Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Lájer Konrád: A rejtőke (Teesdalia nudicaulis) előfordulása és a belső-somogyi ezüstperjés gyepek mai állapota
A rejtőké (Teesdalia nudicaulis) előfordulása és a belső-somogyi ezüstperjés gyepek mai állapota LÁJER KONRÁD Department of Botany, Institute of Biology.University of Pécs, Ifjúság u. 6..H-7601 Pécs, Hungary; E-mail klajer@ttk.pte.hu LÁJER К.: The occurrence of Shepherd's Cress (Teesdalia nudicaulis) and the recent status of Grey Hair-grasslands in 'Belső Somogy' Abstract. Grasslands on acid sandy soils in the region 'Belső Somogy' (South-West-Hungary) are treated by the ZurichMontpellier methodology. Unpublished localities of Teesdalia nudicaulis are described. The community relations of this species are discussed in some detail. Key words: Shepherd's Cress, Corynephoretalia, Phytosociology, Community relations Bevezetés A közép-európai ezüstperjés gyepek mai értelemben vett rendszerezése KLIKA (1931, 1934) nevéhez fűződik. A hazánkban előforduló állományokat korábban Festuco-Corynephoretum név alatt tárgyalták (SOÓ 1957), amelyet több regionális asszociációra különítettek el (BORHIDI 1996). Belső-Somogyon kívül jelenlegi előfordulásukat tanulmányoztam a Déli-Bakonyban Hegyesd és Sáska között, a Kisalföld és az Északi-Bakony találkozásánál, Fenyőfőnél (ez utóbbiról Borhidi is írt 1956-os cikkében), valamint a Nyírségben (ASZÓD 1935, SOÓ 1938). Ezeket a kutatásokat a védett európai élőhelyek hazai előfordulásának feltárására vonatkozó MTA ÖBKI-megbízás is aktuálissá tette. További előfordulási adatokat ismerünk a Kisalföldről (Borhidi 1956) és a Duna-Tisza közén Nagykőrös környékének mésztelen homokszigetéről (HARGITAI 1940). A nyírségi és Duna-Tisza közi állományoknak a dunántúliaktól eltérő társulás-rendbe sorolása (BORHIDI 2003) nem látszik teljesen meggyőzőnek, mint ahogy a Festuca vaginata és Festuca dominii faji szintű elkülönítése sem (utóbbi pl. Látrány környékének meszes homoki gyepjeiből is előkerült, vö. LÁJER 2003). Belső-Somogy homokpusztai vegetációját korábban BORHIDI (1958) írta le részletesen (vö. BORHIDI és JÁRAI-KOMLÓDI 1959 is). Magam az utóbbi évek kutatásai kapcsán elsősorban Bolhás, Kőkút, Mike, Nagybajom, Pat térségében vizsgáltam ezüstperjés gyepeket, de kisebb foltokban, töredékesen még előfordulnak korábban talán legismertebb lelőhelyükön, Darány és Barcs között is, amely a legutóbbi időkig a rejtőké második publikált (és egyetlen meglévő) hazai előfordulási helyének számított (JUHÁSZ et al. 1985). Először Őrtilos környékén, savanyú homoki gyepekben és szántókon került elő (KÁROLYI és PÓCS 1957), de itt legalábbis az utóbbi 10 évben nem sikerült újra megtalálni. Egyéves, kivételesen kétéves, tavaszi efemer növény, tápanyagokban és bázisokban szegény, mészmentes, enyhén savanyú homokon fordul elő, homokjelző, enyhén melegkedvelő, szubatlantikus elterjedésű Corynephoretalia-Щ (OBERDORFER 1983). MUCINA (1997) az európai társulás-osztályokat tárgyaló tanulmányában a Koelerio-Corynephoretea osztály diagnosztikus fajaként említi. TÜXEN (1937) ÉszaknyugatNémetország növénytársulásait feldolgozó klasszikus munkájában a Corynephoretum canescentis mindhárom szubasszociációjának szintetikus táblázatában szerepel a Teesdalia nudicaulis, leggyakrabban az agrostidetosum caninae Tx. 1937 esetében (a felvételek 80%-ában). Módszerek A terepi munkálatokat 2000—2002 években, májustól novemberig végeztem. A cönológiai felvételeket BraunBlanquet módszerrel, tipikus, viszonylag homogén vegetációjú élőhelyről készítettem. Az egyes állományokat florisztikai összetételük és fiziognómiájuk, valamint egyéb ökológiai szempontok alapján határoltam körül. A mintaterület nagyságát tapasztalati ajánlások figyelembevételével (DIERSCHKE, 1994:10—25 m 2 ), továbbá arra tekintettel határoztam meg, hogy a mintaterület a vegetáció összetétele és szerkezete szempontjából homogén legyen. 10 (2 x 5) m 2-es téglalap megfelelőnek bizonyult, ezért valamennyi felvétel ilyen mintaterületen készült. Agyakoriság-borítás (A—D) értékek becslésénél a finomított Braun-Blanquet skálát alkalmaztam. A beillesztett és módosított kategóriák: 1 = borítás < 5%, egyedszám > 50 2 = borítás 5-15%, egyedszám tetszőleges 2 = borítás 15-25%, egyedszám tetszőleges. A felvételi táblázatokban a fajokat elsősorban a BORHIDI (1995) szerinti cönológiai csoportokba való besorolásuk szerint adtam meg, bár néhány esetben, a helyi sajátosságok, figyelembevételével, kissé eltérő besorolást alkalmaztam. A syntaxonómiai kategóriák sorrendjét általában az adott társuláshoz való kapcsolat, illetve az alacsonyabb-magasabb rang határozta meg. Az említett felvételeken kívül a rejtőké kőkúti lelőhelyén véletlenszerűen kiválasztott Teesdalia nudicaulis egyedek körül megmértem a különböző fajok legközelebbi egyedeinek távolságát, továbbá a faj egyik tömeges előfordulási helyén egy 10 m-es transzekt mentén jegyeztem fel az 1 cm szélességű sávban előforduló növények legközelebbi szomszédjának faji minősítését. Nem voltam tekintettel a 350 cm-nél távolabb elhelyezkedő fajok egyedeire. A fajok neveit illetően SIMON (2000) munkáját követtem. (Ez a tanulmány csak az edényes növényfajokat veszi figyelembe).
