Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])
BETEKINTÉS A SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI GÉPÜZEM 513 TÖRTÉNETÉBE (1948—1967) 1929), hogy átlagéletkoruk a 10 évet meghaladta. A Fordson és a Mc Cormick traktorok döntő többségét az 1920-as évek első felében importálták (KIRÁLY 1997), a Mávag, a Rába, a Csepel és a Hanomag gyártmányú traktorokat is az 1930-as években gyártották. Az állomány vonóerő kapacitását figyelembe véve — 6476,2 Le vonóhorog teljesítmény (4982 kW), amely 426,5 db egységtraktort jelent — az 1951. évi őszi talajmunkánál 223484 nh (128726 nha) teljesítményt terveztek. 1 « Ez egységtraktorra vetítve (15 vonóhorog Le) 524 nh (302 nha) közép-mély szántást jelentett, középkötött talajban. A szállításra rendelkezésre álló teherautók és vontatók száma a szükséglethez képest ekkor még igen alacsony. Az aratás hatékonyságát segítő kombájn megjelenése 1951-ben a korszerű betakarítás előhírnöke. Míg 1948-tól 1951. év végéig fokozatosan nőtt a traktorok száma a megye gépállomásain — 1951. 2. félévében, pl. 27 új G-35-össel — addig 1952 és 1953-ban számuk stagnált. 1952-ben 365 traktorral, 327577 normál holdat (nh) teljesítettek december 1-jéig, 1953-ban 378 erőgéppel (november 10-ig), 435695 nh-at. 1 « д tényleges traktorok száma ennél több volt, mert a már csak kisebb teljesítményre képes traktorokat állómunkára, tehát különféle munkagép meghajtására használták. 1954-ben a 358 db üzemképes szántótraktor mellett 136 állómunkát végző erőgépet írtak össze. Az erőgépek számának stagnálása országos jelenség 1951 és 1954 között, annak ellenére, hogy az első ötéves terv a traktorok számát, több mint háromszorosára kívánta emelni. Az 1951-es tervmódosítás még az eredeti, irreálisnak számító elképzelést is felülszárnyalta. E helyett a jelzett években, a gépállomások területén, csupán 70 %-os volt a traktorok számának növekedése országosan. Ismeretes, hogy a gazdaságpolitikai döntés mögött, az ipari beruházások favorizálása húzódott meg. Az állam fokozódó szerepvállalására a mezőgazdaság gépesítését illetően épp 1951 és 1953 között lett volna szükség, mert 1952-ben jelentős számú új termelőszövetkezet alakult, és — 1949 és 1959 között — ekkor rendelkeztek a legnagyobb szántóterülettel. 127 Míg a traktorok számában nem, az egymenetes gabona betakarítást biztosító kombájnoknál fokozatos emelkedés tapasztalható. Az első kombájnról az 1951. évi összesítés tájékoztat (Vö.: 9. sz. táblázat), amely alapján feltételezzük, hogy az már a nyáron üzemelt. A helyi sajtó 1951. július 8-án jelentős terjedelemben számol be az első kombájn munkába állásáról: „Arat a kombájn a Pusztakovácsi Állami Gazdaságban" címmel. Ez lehetett az első somogyi gépállomási kombájn is, tekintettel arra, hogy a községben már 1950-től volt gépállomás. 128 Az MDP Somogy Megyei Bizottsága Mezőgazdasági Osztálya 1951. november 15-i jelentésében azt olvashatjuk, hogy: az aratás meggyorsítása érdekében beállítottunk a pusztakovácsi és a kürtöspusztai termelőszövetkezethez egy kombájnt..." Valószínűnek tartjuk, hogy az újságíró tévedett. A darányi gépállomás vezetője arról tájékoztatja a megyei központot, hogy 1952. június 22-én két kombájn érkezett a barcsi termelőszövetkezetbe, ahol árpa aratásban próbálták ki. 129 A következő évben 24-re, majd 1954-ben 58-ra nőtt a kombájnok száma, a megye gépállomásain. Az érezhető fejlődés ellenére, még hosszú ideig szükség volt a traktorvontatású aratógépekre és a cséplőgépekre is. A mezőgazdaságban üzemeltetett traktorok számában 1954-től indult el egy intenzív növekedés, amely csupán 1957 és 1958-ban torpant meg és a tömeges kollektivizálás kezdetétől, 1959-től a vizsgált időszakban (1970-ig) folyamatosan emelkedett (Vö.: 10. és 11. számú táblázatok). A traktorállomány számszerű növekedése a szükségszerű selejtezés mellett minőségi változást is eredményezett, és jelentősen csökkentette a traktorok átlagos korát, az 1950-es 9 évről 1966-ra 5 évre. Az első univerzális traktorok — amelyek szerkezetüknél fogva (hidraulika, teljesítmény-leadó tengely, járószerkezet), már alkalmasak voltak többféle mezőgazdasági munka elvégzésére (pl. növényápolásra, kaszálásra, permetezésre stb.) — 1951-ben jelentek meg a gépállomásokon. HONVÁRI szerint (Agrártörténeti Szemle, 1988.) ebben az évben országosan augusztusig, csupán 51 db-ot szereztek be. Ekkor jelent meg a híres cseh Zetor 25-K traktor is, amely minőségi változást jelentett a vaskerekes, izzófejes GS-35-ös traktorokhoz képest. A traktoregység számszerűen 1955-től haladta meg a traktorok darabszámát, a köztük lévő különbség fokozatosan nőtt, ami azt jelenti, hogy az újabb és újabb traktorok egyre nagyobb teljesítményűek. A gyakorlati igényeknek megfelelően alakult ki az ún. traktorlépcső, amely közel azonos szerkezetű és teljesítményű, de különféle gyártmányú traktorok csoportjaiból áll. Míg az 1950-es évek első felében a traktorok döntő többségét talajmunkára .elsősorban szántásra használták, az azt követő években, főleg 1959—1960-tól megjelenő új típusok, pl. a Zetor Szuper 40 és 50, valamint az MTZ-5ös traktorokat valamennyi területen üzemeltetni tudták. 1960-tól már a statisztikai adatok is traktorlépcsők szerint (könnyű univerzál, nehéz univerzál, összkerékhajtású, lánctalpas... stb. traktor) adják meg az erőgépek számát. Jóllehet az ergonómiailag is megfelelő traktorok csak az 1970-es évek elején jelennek meg hazánkban (az ipari termelési rendszerek jóvoltából), az univerzális traktorok üzemeltetése összehasonlíthatatlanul könnyebbé és elviselhetőbbé vált a traktorvezetők számára. Az 1950-es évek Hofherr traktorain dolgozó férfiak és nők nap, mint nap az egészségüket kockáztatták — utólag is elismerést érdemelnek. Főbb traktortípusok 1959 RS-09 eszközhordó 18 LE (13,2 kW) Zetor 25-K 25 Le (18,4 kW) GS-35 35 Le (25,7 kW) Zetor Szuper 40 42 Le (31 kW)
