Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III
6 HONTI SZILVIA ET AL. A lelőhelyen (I. t. 6. kép) 37 000 m 2 összefüggő területet tártunk fel 2002. áprilisa és 2003. júniusa között, mely körülbelül a telep délnyugati egyharmada-fele lehet. Észak és nyugat felé megtaláltuk a lelőhely határát. Dél felé túlnyúlt a csomópont feltárandó területén, az erősen lepusztult keleti részén a szélét feltárni nem volt érdemes. A lelőhelyen szinte kizárólag az Urnamezős kultúra telepobjektumai kerültek elő — ide tartozik a feltárt 1400 objektum 98 %-a. Ezen kívül néhány, a középső rézkori Balaton-Lasinja illetve a késő bronzkori Halomsíros kultúrába tartozó gödröt találtunk. A Balaton-Lasinja kultúra esetében ezen a lelőhelyen is a kultúrára jellemző laza településszerkezet volt megfigyelhető. A nagy feltárási terület ellenére csupán a kultúra néhány, szórványosan elhelyezkedő, sekély, szabálytalan alakú gödrét tártuk fel, melyek barnás, gyengén humuszos amorf foltokként jelentkeztek a felszínen. Ezekben viszonylag kevésszámú leletanyag volt. Ezek az objektumok a feltárt terület nyugati felén elszórtan helyezkedtek el, egymástól nagy távolságra. Az északi részen néhány tárolóvermet is kibontottunk, ezek közül az 1292. objektumban jelentős leletanyag került elő: többek között peremén bekarcolásokkal díszített agyagkanál, csúcsos aljú merítő edényke és a kultúra jellegzetes korsótípusa. A BalatonboglárLengyeltóti közötti út két oldalán viszonylag széles sáv nem került feltárásra a számtalan különféle közmű és a vastag talajtakaró miatt. Az út keleti oldalán — egy új bekötőút nyomvonalán — is végeztünk kisebb feltárást, mely már a Berekre-dűlő lelőhelyhez tartozik. Itt, és a Berekre-dűlő nyomvonalba eső részén is előkerültek a kultúra objektumai. E két terület közelsége miatt elképzelhető, hogy a 2003-ban feltárt középső rézkori objektumok és a Berekre-dűlőn a korábbi években talált településrészlet ugyanahhoz a településhez tartozik. E kérdés csupán a két lelőhely leletanyagának részletes feldolgozása után lesz megválaszolható. A Halomsíros kultúrát mindössze néhány, egymás közelében található tárolóverem képviselte, részben az Urnamezős kultúra gödreivel megsértve. Ezekre a világos színű, gyengén humuszos betöltés volt a jellemző, emiatt a felszínen foltjuk gyengén rajzolódott ki, s betöltésük is csak bontás közben vált el. Az egyik gödör alján egy összeégett hombár darabjai feküdtek, ezt utóbb ledöngölt réteggel takarták be, és így töltötték fel a gödröt. A leggazdagabb anyagot szolgáltató gödörben bütyöklábas korsók töredékeit is megtaláltuk, ami a halomsíros időszakon belül korai fázisra utalhat. Ugyanakkor a többi itt talált edénytöredék — köztük apró bevésésekkel borított felületű csupordarab, csücskös peremű tálak — alapján mégis úgy gondoljuk, hogy a telep a kultúra középső időszakába tartozik. Ezek a gödrök egy 200 m 2-es területen összpontosultak, a leletanyag alapján azonban összetartoznak a közút túloldalán megfigyelt teleppel (Ld. részletesen a BalatonboglárBerekre -dűlő-Klapka utcai feltárásról szóló beszámolónál). A késő bronzkori Urnamezős kultúrának egy igen sűrű és specializálódott telepét sikerült feltárnunk a lelőhelyen. Az ebbe a korszakba tartozó objektumok többsége sötét színű foltként jelentkezett a szelvényfelszínen, s betöltésük erősen faszenes és hamus volt, gazdag leletanyaggal. Szinte mindegyik szabálytalan alakú, többkaréjos, egyenetlen aljú gödör, s az egységes betöltés alapján köztük időrendi különbséget csak ritkán lehetett megfigyelni. Épületszerkezet nyoma nem volt megfigyelhető, így funkciójukat biztosan meghatározni nem lehet. Az azonban megállapítható a bennük talált leletanyag alapján, hogy ezen a helyen intenzív kézműves tevékenység folyt. Számos gödörben találtunk nagyszámú kődarabot, ezek között ép és töredékes őrlőkövek egyaránt előfordultak. Az őrlőkő készítésre utal az, hogy a kövek között megmunkálatlan, az őrlőkövekkel azonos anyagú, elnagyoltan kifaragott kőtömbök is előfordultak, s ezeket számos kisebb-nagyobb kődarab (a nagy kövekből leütött szilánk) kísérte, amelyeket az őrlőkövek kialakításakor keletkezett hulladékkal azonosíthatunk. Ezekben a gödrökben igen sok edénytöredék volt. A telepen folyó kerámiaművességre utalnak azok az objektumok, amelyeket megégett-eltorzult edénytöredékek töltöttek ki (I. t. 2—3. kép), s bizonyítja, hogy edényégetés is folyt ezen a helyen, habár edényégető kemence nyomait nem találtuk meg. A töredékek változatos edényformákat mutatnak: Nagyméretű, vízszintesen kihajló, többször síkozott peremű, öblös vagy ovális testű, durvított felületű hombárok éppúgy előfordulnak, mint kétfülű fazekak, magasfülű csészék, merítőedények (II. t. 10, 12.) és tálak, vagy turbántekercses hasú mélytálak (II. t. 14.), behajló peremükön ferde síkozással díszített kónikus tálak (II. t. 11.). Viszonylag nagyszámú plasztikus díszítésű fazekat és mélytálat is találtunk, ezeken az edény oldalát és a széles, vízszintes peremet lécdísz és apró bütykök borítják (II. t. 13.). A szabálytalan, nagyméretű gödrökön kívül találtunk kerek, többségében méhkas alakú vagy függőleges falú tárolóvermet is. Ezekben néhány esetben benne állt az edény eredeti helyzetben, tehát a használatukra is következtethetünk: A gödör aljába 1—2—3 kisebb mélyedést vájtak, akkorát, hogy egy közepes méretű tárolóedény éppen beleférjen. Az egyik ilyen esetben mindkét edény benne volt a gödör aljába vágott lyukban, az egyik épen, a másik összetörve (I. t. 1. kép). Egy másik esetben szintén a helyén találtuk az edényt, de pereme és nyaka hiányzott. A cél az lehetett, hogy a gödörben levő edényben tárolt élelem hűvösen maradjon, amit a gödör szájának lefedése még külön is biztosított. Érdekes módon ezeket az alsó gödröket nagyon világos, humusszal alig kevert lösz töltötte ki, ez azt jelzi, hogy ezeket a vermeket — némelykor az edénnyel együtt — betemették. A méhkas alakú tárolóvermek egy része a felszínen alig látszott, eltérő kiszáradásuk jelezte csak helyüket. Talán a telepnek egy korábbi időszakához tartoznak, ezt majd a leletanyag részletes vizsgálata támaszthatja alá. A lelőhely szokatlan fémgazdagságával és csontiparával is kiemelkedik a hasonló korú telepek közül. A gödrökben talált ép bronztárgyak, és két öntőmintatöredék arra utal, hogy a telepen — más kézműipari tevékenység mellett — bronz-megmunkálás is folyt.
