Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Horváth Péter – Marton Klára – Vámosi Lajosné: A restaurálás története a Somogy megyei múzeumokban

560 HORVÁTH PÉTER — MARTON KLÁRA — VÁMOSI LAJOSNÉ Továbbiakban a Múzeum fejlődésével párhuzamosan, szakaszokra osztva mutatjuk be a restaurálás területén történt változásokat. I. Dr. Bakay Kornél 1972—1976-ig volt a Somogy Megyei Múzeum Igazgatója, felesége B. Perjés Judit a Restaurátor Műhely vezetője. (1972—1977.) A budapesti Központi Múzeumi Technológiai Csoporttól került a múzeumba, 1977 után a Múzeumi Restaurátor-és Módszertani Központ munkatársa lett. Dr. Bakay Kornél — vezetésének ideje alatt — igen nagy hangsúlyt fektetett a Restaurátor Műhely fejlesztésére és a restaurátor munka szakmai színvonalának növelésére. 1973-tól újabb két fővel bővült a műhely létszáma: Vámosi Lajosné (1973.01.16. —jelenleg is) alapvégzettsége: cukoripari technikus. Korábbi munkahelyein laboratóriumi analitikával, talajtani vizsgálatokkal, majd galván fürdők analízisével és fémfelületek kezelésével foglalkozott. Ezeken a területeken szerzett tapasztalatait jelenlegi munkakörében is jól hasznosítja. Az MRMK által szervezett Restaurátor-és Konzervátor Alaptanfolyamot 1974-ben, majd 1978-ban a Középfokú Szakosított Fémrestaurátor Tanfolyamot végezte el. 1992-ben pedig Felsőfokú Fém Szakrestaurátor vizsgát tett. Az általános szakrestaurátor feladatok mellett főleg a régészeti fémek konzerválása, restaurálása a szakterülete. Marton Klára (1973.10.01.—jelenleg is) gimnáziumi érettségi után került a múzeumba. Mivel már korábban kapcsolatba került kerámiakészítéssel, ezért egyik szakterülete az általános szakrestaurátori feladatok mellett a régészeti kerámia restaurálása lett. A Restaurátor-és Konzervátor Alaptanfolyamot 1975-ben, a Textilrestaurátor-konzervátor Szakosított Középfokú Tanfolyamot 1982-ben végezte el. 1992-ben Felsőfokú Textil Szakrestaurátori vizsgát tett. Dr. Bakay Kornél igazgatása idejében a Múzeum vezetésének kitűzött célja volt, hogy minden szakterületre megfelelően képzett szakember kerüljön. A szakképzettségek felsorolása is mutatja a munkatársak rendszeres, egymásra épülő képzési formákban való részvételét. A szintén rendszeressé váló restaurátor konferenciák és különféle továbbképzéseken való részvétel is a szakmai előmenetelt szolgálta. Ekkor kezdődött meg igazán a műhely szakszerű kiépítése, a megfelelő munkakörülmények megteremtése. A Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központtól (MRMK) laboratóriumi elszívófülkét kaptunk. Saját forrásból szárító szekrényt, desztilláló készüléket, elektrolizáló berendezést, mikroszkópot, fogászati szerszámokat és a restauráláshoz szükséges egyéb segédanyagokat vásároltunk. A műtárgyak kezelését munkanaplóban dokumentáltuk. Kézi szakkönyvtárat alakítottunk ki, amelyben a konzerválással, restaurálással kapcsolatos könyveket és jegyzeteket gyűjtöttük össze. Folyóirat figyelő is működött, melynek lényege az volt, hogy a folyóiratokban található szakcikkekre felhívtuk egymás figyelmét. A munkánkhoz három helyiség állt rendelkezésünkre, kb. 50 m

2 alapterületen. Egy mosó- és savazó helyiség, egy kerámia- és fémkonzerváló műhely és egy szoba, amely textilműhelyként, iroda és kézi könyvtárként funkcionált. A restaurátor műhely kialakítását, felszereltségét tekintve országos viszonylatban, más múzeumokhoz hasonlítva az elsők közé tartoztunk. A műhely fő tevékenysége a régészeti leletek konzerválása, restaurálása volt, de új önálló szakágak alakultak (újkortörténet, képző-és iparművészet), valamint a néprajz és a régészet létszáma és feladatköre is bővült. Az új szakágak kialakulásával a gyűjtemény gyarapodott, így a restaurátorok feladatköre is megnőtt. A feladatokat a 4 fős csoport látta el: Dr. Bakayné, Perjés Judit, H. Bognár Zsuzsa, Marton Klára, Vámosi Lajosné. Intenzíven, kollektív szellemben folyt a múzeumi munka. A szakfeladatokon kívül a kiállítások és raktárak rendezéséből, és az ásatásokon való munkából is mindenki kivette a részét. Ebben az időben kezdődött a vegyszerek nyilvántartása. 1973-ban részlegesen egy elkülönített szekrényben, majd 1985-től az előírásoknak megfelelően szakszerű körülmények között, külön helyiségben tároltuk a vegyszereket. 1973-tól restaurátorok rendszeres munkaegészségügyi vizsgálatokon vesznek részt. 1974-ben külön helyiségben egy asztalos műhely kialakítása történt meg. Itt faipari munkatársak dolgoztak, iparművészeti és néprajzi tárgyak tisztítását, konzerválását és kiegészítését végezték. Decsi Gyula (1975.01.01. — 1976.03.31. alapvégzettsége: gimnáziumi érettségi, asztalos szakmunkás), Kende Károly (1977.03.01. — 1978.05.24. alapvégzettsége: 4 középiskola, kereskedősegéd és faipari szakismeretek), Laki Balázs Zoltán (1978.06.27. — 1982.01.17. asztalos szakmunkás), Pórel Gábor (1988.09.01. — 1990.04.10. asztalos szakmunkás), Gyenis István (1990.05.22. — 1990.11.15. alapvégzettsége: gimnáziumi érettségi, műbútorasztalos mestervizsga). Jelenleg gondnokként van alkalmazásban a múzeumnál, és a szakipari munkából alkalmanként kiveszi a részét. A Kaposvári központi műhelyen kívül egy-egy kisebb, de szakszerű restaurátor műhely létesült a megye más múzeumaiban, ahol az alábbi munkatársak dolgoztak: 1974-ben Marcali Helytörténeti Múzeumban: Kun Gabriella (1975.12.28. — 1977.02.15. alapvégzettsége: gimnáziumi érettségi, jelenleg a kőszegi Jurisich Múzeum textilrestaurátora), Pál Mariann (1976.08.01. — 1978.03.07. alapvégzettsége: közgazdasági érettségi), Ihász János (1978.07.24. — 1985.01.01. alapvégzettsége: közgazdasági érettségi, jelenleg a csurgói Városi Múzeum vezetője), Csordás Csilla (1987.11.01. — 1988.07.30. alapvégzettsége: gimnáziumi érettségi),