Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])

BETEKINTÉS A SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI GÉPÜZEM 493 TÖRTÉNETÉBE (1948—1967) ló egység lett, Darány, Nagybajom, Fonó, Karád telep­helyek termelőszövetkezeti tulajdonba kerültek. A Mar­cali Gépállomás az Óbudai KTSZ ipari telepe lett. Az újjászervezett vállalat hagyományos gépjavítási tevékenysége, a traktor- és kombájn munkák iránti igény — a termelőszövetkezetek műszaki fejlesztésé­nek következményeként — rohamosan csökkent. 1969. január 1-jén 83 db erőgép (traktor) és 1 db kombájn maradt a gépjavító vállalat tulajdonában. 1967-ben a gépjavítás aránya még 22 % (71,551 millió forint) volt, amely 1969. 1. félévében 15,9 %-ra (17,202 millió forintra) csökkent. A hagyományos ún. mezőgazdasági gépüzem bevé­tele az 1967. évi 71,410 millió forintról 1969. 1. félévé­re 3,574 millió forintra csökkent és még ebben az év­ben teljesen megszűnt. 14 2. Somogy megyei gépállomások személyi állománya Az 1948 őszén alakult három gépállomás (Nagyba­jom, Nagyatád, Marcali) 99 alkalmazottal és munkással kezdte meg működését. Induláskor összesen 30 db szántótraktort, 3 vontatót, 6 cséplőgépet, 60 vetőgépet, 72 lókapát és 3 darálót kaptak. Már ekkor volt női trak­toros a hálózatban. 1949-ben a már 10-re bővült gépállomáson 391 dol­gozót tartottak nyílván. 15 1950 tavaszán, a 14 állomáson mintegy 500 fő dol­gozott. A gépállomások száma év végéig 20-ra nőtt, az összes dolgozó létszáma az 1000 főt meghaladta. 16 A mellékelt (1. számú) táblázat gépállomásonként tartal­mazza az 1951. január 4-ei, 1952. október 1-i és az 1953. január 2-i összdolgozói létszámot. Érdemes megfigyelni, hogy a női traktorosok száma — elsősorban az erőteljes agitáció következtében — mintegy fél év alatt megtöbbszöröződött. (1951. XII. 1. és 1952. V. 10-e között), majd ez a létszám 1953 nya­rára, több mint kétszeresére emelkedett. A gépállomások dolgozóinak létszáma évközben 8—36 %-kal változott részben a mezőgazdasági mun­kák idényszerűsége, részben a szükségessé váló két­műszakos munkaszervezés miatt. 1951-ben 1634 fő, 1952-ben 1600 fő, 1953-ban 1584 fő volt az átlaglét­szám. 17 A gépállomások állományi létszámának alakulását alapvetően a termelőszövetkezetek szántóterületének változása határozta meg. Míg azonban — az ismert kö­rülmények miatt — a szántóterület, különösen 1952 és 1958 között, jelentősen ingadozott, a létszám ezt kés­ve és egyenletesebb változással követte. (Vö.: 1. szá­mú grafikon) Ebben a tekintetben a trend hasonlít a traktorok számának változásához. Annak ellenére, hogy 1954 és 1958 között a somogyi adatokat nem is­merjük, a rendelkezésre álló információk alapján meg­állapíthatjuk, hogy a létszámváltozás nem tért el az or­szágosan megfigyelttől. Itt — az egyébként egyenlete­sen emelkedő létszámot— 1956 után csökkenés követ­te, s az 1958-as minimum után (26683 fő) a maximu­mot 1961-ben érte el 42404 fővel. Somogyban a legki­sebb létszám 1957-ben (ezt nem ismerjük), vagy 1958­ban (1472 fő) volt, a maximumot 1960-ban (2650 fő) számolták össze. (2. számú táblázat) Az összes létszámon belül a legnagyobb arányt, a munkások képviselték (1958 után ez a jelzett években 85 %-on stabilizálódott), akiknek a többsége természe­tesen traktorvezető volt. Az adatok elemzése egyértel­művé teszi, hogy az egyébként gazdaságilag indokolt kétműszakos munkának a létszámhiány volt az oka. Ez alól az 1953-as év lett volna a kivétel, amikor a traktor­vezetők száma 2,8-szorosa az üzemképes traktorok számának. Egyébként ez a szorzó 1,4—1,7 között válto­zott a megfigyelt években. A gépállomások személyi állománya is a traktorok számától függött. A hálózatban működő állomás a kö­vetkező műszaki és adminisztratív munkaköröket kap­ta:™ 1. Műszaki alkalmazottak • Gépállomás-vezető (igazgató) • Főgépész (főmechanikus, főmérnök) • Vezető mezőgazdász (főagronómus) • Körzeti mezőgazdász 2. Adminisztratív alkalmazottak: • Vezető könyvelő (főkönyvelő) • Könyvelő • írnok • Irodai gyakornok • Gépírónő • Raktáros A normatíva szerint 12 erőgépig 10 fő, 12 és 25 erő­gép között 12 fő és 25 erőgép felett 13 fő lehetett az al­kalmazottak száma. Ezen belül a felsorolt státusoktól a helyi igényekre való tekintettel eltérhettek (pl. admi­nisztratív álláshelyen szerelőt, éjjeliőrt, műhely-segéd­munkást alkalmazhattak). Valamennyi gépállomáson — 1953. december 31-ig —politikai helyettes is dolgozott, aki közvetlenül a me­gyei központ politikai osztálya vezetőjének felügyelete alá tartozott. A politikai osztályok 1949. október 1-jén alakultak (Somogyi Néplap, 1949. november 26.) . A megyei irányításban is megtaláljuk a felsorolt alkal­mazottakat, amelyet az FM által irányított politikai osz­tály egészített ki, és osztályvezető irányított, két politikai munkatárssal és egy adminisztrátorral kiegészítve. Bár a gépállomás irányításáért annak vezetője fe­lelt, a tényleges hatalmat, különösen 1952-ig a politikai helyettes képviselte. Szava nemcsak a politikai jellegű feladatokban és döntésekben, hanem a gazdaságiak­ban is meghatározó volt. Ez összefüggött ezeknek az éveknek direkt pártirányításával és a mindenütt jelen lévő bizalmatlansággal. A gépállomási mezőgazdász fő feladata a szerző­déses viszonyban lévő termelőszövetkezetekkel (cso­portokkal) és egyéni gazdálkodókkal való szakmai együttműködés, amely során segítette a vetésterv elké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom