Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Winkler Ferenc: A szabadtéri néprajzi gondolat előzményei és eszmetörténeti összefüggései
440 WINKLER FERENC jellemeztük, amelyben a legpatinásabb európai gyűjtemények általában a nemzeti romantika korszakának végére kialakultak, addig a második szakaszra a kialakult gyűjtemények rendkívül lassú tovább épülése, valamint újabb, jelentőssé váló intézmények létrehozása jellemző. Az első időszakban a Balti-tenger mellékének szabadtéri infrastruktúrája jött létre. A második szakaszban Németország — sajátos módon északról dél felé haladva, — majd a közép-európai országok (Csehország, Románia) gyűjteményei alakultak ki. Sajátos, hogy e második korszakból is kimaradt Európa egyik műemlékekben rendkívül gazdag tája, Franciaország, ahogyan Oroszország is. Ennél is jellemzőbb, hogy — Barcelona kivételével — Dél-Európa ebben a korszakban se ébredt föl: egyetlenegy szabadtéri gyűjteményt tud fölmutatni. Ugyanakkor az első világháborút közvetlenül megelőző és azt követő periódus a szabadtéri gyűjtemények tervezésének, követelésének kora is 66 . Általában jellemző, hogy Európa legnagyobb részén még semmiféle népi műemléki, népi építészeti, koncepcionálisan irányított-tervezett fölméréssel sem rendelkezünk. Ahol pedig megindították az ilyen típusú kutatásokat — mint pl. Ausztriában, hazánkban, Németországban — ott is inkább kultúrmorfológiai eredetkutatások folytak. A konkrét, kataszter jellegű fölmérések csak a szabadtéri gyűjtemények harmadik periódusát jellemzik, amely a második világháború utánra esik. Mindez persze bizonyos tekintetben esetlegessé, izlésfüggővé is teszi az első időszakban létrejött gyűjtemények egy részének dokumentatív, tipizáló értékeit, jóllehet műveltségtörténeti értelemben sem a szabadtéri néprajzi gondolatot, sem a létrehozott gyűjteményeket immár nem érinti 67 . Svédországban az első világháborúig összesen 11 nagyobb szabadtéri néprajzi gyűjtemény született 68 . A második korszak a szabadtéri gondolat szülőföldjén további 11 nagyobb gyűjteményt hívott életre. így lényegében az 1930-as évek végére Svédországban kialakulhatott a mainak megfelelő skanzen-hálózat 69 . Itt a második világháborút követően „mindössze" két nagyobb gyűjteményt alapítottak 70 . Norvégia is élen járt a gondolat megvalósításában. Az első korszakban 16 részben regionális-területi, vagy helyi és néhány nagyobb gyűjtemény egyaránt megszületett 71 , s az 1930-as évek végére lényegében Norvégiában is lezárult az újabb gyűjtemények létesítésének gyakorlata 72 ; a harmadik korszakban már csak kiegészítő építmények születtek, vagy kerültek gyűjteményi megőrzésbe 73 . Svédországra és Norvégiára is jellemző, hogy a szabadtéri gondolat azon ága, amely lényegesnek tartja a városi-polgári és ipari emlékek — egyenrangú és egyenértékű — szabadtéri gyűjteményi formában történő megőrzését akár vegyes, akár elkülönült formában, a 30-as évektől fogott igazán talajt ezekben az államokban. Az önálló állami élet útjára lépő Finnországban svéd és norvég mintára és hatás alatt fejlődött a szabadtéri néprajzi gondolat, ami abban nyilvánult meg, hogy a XIX. század 80-as éveitől nagyarányú vidéki múzeum alapítási láz söpört végig az országon 74 . Már utaltunk arra, hogy a finnek a szabadtéri néprajzi gyűjtemények egyik „nagyfogyasztójává" váltak. Az első fejlődési szakasz során alakult meg — teljes egészében, azaz elhelyezését illetően is Skansen mintájára — Seurasaari központi gyűjteménye. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy a második világháborúig létesített finn gyűjtemények többsége abban is a svéd mintát követte, hogy környezetével alig törődve a tipikus parkmúzeumok csoportjába tartozott 75 . Ebben az időszakban négy finn gyűjtemény létesült; ezek közül Turkura még visszatérünk. A második periódus folyamán 5 nagyobbacska finn gyűjtemény alapjait vetették meg 76 . A második világháború után viszont valóságos láncolata alakult ki a „kotiseutumuseo"-nak, ami leginkább talán a balassagyarmati egy udvarospalóc házra emlékeztető „tájház". Dánia igen hamar fölzárkózott a nagy szabadtéri gyűjteményeket létesítő országok sorába, s ez elsősorban Olsen érdeme. Különleges figyelmünkre méltó azonban Peter Holm Den garnie By-je is, amely a maga nemében napjainkig egyedülálló szabadtéri gyűjtemény. Sajátos Dánia földrajzi helyzete, hiszen hidat alkot a kontinens és Skandinávia között. Éppen ebben a tekintetben nagy jelentőségű Holm múzeuma, amelynek elvei néhány évtized leforgása alatt az északra fekvő országok mindegyikére visszahatottak (Id.: Bergen, Lbo/Turku, Skansen, Bygdry), dél felé pedig jószerével hatástalanok maradtak 77 . Dániában szintén a 30-as évekre fejeződött be a ma is álló gyűjtemények létrehozása, amelyek között már "régészeti" gyűjtemény is akad, amit azonban csak erős fenntartással minősíthetünk szabadtéri gyűjteménynek, még kevésbé múzeumnak 78 . Napjainkban a szabadtéri gyűjtemények kisebb-nagyobb formációinak egyik legimpozánsabb európai láncolatával Németországban találkozhatunk 79 . A gondolat németországi talajfogásának azonban sajátos története van, amely nem válik el a Harmadik Birodalom illetve Poroszország, s lényegében a két világháború területformáló hatásától sem. Az mindenesetre bizonyos, hogy német földön nem született központi, vagy nemzeti szabadtéri néprajzi múzeumi tervezet. Ugyancsak jellegzetes, hogy a német szabadtéri kiállító tevékenység a legkisebb formációval, a Heimatmuseumok, Bauernhofmuseumok létesítésével, és nem skanzenekkel indult meg 80 . Az első jelentősebb területű szabadtéri gyűjteményt Richard Detlefsen irányítása mellett építették a keleti-porosz Königsbergben (Kalinyingrád) litván és porosz csarnokházakból, amelyek nagyobb része — ha ugyan nem valamennyi — rekonstruált építmény volt. A német hatóságok 1940-ben a königsbergi gyűjtemény épületeit Hohensteinbe (Olsztynek, Lengyelország) szállíttatták, ahol manapság is áll közülük néhány a szabadtéri néprajzi múzeumban. Csak egyetérthetünk Zippeliussal abban, hogy a königsbergi kísérlet aligha tekinthető valódi szabadtéri néprajzi múzeumnak az ott alkalmazott rekonstrukciós módszer egyeduralkodása okán (világkiállítási modell), hisz ekkor Európában már kizárólag áttelepítéssel építettek skanzent 81 . Hiába küszködött a német épí-
