Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Horváth Péter – Marton Klára – Vámosi Lajosné: A restaurálás története a Somogy megyei múzeumokban
562 HORVÁTH PÉTER — MARTON KLÁRA — VÁMOSI LAJOSNÉ Tanfolyamot 1990-ben, majd a Felsőfokú Szilikát Szakrestaurátor Tanfolyamot 1995-ben végezte el. Keramikus végzettségéből adódóan a múzeumi gyűjteményben lévő kerámia anyagok konzerválása és restaurálása a szakterülete. 1989—90. évben az Általános kihelyezett Tárgyrestaurátor és Gyűjteménykezelő Szakmunkásképző Tanfolyam dunántúli területi székhelye Kaposvár volt, a restaurátor alaptanfolyamot 7 fő végezte el, vezetője és a kerámia és textiltárgyak elméleti és gyakorlati oktatója Marton Klára, fémeké Vámosi Lajosné volt. A papírrestaurátor műhelyt 1990-ben átalakították festőrestaurátor műhellyé (1998 után a felújított Ny-i szárny I. emeletén kapott helyet), ahol a szakfeladatokat a mai napig is dr. Géger Melinda (1982.01.15. —jelenleg is) a múzeum Művészettörténeti Osztályának munkatársa végzi. Matematika- és rajz szakon szerzett tanári diplomát, majd elvégezte a Képzőművészeti Főiskola Művészettörténeti Szakát. 1992-ben festmény restaurátor tanfolyam elvégzése után a munkaidejének 50 %ban a gyűjtemény festményeinek restaurálását végzi. Dr. Király István Szabolcs agrártörténész 1991. augusztus 1 — 2002. március 31-ig a Somogy Megyei Múzeumok igazgatója, aki nagy hangsúlyt fektetett a manuális munka mellett a szellemi tevékenység ösztönzésére. A restaurátor műhely munkatársai különböző szintű továbbképzéseken vettek részt, ahol szinte minden vizsgamunka elkészítése egy-egy kisebb mestermunkának felelt meg. Munkánk során a szerencse mellett a megszerzett tapasztalat is segít egy-egy komplikáltabb restaurátori feladat megoldásában. Ennek során sok érdekes megfigyelés és felfedezés adódik. Más esetben az egyedi technikával készült műtárgy restaurálásának kapcsán szerez különleges rutint a restaurátor, akit szívesen keresnek fel adott esetben a munkában gyakorlatlan kollegák. A külföldi kiállítások és a publikációk révén hazánkon kívülre is eljut egy-egy különleges műtárgy híre. Egyre elterjedtebbé vált a számítógépek alkalmazása. Számtalan információhoz juthatunk a világhálón keresztül, s a kollegákkal való kommunikáció is egyszerűbbé és gyorsabbá vált. A restaurátor konferenciákon való rendszeres részvételünk elősegíti — a nemzetközi kapcsolatok által felkért előadók révén — hogy tovább gyarapodjon tudásunk és kitekintésünk a világra. A Közoktatási és Közművelődési Intézmények, így a megyei múzeumi szervezet reformja is már néhány évvel ezelőtt elkezdődött és ennek következménye, hogy az akkora már 7 főre gyarapodott restaurátor műhely létszáma 4 főre csökkent. A múzeum belső szervezeti átalakulását követően a Restaurátor- és Technikai Osztályból újra önálló Restaurátor Csoport lett, amelynek vezetője Marton Klára. III. 1998-ban megkezdődött a múzeum épületének (Kaposvár, Fő u. 10.) rekonstrukciója. A felújítás után (1998. október) a Restaurátor Csoport az épület K-i szárnyából átköltözve a Ny-i szárnyában kapott helyet. A műhelyek, bár kisebb alapterületen 150 m 2 helyezkednek el, de a korábbi tapasztalataink alapján, általunk igen jól kidolgozott terv szerint készültek el. Szakterületenként külön műhelyek működnek, melyekben vegyszerálló, csúszásgátló padló, korszerű világítás. A laboratóriumi elszívó fülkéken kívül, helyi mobilizálható elszívó berendezések, a korábbi desztilláló készülék mellett egy ioncserélő, modern kéziszerszámok és eszközök, textil mosókád és egyéb felszerelések segítik munkánkat. Jelenlegi munkahelyünk a munkaegészségügyi követelményeknek is maximálisan megfelel, ideértve a korszerűsített, különálló vegyszer raktárt is. Az országot átszelő korszerű úthálózat kiépítésébe megyénk is bekapcsolódott. Az ezzel összefüggő régészeti feltárások során nagymennyiségű leletanyaggal folyamatosan bővül a múzeum gyűjteménye. Az anyag feldolgozására (tisztítására, rendszerezésére), új létesítményeket kellett létrehozni. 1999-ben a 61-es Kaposvárt elkerülő út építését megelőző régészeti feltárásból előkerült leletek részére egy bérelt épületben raktárbázis hoztunk létre (Kaposvár, Ady E. u. 7.), ahol leletmosó és konzerváló műhely is működött 2003. március 15-ig, átlag 6 fő betanított alkalmazottal. 2000. évben a fentivel párhuzamosan elkezdődött az M7-es autópálya nyomvonalának régészeti feltárása is. A Fonyódon (Bartók Béla u. 60.—62.) újonnan létesített régészeti bázison átmeneti raktározás, kerámiamosás és rendszerezés folyik. Itt átlag 4 fő kisegítő dolgozik. A két átmeneti raktárban tárolt nagy mennyiségű régészeti anyag végleges raktározását a 2000-ben Kaposváron, a Pécsi utca 97. sz. alatt kialakított korszerű raktárbázis oldotta meg, ahol szintén működik egy mosóműhely. Itt lehetőség van nagy ásatások kerámia anyagának válogatására is, mivel a központi épület műhelyei erre nem alkalmasak. Itt átlag 4—5 fő dolgozik. A kisegítő alkalmazottak munkáját mind három bázishelyen szakmai szempontból a Restaurátor Csoport vezetője, Marton Klára irányítja és felügyeli. IV. dr. Winkler Ferenc néprajzos 2002. május 1-től napjainkig a múzeum igazgatója. Nagy hangsúlyt fektet a gyűjtemény állapotára, a raktározási körülmények megoldására, valamint a külső kapcsolatteremtésre, a kommunikáció kialakítására és fenntartására. Óriási kihívás vár országunkra és ezen belül a múzeumi szervezetekre a 2004 májusában az Európai Unióba való belépésünk alkalmából: nemzeti identitásunk megtartása, tárgyi és szellemi örökségünk megőrzése és bemutatása. Új feladatok, új kihívások, új szemlélet kialakítása vár ránk, hogy az egyetemes kultúra és műveltség részének méltó képviselői lehessünk.