Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között III.

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 469 III. Irodalom: Irodalom: Magyar írók élete és munkái. Szerk.: Gulyás Pál. 1. kötet. Bp., 1939. a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 610. p. Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928. Szerző. 8—9.p. Klindáné Merényi Margit (Magyaróvár (Mosón vm.), 1877. — Kaposvár (Somogy vm.), 1947.) Tanítónő, a Kaposvári Anya- és Csecsemővédő Egyesület ügyv. igazgatója, meseíró Édesapja Merényi Kálmán igazgató-tanító, édesanyja Millner Katalin tanítónő volt. A tanítóképzőt Pozsonyban végezte, majd Munkácsváralján (Bereg vm.) tanítónőként kezdte pályáját. Férje Klinda Kálmán a Kaposvári Siketnéma Intézet első igazgatója (1897— 1922) volt. Tizenhétévi házasság után elváltak és akkor hozta létre Klindáné a Kaposvári Anya- és Csecsemővédő Egyesületet, 1920 decemberében. A mai Tűzoltóság épülete helyén, az egykori Honvéd téren álló régi épületet vette meg az egyesület részére, s itt egy ingyenes anya- és gyermekgondozó intézete rendezett be. Az egyesület mindennemű szociális, anya- és gyermekvédelem körébe tartozó ügyekben segédkezet nyújtott. Társadalmi mozgalmat indított a gyermekvédelem terjesztésére. Évente száz gyermeket nyaraltatott ingyen a Balaton partján. Továbbképző tanfolyamokat szervezett a helybeli szülésznőknek. 1925-ben legfontosabb tevékenységük a csecsemőotthon felállítása volt. A város és a népjóléti minisztériummal folytatott tárgyalások eredményeként, valamint közadakozásból megvették a Tallián u. 26. alatti kis egyemeletes házat. Földbirtokosok és mások megkeresésével, 1000 pengős alapítványi összegből berendezték. A csecsemők egyéves korukig leányanya édesanyjukkal együtt ingyenes ellátást kaptak. A csecsemőotthon egy orvos, egy főápolónő és Klindáné felügyelete alatt működött. A későbbiekben valamelyest a megye is támogatta az intézményt. Alapjában azonban jótékony adakozásból, műkedvelő előadások (Jávor Pál is részt vett egy alkalommal egy előadás rendezésén), teadélutánok bevételéből tartották fenn az intézetet. Klindáné tagja volt a kaposvári Berzsenyi Társaságnak. Első önálló kötetét a társaság jelentette meg 1938 márciusában a Berzsenyi Társaság Könyvtára с sorozat ötödik köteteként. Meseszüret с könyvét a Szent-István Társulat adta ki. Munkái: Boldog emberek országa. Kaposvár, 1938. Meseszüret. Bp., 1942. Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Kaposvár, 1925. 160. p. Ranga Jánosné (Klindáné unokahúga) Kaposvár Petőfi s. u. 66.sz. alatti lakos adatközlése nyomán. K. Pap János (Kutas, (Somogy vm.), 1861. január 2. — Kaposvár, 1944. július 27.) igazgató-tanító, színész, színműíró Apja Pap Ferenc negyedtelkes parasztgazda, anyja Vörös Erzsébet O'ómódú parasztszülők leánya) volt. Apját 1868-ban vesztette el. Az árván maradt öt gyermeket az édesanya nevelte fel. János a második fiú volt. Taníttatását nagybátyjának, Vörös György falusi bírónak köszönhette. 1874-ben a csurgói gimnáziumban folytatta tanulmányait. Miután az otthoni támogatás kevésnek bizonyult, házitanítóskodásból tartotta fenn magát. 1878-ban a budapesti tanítóképzőben folytatta tanulmányait. A színészet iránti vonzalma miatt, diplomája megszerzése után mindössze három évig tanítóskodott (Ötvöskónyi, Szilvásszentmárton), 1886-ban felvették a színművészeti akadémiára. Hogy tanulmányait folytathassa, házitanítóságot vállalt. Rákosi Jenő Lajos és Gyula nevű fiainak házi nevelője lett. 1889-ben, az akadémia elvégzése után a Népszínházhoz szerződtették. Az év végén a nyitrai társulathoz szegődött. A vidéki színészi élet nyomorúságát megelégelve viszszatért a tanítói pályájához. Alsósegesden volt ref. néptanító, majd 1907-től kaposvári tanító, 1909-től címzetes igazgató-tanító lett. A tisztviselői létszámapasztáskor, 1925-ben nyugalomba vonult. Nyugdíjas éveit az irodalmi tevékenykedésnek szentelte. Diákkorában írt verseket, elbeszéléseket és színműveket. „A korcsma" с népszínművét először 1886-ban a Budai Színkörben adták, „A Cseperkekalap" címűt a budapesti Népszínház 1891-ben mutatta be. írásait több lap („Színészek Lapja", „Néptanítók Lapja", „Csurgó és Vidéke", „Magyar Szó", „Ország Világ", „Uj-Somogy", „Somogyi Újság", „Budapesti Hírlap" stb.) közölte. Az Országos Gárdonyi Társaság és a kaposvári Berzsenyi Társaság tagja volt. Az utóbbiban a pályázatokra beérkezett színműveket ő bírálta, értékelte. Egy időben a társaság igazgatótanácsának tagja, ill. könyvtárosa volt. Művei: Áldott karácsony. Ifjúsági színmű. Kaposvár, (1943.) Áldozat. Előjáték. (Prológ). Színpadfelavatás, vagy más színielőadás alkalmára egy felvonásban. Kaposvár, (1936.) Szerző, kiad. Áldozat. Fölvirrad még valaha. Zenés színmű. Kaposvár. (1940.) Békesség és jóakarat. Színmű. Kaposvár, (1938.) Szerző, kiad.