Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)
Horváth Tünde: Állattemetkezések Balatonőszöd-Temetői dűlő Badeni lelőhelyen
132 HORVÁTH TÜNDE szimbolikus rendszereken át, ezzel hangsúlyozva, hogy az ezoterikus és misztériummal kapcsolatos tudást az elit igényli és uralja. 203 A kultúra művészete összefüggésben áll rituális szimbolizmusával. Meglehetősen nagy jelentősége lehetett az ellenőrzött, szabványos rítusok mellett még a spontán szertartásoknak is. A rituális szertartások gyakorisága, szimbolikájuk összetettsége szoros kapcsolatban volt a társadalom dinamikájával. A konfliktushelyzetek sokasága összefüggésben állt a rituális szertartások gyakoriságával. 204 Sokáig úgy vélték, a konfliktus abnormális állapot. A kulturális antropológia ma már úgy tartja, hogy a konfliktus majdnem minden nép normális állapota. 205 Ennek megfelelően a badeni kultúra meglehetősen sok „konfliktushelyzettel" birkózott életében, hozzá kell azonban tennünk, hogy talán a normálisnál vagy átlagosnál jóval érzékenyebb is lehetett a „konfliktushelyzetekre". A „konfliktus" fogalmát viszont a társadalmi struktúra fogalmával kapcsolják össze, mivel a részek elkülönülése a részek közötti ellentétté válik, és a ritka státus az érte versenyző személyek és csoportok harcának tárgya lesz. 206 A kulturális antropológiai megfigyelések szerint az állatok osztályozását erős társadalmi megfontolások itatják át. A taxonómia mindkét esetben úgy rendezi el a természetet, hogy az állati kategóriákban tükröződnek és megerősítést nyernek a házasságra és lakóhelyre vonatkozó társadalmi szabályok. Az állatáldozatok feldarabolási módszereiben ugyanez tükröződik, egyfajta anatómiai totemizmus alakul ki. 207 Hogyan épülhetett fel tehát a badeni kultúra vallási élete? Csak az állatáldozatok fajok szerinti és koreográfiájának sokféleségét tekintve valószínűleg politeista volt, amennyiben megengedhető, hogy még nem konkrét, személyesült istenalakokra, hanem elvont fogalmakra, vagy nagyon is valóságos természeti erőkre is gondolhatunk, amelyeket esetleg állatalakok testesítették meg a rituálék folyamán (ezek az ún. bozótszellemek - Bush-spirits). Ez magával hordozta bizonyos fokú állatkultusz kialakulását és létezését is (totemisztikus gondolatrendszer?). A bemutatott állatáldozatok alapvetően az alábbi ceremóniákhoz kapcsolódhattak: - az emberi élet egyéni sorsfordulóihoz, melyek a születés, a pubertás, a házasságkötés és a halál, ezek az ún. életválság-rítusok - a közösség életéhez, saját történetéhez (pl. a státusemelkedés és státusmegfordítás rítusai) - a természet körforgását kísérő vegetációs ünnepek szezonális vagy naptári kollektív rítusaihoz - a közösség életében történő megoldásra váró konfliktushelyzetekhez, megmagyarázhatatlan, „természetfeletti" jelenségekhez, csapásokhoz - spontán, előre ki nem számítható eseményekhez. A rituális ceremóniák során használt áldozatok sokféle természetűek, 208 az áldozatok azonban alapvetően vagy valódi individuumok (igazi, véres áldozatok), vagy pedig azt helyettesítő pótáldozatok (ember helyett valamilyen állat, vagy élőlény helyett annak szerves vagy szervetlen anyagból megformált másolata). 209 A telepeken feltárásra került állatvázak egyértelműen az előbbi, véres áldozat kategóriájába sorolhatók. Hogy embereket helyettesítettek-e, az már (pusztán régészeti módszerekkel) nem körvonalazható. Azokban az esetekben, ahol az emberi és állati vázak együttesen kerülnek elő, biztosak lehetünk abban, hogy a válasz: nem. A különböző formában megjelenő zoomorf ábrázolások talán az állati véres áldozatok pótáldozat-kategóriáját alkotják. A kevés badeni állatszobrocska egy része mindenképpen a halotti rítus egyik mozzanatának szereplője, míg a még ritkább zoomorf edények szertartási edények lehettek. 210 (48. kép) 48. kép: Jordanów-Slaski, kos-szobor (Wohin die Toten gehen 2000, Abb. 69. után). Az áldozati állatnak a legjobb tulajdonságokkal kellett rendelkeznie: sem beteg, sem hibás nem lehetett. 211 Az áldozat jellegére nézve fontos volt az állat neme és kora, amelynek kiválasztása a koreográfia fontos részét képezte. 212 A földbe mélyedő áldozógödröket általában a chthonikus istenségek kultuszához, és ezáltal a termékenységi- és halott-kultuszokhoz kötik. Az áldozatbemutatás révén e gödrök kapcsolatot jelentenek a földi és alvilági istenekhez, akik a gödörbe tett áldozatot különösen szívesen fogadják el. Bizonyos esetekben maga a gödör a chthonikus oltár. 213 Mivel egy őskori település-feltáráson a legáltalánosabb régészeti jelenség a gödör, és a leletek legtöbbje ebben az objektum-típusban jelentkezik, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a fenti áldozatok minden esetben gödörben kerültek feltárásra. Emiatt azonban még nem gondolhatjuk, hogy minden eset az alvilági isteneknek szólt! Végülis: milyen objektumtípus kapcsolódna egy őskori településen az égi isteneknek szánt áldozattípusokhoz, ha nem gödör?
