Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között III.

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KET VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 463 megsemmisült, ugyanis a deportáláskor Goitein féltett emlékei, iratai között néhány Móra-levelet is magával vitt. Szakcikkeket, humoros széljegyzeteket és tárcákat írt a „Debr. Függetl. Újság" (1908), a „Magyar Jogélet" (1909), a „Világ" (1914:88. sz. Kaposvár) с lapokba, továbbá a „Somogyvármegyé"-be, a „Magyar Föld"-be, a „Világ"-ba, A „Somogyvármegyei Közigazgatási Lapok"-ba, a „Somogyi Társaság"-ba, a „Dunántúli Élet"be. A húszas-harmincas években tárca- és vezércikkírója az „Uj-Somogy" napilapnak. írói álneve: Gábor diák. A Somogyi Helikon megemlékezik arról is, hogy négy hétig Budapesten a „Magyar Tejgazdaság" című szaklapot szerkesztette. Munkája: Két kerítés között. Kaposvár, (1932). (Móra Ferenc előszavával). Irodalom: Magyar írók élete és munkái. írta és összeáll.: Gulyás Pál., Sajtó alá rend.: Viczián János. X. k., Bp., 1992., az Argumentum k. és a MTA Könyvtára kiad., 990. p. Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928. Szerző kiad. 57. p. Wallinger Endre: Móra Ferenc ismeretlen levelei Kaposváron. = Somogyi Szemle. Fel. szerk.: Sárdi Lajos. 1967. 1.SZ. 96—117. p. Goitein György dr. phil. (Kaposvár (Somogy vm.), 1911. —1945) izr. gimn. igazgató h., tanár, irodalomtörténész Goitein Gábor ügyvéd és szerkesztő fia. Egyetemi tanulmányait Pécsen végezte, a tanári pályát óraadóként a Kaposvári Községi Felsőkereskedelmi iskolánál kezdte. 1940-ben az akkor alapított kolozsvári koedukált izr. gimnázium r. tanára, 1941-ben a fiútagozat igazgatóhelyettese lett. Cikkei a „Literatura" (1932), a „Magyar Zsidó Szemle" (1935), az „Uj-Somogy" (1936), „A Kaposvári Községi Felsőkereskedelmi iskolai értesítő"ben (Mit olvasnak a kereskedelmisták? klny. is!) szerepelnek. Az első Móra-monográfia szerzője. A munkához — mely doktori disszertációnak készült — Móra Ferenc, mint a család barátja, szolgáltatott anyagot. Gyermekkori naplója is tartalmaz Móráról életrajzi feljegyzéseket. Ennek anyagát az Ország-Világ 1966. aug. 31-i száma „Autogramja Móra Ferenc - Egy kisdiák naplója és egy író visszaemlékezése" címmel közölte. Munkája: Móra Ferenc, az író. (Specimina Dissert. Fac. Philos. Univ. Quinqeccl. 56.). Kaposvár, 1934. Irodalom: Magyar írók élete és munkái. írta és összeáll.: Gulyás Pál. Sajtó alá rend.: Viczián János. X. köt., Bp., 1992., az Argumentum és a MTA Könyvtára kiad. 990. p. Wallinger Endre: Móra Ferenc ismeretlen levelei Kaposváron. = Somogyi Szemle. Fel. szerk.: Sárdi Lajos. 1967. 1.SZ. 96—117. p. Gönczi Ferenc (1886-ig Göncz) (Rád (Zala vm.), 1861. július 29. — Kaposvár (Somogy vm.), 1948. november 22.) tanító, kir. tanfelügyelő, múzeumigazgató, néprajzkutató Korán elhalt atyja borkereskedő volt, taníttatásáról édesanyja gondoskodott. A polgárit Nagykanizsán és Zalaegerszegen végezte, majd a znióváraljai (Túróc vm.) áll. tanítóképzőben folytatta tanulmányait. 1880ban tett képesítő vizsgát. Mint nevelő egy évet Istvándiban (Somogy vm.) töltött. 1880-81-ben Mikében (Somogy) német-magyar nyelvű iskolában működött mint s. tanító, innét Dunaszekcsőre (Baranya vm.), majd Nagypalinára (Zala vm.) a vend iskolába hívták h. tanítónak. Itt 1884-ben rendes tanító lett. 1885 őszétől Zrínyifalván (Zala vm., később Kusanec) a horvát nyelvű áll. elemi iskolában tanított. Innen 1895 szeptemberében saját kérésére az újpesti áll. elemi iskolához helyezték át. 1896 júliusában a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba került, mint berendelt tanító, a Vl/a. üo. előadójaként dolgozott. 1901-ben Budapest kir. segédtanfelügyelője, majd hasonló minőségben a Pest megyei tanfelügyelőségre helyezték át. 1905-ben Szolnok -Doboka vármegye királyi tanfelügyelője. 1912-ben saját kérésére áthelyezték Somogy vármegyébe, ahol 1922-ig, nyugdíjaztatásáig dolgozott. A tanácsköztársaság idején a Tanügyi Népbiztosság 1919 ápr. 16-án kelt rendeletével felhívta, hogy a hivatalt további intézkedésig Hortobágyi Ágoston segéd-tanfelügyelőnek adja át, mely április 20-án jegyzőkönyvileg szabályosan meg is történt. Nyugdíjazása után (1922) a Somogymegyei Múzeum Egyesület ügyvezető igazgatója, ahol később mint múzeumigazgató élete utolsó pillanatáig dolgozott. A Magyar Néprajzi Társaság 1941-ben tb. tagjává választotta. Cikkei: a „Néptanoda" (1892), az „Ethnographia" (1895, 1900/7, 1910, 1939, 1947), „Ethnol. Mitteil a. Ungarn" (1895), „Ország-Világ" (1895), „Képes Családi Lapok" (1902), „A Magyar Nemzeti Múzeum Népr. O. Ért." (1902/7, 1910/13), „Uránia" (1902/6, 1910) „Hazánk" (1904), „Muraköz" (1905), „Alkotm." (1909), „Zalám, aim." (1912), „Néptan. Lapja" (1920) „Somogyi Hírlap", „Somogyi Újság", „Somogyvarmegye", „Uj-Somogyvármegye", „Uj-Somogy" stb. с lapokban jelentek meg. Szobrának leleplezése Radon 1974. szeptember 23. (ifj. Kodolányi János beszéde)