Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Lájer Konrád: A rejtőke (Teesdalia nudicaulis) előfordulása és a belső-somogyi ezüstperjés gyepek mai állapota

258 LÁJER KONRÁD Eredmények és megvitatásuk A Corynephorus canescens dominanciájú felvételek (1. táblázat) lényegében hasonlóak azokhoz, amelyeket Krippel (1954) tanulmányozott a Morvamezőn, de azoknál többnyire fajgazdagabbak. Ez feltehetően azzal magyarázható, hogy a belső-somogyi állományok kisebb kiterjedésűek (bajosan tudtam volna 25 négyzetméteres kvadrátokon homogén felvételeket készíteni, ahogy Krippel tette), így nagyobb valószínűséggel jelennek meg bennük a szomszédos társulások fajai. Ilyen körülmények között a szukcesszió folyamata is gyorsabb. A morvamezőihez hasonlóan fajszegény állományokat (egyelőre) sikertelen erdősítési kísérlet nyomán sikerült megfigyelni, pl. Pat községtől nyugatra. Ezek tehát a Thymo angustifolii-Corynephoretum canescentis Krippel 1954 belső-somogyi variánsai. Elsősorban ebben a társulásban fordul elő a Teesdalia nudicaulis. A Veronica dillenii-i néha a Veronica verna helyettesíti, így a bevezetőben említett hegyesdi állományban is (2002, Corynephorus canescens 3, Filago minima 1, Erophila verna 1, Jasione montana 1, Veronica verna 1, Carex supina +, Hypochoeris radicata +, Ambrosia artemisiifolia +, Centaurea biebersteinii +, Chondrilla juncea +, Cynodon dactylon +, Rumex acetosella +). Azok az állományok, amelyekben nagyobb (legalább kodomináns) szerephez jut a Festuca vaginata subsp. dominii (2. táblázat), fajokban többnyire gazdagabbak, de pionír jellegű fajokban (mint a Filago minima, Spergula pentandra, Teesdalia nudicaulis, Veronica dillenii) szegényebbek, a szukcessziónak feltehetően egy későbbi stádiumát képviselik. Az előző társulástól való pozitív megkülönböztetésükre leginkább a Festuca vaginata subsp. dominii és a Petrorhagia saxifraga alkalmas. Megfeleltethetők a Festuco dominii-Corynephoretum BORHIDI (1958) 1996 nevű asszociációnak. Megjegyezzük azonban, hogy BORHIDI (2003) faji összetétel szempontjából adott jellemzése csak részben helytálló a vizsgált állományokra. Az általa jellemzőnek és dominánsnak tartott edényes fajok közül a névadók mellett csak a Carex ericetorum fordult elő ezekben a felvételekben. Az említett társulások valamennyi belső-somogyi állománya klimatikus szempontból potenciális erdőterület, ezért ezeket a homoki gyepeket másodlagosnak kell tekintenünk. Kialakulásukat és fennmaradásukat erdőirtásoknak, legeltetésnek, vadjárásnak és egyéb bolygatásnak (múltbeli bányászat, közlekedés) köszönhetik. Mint a felsorolásból is látható, ezek a hatások nem csak antropogén jellegűek lehetnek. Ma meglévő állományaik többnyire erdőgazdasági érdekeltségi körbe tartoznak, fennmaradásukat főleg tájidegen fajokkal való erdősítés veszélyezteti. A mondottakból következik az is, hogy hosszú távon magukra hagyva természetes úton beerdosulnek. Természetvédelmi szempontból a vad kizárása az ilyen területekről nem célszerű. A rejtőké újabb lelőhelyeit a belső-somogyi homokvidék két különálló területén, Bolhástól északnyugatra, valamint Kőkúttól északra, ezüstperjés gyepekben, ültetett erdei fenyvesek szélében, útszéleken és vadföldeken sikerült felfedezni. Ez a tanulmány nem terjed ki a kifejezetten rendszeres antropogén bolygatás alatt álló gyomtársulásokra. A kőkúti előfordulási területén véletlenszerűen kiválasztott Teesdalia nudicaulis egyedek körül az egyes fajok legközelebbi egyedének megjelenési távolságát a 3. táblázat tartalmazza. Megállapítható, hogy a rejtőké egyedekhez legkisebb távolságra (0.5 cm) a Thymus serpyllum jelent meg, de nem sokkal marad el az Ambrosia artemisiifolia, Teesdalia nudicaulis és a Conyza canadensis sem (igaz, ez utóbbi csak egy esetben)(1 cm). Ugyancsak közeli szomszédként képes fellépni a Corynephorus canescens, Filago minima (2 cm), Luzula campestris (3 cm), Hypochoeris radicata, Spergula pentandra (4 cm), Veronica dillenii (5 cm). Érdemes megemlíteni, hogy az Ambrosia artemisiifolia minden alkalommal benne volt a rejtőké egyede körüli 4.5 cm sugarú körben. Az alacsony vizsgált egyedszám miatt az eredmények értelmezését illetően óvatosnak kell lennünk. A módszer idő-igényessége miatt egyelőre nem kerülhetett sor több egyed vizsgálatára. A transzekt módszer jóval több növényegyedet érintett, de sokkal kisebb területre vonatkozóan szolgáltatott adatokat (4. táblázat). Itt csak a legközelebbi szomszéd faji minősítése került feljegyzésre, tekintet nélkül arra, hogy ez a szomszéd milyen távolságra helyezkedik el. Mivel a felvételezésre a rejtőké tömeges előfordulási helyén került sor, nem meglepő, hogy itt ez a faj bizonyult a leggyakrabban önmaga legközelebbi szomszédjának. A gyakorisági sorrendben az Ambrosia artemisiifolia és a Corynephorus canescens következik. A 2004. évi cönológiai felvételezések során előkerült a rejtőké egércsenkeszes gyepekből is, a bolhási területtől északkeletre, Somogyszob és Kaszópuszta között. Ezek florisztikai összetételéről az alábbi felvétel ad tájékoztatást: Vulpia myuros 4, Agrostis capillaris 1, Bromus hordaceus 1, Conyza canadensis 1, Hypericum perforatum 1, Polygonum aviculare 1, Teesdalia nudicaulis 1, Veronica verna 1, Apera spica-venti +, Bromus sterilis +, Cerastium fontanum +, Jasione montana +, Oxalis stricta +, Poa pratensis +, Potentilla argentea +.