Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között III.

466 VARGA ÉVA Hollósi István (Darány (Somogy vm.), 1859. december 13. — ?) tanító, költő A csurgói ref. gimnázium hatodik osztályának elvégzése után Debrecenben folytatta a gimnáziumi tanulmányait. A szegénység és ábrándos hajlama a színészethez vonzotta. A tanév közepén otthagyta az iskolát és két évig színészkedett. Ezt követően jegyzősegéd lett. Visszakerült Csurgóra, ott elvégezte a tanítóképzőt. Somogyviszlon h. tanító lett, majd Kaposvárra, az alsófokú magánkereskedelmi iskolához került. Egy év múltán vármegyei tisztviselő lett. 1895-ben a kaposvári áll. elemi iskola tanítója. 1923-ban nyugalomba vonult, Rákospalotára költözött. „Nagy idealista és lelkes hazafi volt" - írja róla a korabeli kaposvári irodalmi lexikon. Irodalmi tevékenységét az ódaköltészet jellemezte. Az Országos Gárdonyi Társaságnak 1922-től, a kaposvári Berzsenyi Társaságnak 1925-től volt a tagja. 1926 szept. 12-én a niklai emléktábla avatásakor saját alkalmi ódáját szavalta el. Kaposváron 1927 április 16án tartotta székfoglalóját. Versei a „Vasárnapi Újság", a „Képes Családi Lapok", a „Budapesti Hírlap", „Magyar Lányok" hasábjain, valamint több vidéki napilapban és hetilapban (pl: „Somogy", „Csurgó és Vidéke") szórványosan megjelentek. Munkái: Én. Versek. Kaposvár, 1899. Verőfény. Versek. Kaposvár, 1900. Ősz Pál és egyéb elb. költemények. Kaposvár, 1921. Égő csipkebokor, vál. versek és Ősz Pál elb. költ. Kaposvár, 1923. (a szerző kiadásában) Irodalom: Magyar írók élete és munkái. írta és összeáll.: Gulyás Pál. XIV k. Bp., 1993. 46. p. Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928. 71. p. Hortobágyi Ágost Árpád (Szenice (Nyitra vm.), 1875. augusztus 24. — Kaposvár (Somogy vm.) 1931. július 9.) m. kir. tanfelügyelő, író Horinka Richárd, m. kir. adótárnok és pénzügyi író fia. Tanulmányait Szenicén, Komáromban, Esztergomban és Budapesten végezte. Oklevelét 1895-ben Esztergomban megszerezve Gután a r.k. iskola tanítója lett. 1896-ban katonai pályára lépett, előbb mint önkéntes, majd mint hadnagy a KuK 12. gy. ezredben szolgált. Atyja halála után otthagyta a katonai pályát, az újságírással próbálkozott. 1898-ban a komáromi polgári fiú iskolában tanított, a „Komáromi Hírlap" s. szerkesztője, majd a „Budapest" tudósítója volt. 1902-ben az alsókubini tanfelügyelőséghez nevezték ki tollnokká, 1908-ban Balassagyarmatra került kir. s. tanfelügyelőnek, 1909-ben h. tanfelügyelő az Ipolyságon, majd Trencsénben. 1913 márciusában Kaposvárra került. 1914-ben bevonult a pécsi 19. h. gy. ezredbe. A háborút mint zászlóalj- és csoportparancsnok küzdötte végig. Háromszor volt a fronton, többször sebesült, 1918. ápr. 1. mint harcképtelent századosi rangban nyugdíjazták. Ekkor ismét elfoglalta polgári hivatalát. A tanácsköztársaság idején a Tanügyi Népbiztosság ápr. 16-i rendelete értelmében ő, mint segéd-tanfelügyelő vette át Gönczi Ferenctől a tanfelügyelőséget, (ápr. 20án jegyzőkönyvileg ez legalábbis megtörtént.) Az ellenforradalom idején Kaposvár polg. karhatalmi zászlóaljának parancsnoka volt, majd számos hazafias egyesülés elnöke lett. A Somogymegyei Tisztviselők Kamarájának üv. elnöke s a MOVE másodelnöke lett. Nem sokkal ezután áthelyezték Zalaegerszegre, ahol 1923-ban kir. tanfelügyelővé lépett elő. 1925 januárjában, a létszámapasztási törvény alapján nyugdíjazták. Ismét Kaposvárra költözött. Nevéhez fűződik a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság 1922-es újjászervezése. Irodalmi ambíciói már diák korában jelentkeztek. Az irodalmon kívül a festészettel és a zeneszerzéssel is kísérletezett. Valamennyi irodalmi műfajjal megpróbálkozott, nevét azonban szervezői tevékenységével tette ismertté. írásai országos és vidéki lapokban láttak napvilágot. (Állatvédelem, A Falu, Budapesti Hírlap, Debreceni Hírlap, Érsekújvár és Vidéke, Honti Lapok, Hontm. Népoktatás, Kisbér és Vidéke, Komáromi Lapok, Komáromi Tanügyi Értesítő, Komáromi Újság, Magyar Család, Magyarság, Nagyatád, Néptan. Lapja, Ország-Világ, Somogyvármegye, Somogyi Cserkész, Uj-Somogy, Somogyi Újság, Somogyi Levente, Sümeg és Zalaszentgrót, Visszhang stb.) Szerkesztője volt az „Árvamegyei Értesítő"-nek, a „Tárogató"-nak, az „Árvamegyei Kis Ujság"-nak, a „Hontmegyei Friss Ujság"nak, a „Göcsej"-nek. Megindította és szerkesztette a „Göcseji Könyvtár" с sorozatot. Álnevei: Árpád diák, Bánatos Gyuszi, Boros Kupa, Búvár Kund, Don Gólégy, Mesélő Gyuszi, Nevelő Aba, Nimród Árpád, Tsutorás Palkó, Vigyorgó Gyuszi, Vigyorgó Levente, Letört Ágh és H. Á. betüjegyek. Munkái: Költemények. Komárom, 1898. Szekszárdi verses emlékek. Szekszárd, 1921. Nagymagyarország nemzetiségei. (Göcseji Ktár,1/3.) Zalaegerszeg, 1923. Magyar kalandorok, (regény) Zalaegerszeg, 1923. Zalavm. földrajza. Zalaegerszeg, 1923. Gránitszilánkok. Versek. Zalaegerszeg, 1924. Csobánci diadal, (regény) Zalaegerszeg, 1924. Régi jó diákélet, (elbeszélések) Zalaegerszeg, 1925. Isteni gyermek. Színmű. Székesfehérvár, 1926. A cserkészet hajdan. Kaposvár, 1928. Pöndörösi műkedvelők. Bohózat. Bp., 1928.