Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])
498 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS női traktorvezetőről, és 1953. februárjában 206 főről számol be. 36 Fenntartással kell fogadnunk a megyei gépállomások DISZ szervezetének beszámolóját is, amely Simon Mária nagybajomi, és Fritz Mária karádi traktoros lány cséplési teljesítményét méltatja. 37 Bár a gépállomások vezetői, politikai helyettesei kötelességüknek tartják a nők beszervezését, ennek hatékonysága igen alacsony. Pl. 1951. december 1-jétől 1952. május 10-ig 140 főt küldtek el traktorvezetői tanfolyamra, ebből csupán 46-an álltak állományban 1952. májusában. A gépállomások megyei központjának politikai vezetője jelentésében rámutat a lemorzsolódás okaira is. Legfontosabb a traktorosnők iránti bizalmatlanság volt. A tanfolyamot végzetteket a gépállomásokon nem merték traktorvezetőnek minősíteni, munkagépkezelők lettek, természetesen kevesebb bérért. Több helyütt nem biztosítottak számukra megfelelő elhelyezést, szállást. A Darányi Gépállomás kezdő traktorista lánya panaszolta, hogy „sok esetben, a barázdában aludtam". Marcaliban csak férfiszálláson volt helye az egyik lánynak. Másutt „a traktoristák és egyes vezetők kérik a lányokat, hogy legyenek velük jóban". Nem véletlen, hogy több helyen idegesek a gépállomások vezetői. A munka frontján azonban dicséretes eredmények is születnek. A mindössze 16 éves Francz Aranka 166, Hetesi Mária — aki csupán egy évvel idősebb — 172 %-ban teljesítette tavaszi tervét. Bati Júlia még ezen is túltett 230 %-ával. (Megjegyezzük, hogy a 150 % feletti teljesítést nemcsak túlzónak, hanem irreálisnak is tartjuk.) 38 A női traktorosoknak 1953. januárjában tartottak megyei tapasztalatcserét, ahol a politikai osztályvezető Pasa Angelina szovjet traktorista nőt tartotta példaképül a megjelent 27 traktorista elé. Bejelentette, hogy az MDP Központi Vezetőségének határozata értelmében a kitűzött cél az, hogy a traktorvezetői állomány 50 boának nőnek kell lenni. 39 Ez természetesen nem valósult meg. 1953 után a női traktorosok kikerültek a politika látóköréből. A gépállomások fontos feladata volt a megfelelő létszámú traktorosok beszervezése. Ezt a munkát is a megyei központ politikai irányításával végezték. A nagyatádi, a marcali gépállomás már megalakulásukat követő hónapokban szervezett 8 hetes traktorvezetői tanfolyamot. 40 A megyei hálózatban ezek voltak az első tanfolyamok, ellentétben a Somogyi Napló 1949. október 22-ei, és november 10-ei híradásával. 41 A traktorok számának dinamikus emelkedése — különösen 1950 és 1951-ben — tette szükségessé, hogy az 1950/1951-es téli hónapokban már 11 gépállomáson szervezzenek alapfokú, haladó (vagy középfokú) és bentlakásos tanfolyamokat. Ezek időtartamát és ennek megfelelő tematikát a földművelésügyi miniszter rendelettel szabályozta. 42 A gépállomásokon szervezett tanfolyamok hallgatói főleg 17—18 éves fiatalok voltak, akik 300 Ft/hó fizetést és ruhát kaptak, a képzés ingyenes volt. De kötelezték magukat arra, hogy a tanfolyam elvégzése után a gépállomáson traktorosként dolgoznak. Bentlakásos tanfolyamokat csak nőknek szerveztek, akik 200 Ft/hó fizetést és teljes ellátást kaptak. 1951 és 1953 között Csokonyavisontán, Siófokon és Nagybajomban alakítottak ki ilyen intézményeket. 43 Az 1951-es tervben, a megyében a traktorvezetők számát 639 főről 952 főre kívánták emelni. Az 1950/1951-es oktatási idényben a tanfolyamokon 898 gépállomási dolgozó (ebből 47 nő), 37 fő termelőszövetkezeti tag és 244 fő egyéni hallgató (ebből 46 nő) vett részt. Az összesen 1179 fős hallgatói létszám ismeretében azt hihetnénk, hogy a betervezett 313 fős plusz traktorvezetői igény kielégítése nem okozott gondot. Ezzel szemben az állományi létszám 1951. decemberében 594 fő volt, tehát 45 fővel kevesebb, mint egy évvel azelőtt. Bár jelentős lehetett a lemorzsolódás, a tényt csak egy dologgal tudjuk magyarázni, a tanfolyamokon — különösen ami a saját állományt illetilényegesen kevesebben vettek részt. Ezt a feltevésünket erősítik meg az 1951/52 oktatási idény adatai. Ekkor már a saját állományi dolgozókat, a statisztika nem említi meg. A termelőszövetkezetekből 155 főt, egyéniekből 292 főt szerveztek be, közülük 122-en, illetve 253-an vettek részt a tanfolyamokon, továbbá 56-an a csokonyavisontai női bentlakásos tanfolyam hallgatói voltak. Összesen tehát 431 főt iskoláztak be.Ez megfelelt a Somogy Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya tervének (410 fő), de a megyei pártbizottság előírását — amely összesen 700 főről .köztük 350 nőről szólt — meg sem közelítette, mert az irreális volt. 44 A tanfolyamot végzettek közül 163-an a gépállomásokon dolgoztak. A rendszeres utánpótlást nemcsak a traktorok számának növekedése — igaz, hogy az épp 1952 és 1954 között stagnált — hanem a jelentős fluktuáció is igényelte.Ezt segítette a MNK Minisztertanácsának 1074/1953. XII. 10. számú határozata is , amely kötelezte az ipari vállalatok vezetőit arra, hogy a volt traktorosokat engedjék vissza, ha azt a gépállomások kérik. A traktorvezetők iránti kereslet mindvégig megmaradt , hiszen a nehéz fizikai megterhelést csak kevesen bírták több éven keresztül, és kénytelenek voltak más munka után nézni , de a korszerűbb univerzális traktorok megjelenésével ennek mértéke csökkent. Ezt a gondot majd a termelőszövetkezetek veszik át az 1960-as években. 45 A traktorvezetők teljesítménybérben dolgoztak, amelynek alapja az egy óra alatt megművelt terület nagysága volt, amit ö/ 2 /órában (3,6 m 2 /óra) adtak meg. Ezt, pl. szántásban befolyásolta a talaj kötöttsége, a domborzat, a traktormotor teljesítménye, járószerkezete, a szántás mélysége, alkalmazott munkagép (-ek) stb. Az általánosan használt GS—35-ös traktornak