Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Horváth Tünde: Emberi vázakat tartalmazó objektumok Balatonőszöd-Temetői dűlő badeni településéről
76 HORVÁTH TÜNDE tősen szubjektívnek tűnik: valóban temetőről van-e szó, vagy a településen belül elszórt, többféle háttérokokból létesített temetkezésekről? 53 A feltárt lelőhelyrészletek nagysága alapján a legtöbb esetben meglehetősen elhamarkodott volt erről nyilatkozni. Mint láttuk, alig néhány valós tényből indulhatunk ki. A badeni kultúrában egyszerre léteztek a teleptől pregnánsan elhatárolható, adott esetekben talán annak közelében fekvő, önállóan előkerült temetők, 54 és folytatódott a településen belüli temetés szokása is. Miért van kétféle, alapvetően más eszmei háttértartalommal rendelkező szokás is a kultúrán belül? Miféle különbségeket és milyen azonosságokat tudunk kimutatni a két szokás között? Van-e hagyománya e kettősségnek a Kárpát-medencén belüli, badeni kultúrát megelőző korokban? 55 Elsőként vegyük sorra, milyen vélemények láttak eddig napvilágot a badeni kultúra településen belül előkerült emberi temetkezéseinek értékelésével kapcsolatban. Többféle vélekedést ismerünk, bár — hozzá kell tennünk — nem sok kutatót foglalkoztatott eddig ez a terület. „A településeken a nemzetségi közösségeknek azokat a gazdaságilag nem teljes értékű tagjait ill. más idegen közösségekből származó egyéneket (foglyokat, ellenségeket) temették el, akik az akkori társadalmi ranglétra alján helyezkedtek el." — írja J. és E. Neustupny. 56 Az említett kategóriába tartozó sírok tömeges jellege a badeni kultúrában a nemzetségi társadalom erőteljesebb differenciálódására is utalhat — vélekedtek a szerzők. A. Tocík ezeket a temetkezéseket áldozatoknak vélte (főleg Nitriánsky Hrádok-Zámecekkel kapcsolatban), amelyeknek a család, illetve a nemzetség védelmét kellett szolgálniuk, és amelyet kunyhók vagy kunyhócsoportok lakói hajtottak végre a lakóház emelésekor. 57 G. Nevizánsky szerint a települési gödrök temetkezéseit minden esetben a kultusz és a rítusok különleges megnyilatkozásának kell tekinteni. 58 A lakóhelyen belül való eltemetés szokása már a középső paleolitikumtól kezdve kimutatható, 59 és különösen jellemző a korai neolitikum időszakában. A korai neolitikumban többször tártak fel leégett vagy leégetett házak omladékába, omladéka fölé temetett, a halott környezetében gazdag leletanyaggal előkerült emberi vázakat. Ezekben az esetekben felmerült, hogy a házba való temetkezés áldozati jellegű is lehet, illetve a ház a halott házaként funkcionált. 60 A középső neolitikumban a Kárpát-medencén belül a „teleptemetkezések" általánosak. 61 Ám máig vitatott — illetve az esetek többségében nem állnak rendelkezésünkre konkrét, egyértelmű régészeti bizonyítékok ennek eldöntéséhez — hogy a telepek azon része, ahol a sírok előkerülnek, milyen kronológiai viszonyban van a telep további kiterjedésével, és hogyan illeszkedik a telep belső kronológiájába. Előfordulhat — említés szintjén — a sírok és a település viszonyának elemzése. 62 Mivel az esetek többségében a telepeket nem tárták fel teljesen, és általában nem hozzáférhető a feltárt teleprészlet teljes dokumentációja és leletanyagának közlése sem, amely tipológiailag világosan elválasztaná a leletek alapján a kronológiai, esetleg telep- és sírkerámia-formákon alapuló különbségeket, így ezek az utalásszerű adatok — bár nagyon fontosak — mégsem véglegesek. A középső neolitikum időszakában sem kizárólagos szabályossággal különítik el a holtakat az élőktől (értsd: a temetőt a lakóhelytől). Az elhunyt egyedek többsége pl. a zselizi kultúra esetében a településen belül került temetésre, kivételes esetekben viszont a teleptől jól elhatárolható, önálló temetőt létesítettek. 63 A késői neolitikum időszakában a tiszai kultúra temetkezései a tellek területén belül, ismét azok nem használt vagy elhagyott részein találhatók. 64 A lengyeli kultúrában nagy sírszámú temetőket ismerünk a telepek mellett, azok közelében, de csak a kultúra elterjedésének keleti területein. 65 A korai és középső rézkori tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúráknak a telepektől elválasztható, önálló, nagyobb sírszámú temetőit ismerjük. 66 Az őskor időszakában tehát a késő rézkorral bezárólag a „szabályos" temetők mellett a telepeken található sírok is általánosak. Az ún. „teleptemetkezések" esetében a valódi temetkezések és a különféle szertartásoknak áldozatul esett halottak elkülönítése régészeti módszerekkel sokszor nagyon nehéz, vagy éppen lehetetlen feladatnak tűnik. 67 A Kárpát-medencén belüli, a badeni kultúrát megelőző időszakok és kultúrák temetkezési szokásainak sokfélesége figyelhető meg élesebb határokkal és nagyobb arányokban a badeni kultúrán belül is: a két nagyobb sírszámú temető (Budakalász és Alsónémedi) mellett egészen kis sírszámú temetők (pl. Balatonmagyarod, Fonyód-Bézseny), településeken belül eltemetett vagy bedobott tetemek, ill. olyan sírok léteznek, amelyek telephez való viszonya nem pontosan körvonalazható (a telep szélén/elhagyott részén elkülönülő temetőrészletként, vagy a telepen belüli sírokként, áldozatokként?). A környező országokat tekintve jól körvonalazódik az a tendencia, hogy az állati és/vagy emberi vázakat, vázrészeket tartalmazó gödrök a korai eneolitikus településeken jelennek meg nagy számban, és még a bronzkor időszakában is gyakran előfordulnak. Csak a rézkorra korlátozva megfigyeléseinket emberi és állati vázakat együttesen tartalmazó gödröket említenek Hostivice-ről, 68 a Jordanow kultúrából, 69 Gehoten-ből, 70 Sangershausen-ből, 71 Weisenfelsu-ból, 72 Plotha-ból. 73 Elméletileg fel kell tételeznünk, hogy a halottakkal való bánásmód általánosságban véve a közösség által egyezményesen elfogadott bizonyos előírások, szabályok betartásával történt, — bár akadhatnak kivételes, egyedi esetek. Fel kell tételeznünk továbbá azt is, hogy a halotti szertartások egyértelmű összefüggésben vannak a közösség által vallott világkép, hitvilág, vallási rendszer egy részével, így egyetlen temetkezési módszer és alkalom is egy egész közösség érzésvilágát tükrözi vissza. Az őskultusz gyakorlatilag azonosítható a halottkultusszal, illetve főbb vonalaikban fedik egymást. A halottkultusz alapja nem a lélekben való hit, hanem az
