Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁN 11 ÉS A 67-ES ÚTON (2004-2005) ELŐZETES JELENTÉS IV másra is rakva, a másik változatnál kisebb-nagyobb durva kövekből alakították ki, néhány kerámiatöredékkel kiegészítve, egy esetben pedig formátlan salakdarabok képezték az alapot. Némelyik hamusgödör egyik oldalában lépcsőszerű lejáró volt megfigyelhető (I. tábla, 1. kép), máshol az egyszerű lejtős kialakítás szolgálhatott hasonló célra. Az egyik hamusgödör oldalán körbefutó padkába mélyítve egy cölöphely volt, elképzelhető, hogy valamiféle tetőszerkezet tartóoszlopát jelzi (I. tábla, 2. kép). Leletanyaguk túlnyomó részét szürke színű, korongolt, helyenként vöröses égésfoltos kerámiatöredékjelentette, bekarcolt, egyszerű vagy nyújtott hullám- illetve körbefutó vonaldísszel, ami alapján az Árpád-korra keltezhetők (11-12. század), valamint elenyésző mennyiségű, különböző méretű kő és állatcsont került elő. A lelőhely északi részében elszórtan jelentkező gödrök értékelhetősége régészeti szempontból bizonytalanabb, mivel a mélyszántás következtében ezek erősen bolygatottan jelentkeztek. Őskori telepjelenségekre csupán néhány szórványként előkerült kerámiatöredék utalt. A szelvény északkeleti végében került elő egy vörösre kiégett falú, erősen faszenes betöltésű sekély tüzelőgödör, mely azonban kísérő leletanyag hiányában nem datálható. Balatonszentgyörgy - Almás-úti-dűlő 4 (M7/S-56 lelőhely) Polgár Péter Balatonszentgyörgy község délkeleti határában, a Battyánpusztától délre húzódó, mezőgazdasági művelés alatt álló dombvidékes területen fut keresztül az épülő M7-es autópálya nyomvonala. A lelőhely nyomvonalba eső része mellett, attól kissé északabbra van a középkori falu, melynek egykori temploma az itt emelkedő kisebb magaslaton, a Szentegyházi-dombon található. A szondázó feltárás

3 célja elsősorban a templomhoz tartozó temető kiterjedésének meghatározása volt, a szonda alapján a temető határa a nyomvonalat nem éri el. A 2875 m nagyságú felületen mindössze öt, különböző formájú és méretű gödör jelentkezett, melyek között egyértelműen dokumentálható összefüggés nem volt megállapítható. Az egyik viszonylag nagyobb, szabálytalan alakú gödör aljában, mintegy két ásónyom mélységben összefüggő, sötétebb szürke és világosabb, márgás, természetes agyagréteget fedeztünk fel, bennük mesterséges beásásokkal, ami alapján feltételezhető, hogy egykor agyagkitermelő helyként használhatták. Keleti részében nagyobb, ugyancsak összefüggő, elszenesedett famaradványokat azonosítottunk, enyhén átégett agyagos környezetben (I. tábla, 6. kép). Az itt talált kevés kerámiatöredékből, egy vaskés töredékéből és téglatörmelékből álló leletanyag alapján az objektum korát a középkor kései periódusára (15-16. század) tehetjük. Balatonszentgyörgy-Almási-úti-dűlő 3 (M7/S-41 lelőhely) Molnár István A lelőhely a Balatonszentgyörgyhöz tartozó Battyánpuszta és Hollád között található, a szentgyörgyi bekötőút keleti oldalán elterülő Almás-úti-dűlőben, a Hollád felé vezető földúttól közvetlenül északra. A területen 2004. március 30-án kezdtük meg a feltá-rást,

4 a munkát a rendkívül csapadékos időjárás hátráltatta, az átázott talaj miatt csak csökkentett gépi kapacitással tudtunk felületet nyitni. Az első kutatóárkot a nyomvonal északi sávjában húztuk, amelyet az objektumok elhelyezkedésének illetve az aktuális talajviszonyoknak megfelelően, dél felé tovább szélesítettünk. A második kutatóárkot a nyomvonal déli sávjában nyitottuk meg. Dokumentálás után e két felületet - az adott lehetőségekhez mérten - egybenyitottuk. A kelet felé elhelyezkedő, és elvileg összetartozó, S-56 lelőhely felé húzott kutatóárkot végül nem folytattuk tovább, részben a gyér objektumszám, részben a talajviszonyok miatt. Ezután két további kutatóárokkal igyekeztünk a terepbejárási adatok alapján feltételezett temetőt lokalizálni, sajnos sikertelenül. 2004. május 7-ig 9874 négyzetméteren 348 objektumot (gödröket, cölöplyukakat, árkokat) tártunk fel. A régészeti jelenségek az alacsony dombtetőn, az első szelvényben és a csomópont területén nyitott első, nyugati kutatóárokban helyezkedtek el valamivel sűrűbben. Jórészt sekélyek voltak, és nagyon kevés leletanyagot tartalmaztak. Két korszakot tudtunk elkülöníteni, a feltárt objektumok részben a Balaton-Lasinja kultúra időszakára, részben a késő középkorra keltezhetőek. Az objektumok betöltésében eltérés mutatkozott, a középkoriak sötétebbek, humuszosabbak voltak. A Balaton-Lasinja kultúra kisebb-nagyobb, általában sekély mélységben megmaradt gödrei és árkai, amelyek kevés kerámiát és egy-két kovapattintékot tartalmaztak, elsősorban a lelőhely középső és északnyugati részén sűrűsödtek. A korábbi terepbejárások során, nagyszámú kerámiatöredékkel azonosított késő középkori telep központja a nyomvonaltól - a feltárható területtől - néhány száz méterre északra, északkeletre található. Az általunk feltárt területen elszórt gödröket, egy árkot és nagyszámú cölöplyukakat találtunk. A cölöplyukak elhelyezkedésében egyértelmű rendszer nem volt felfedezhető, a feltárt terület keleti, délkeleti részén sűrűsödtek, helyenként szabálytalan sorokat alkottak. Az objektumokban kevés leletanyag volt: elsősorban jó anyagú, profilált peremű késő középkori fazekakból, korsókból származó kerámiatöredék. Ásatásunkon a késő középkori település külterületét, déli szélét sikerült csak megtalálni.