Ein Siedlungs- und Begrabnisplatz der Trichterbecherkultur bei Weissenfeis an der Saale. Jahresschift Halle 37: 67-108. BEHRENS H. 1963: Die Rindskelettfunde der Péceler Kultur und ihre Bedeutung für die Erkenntnis Historischer Zusammenhange. Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae 15: 33-36. BEHRENS, H. 1964: Die neolitisch-frühmetallzeitlichen Tierskelettfunde der alten Welt. Studien zu ihrer Wesensdeutung und historischen Problematik. Veröffentlichungen des Landesmuseums für Vorgeschichte in Halle 19, 1964, Berlin. BELÉNYESY К. AND HORVÁTH T. 2004: Balatonőszöd-Temetői dűlő (M7/S-10). In: Somogyi Múzeumok Közlemények 16: 23-26. BENECKE, N. 1994: Der Mensch und seine Haustiere. Die Geschichte einer jahrtausendealten Beziehung. Theiss Verlag, Stuttgart. BLOEDOW E. 2003: - The significance of the goat in Minoan culture. Praehistorische Zeitschrift 78/1: 1-60. BONDÁR M. 1999: A badeni kultúra újabb és „elfelejtett" idoljai. The latest and the „forgotten" idols of the Baden Culture. Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXI: 39-59. BONDÁR M. 2002: A badeni kultúra kutatási helyzete Magyarországon (Vázlat). Der Forschungsstand der Badener Kultur in Ungarn (Abriss). Studia Archaeologica VIII: 730. BÖKÖNYI S. 1951: Untersuchung der Haustierfunde aus dem Graberfeld von Alsónémedi. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 1: 72-79. BÖKÖNYI S. 1968: Die Wirbeltierfauna der Siedlung von Salgótarján-Pécskő. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 20: 59-101. BÖKÖNYI S. 1971: The development and history of domestic animals in Hungary: The Neolithic through the Middle Ages. AmericanAnthropology 73: 640-674. BÖKÖNYI S. 1974: History of domestic mammals in Central and Eastern Europe. Budapest, 1974. BÖKÖNYI S (kézirat) -Az újkőkor és rézkor állattartása. Kézirat, MTA-RI Adattár, K-855/97. THE BULL IN THE MEDITERRANEAN WORLD. Myths and Cults. Hellenic Ministry of Culture, Hellenic Culture Organization SA, Cultural Olympiad, 2001-2004. BURKERT W. AND COLPE С 1972: Homo Necans. Interpretationen altgriechischer Opferriten und Mythen. Religionsgeschichtliche Versuche und Vorarbeiten XXXII: Berlin-New York. CHEBEN I. AND HAJNALOVA E. 1997: Neolitische und aneolitische Öfen in der Slowakei aus der Sicht des Archäologen und Archäobotanikers. Archaeologia Austriaca 81: 4152.