Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Horváth Győző – Sárkány Henrik – Molnár Dániel: Kisemlősök közösségi szintű monitorozása két erdei élőhelyen (Bükkháti-erdő – Baranya megye, Lankóci-erdő – Somogy megye)
Kisemlősök közösségi szintű monitorozása két erdei élőhelyen (Bükkháti-erdő — Baranya megye, Lankóci-erdő — Somogy megye) 1 HORVÁTH GYŐZŐ — 2 SÁRKÁNY HENRIK— з MOLNÁR DÁNIEL 1 University of Pécs, Department of Zootaxonomy and Synzoology, H-7624 Pécs Ifjúság útja 6., HUNGARY 2 H-7624 Pécs Megyeri tér 11., HUNGARY 3H-1038 Budapest Ibolya u. 3., HUNGARY HORVÁTH GY — SÁRKÁNY H — MOLNÁR D.: Communitylevel monitoring of small mammals in two forest habitats (Bükkhát-forest: Baranya county; Lankóci-forest: Somogy county) Abstract: The monitoring of small mammal communities in South-Hungary was done using capture-mark recapture in an oak-hornbeam forest (Querco robori-Carpinetum) in the Drava lowlands between 1994— 2002, and in a 1-hectare lowland alder gallery forest (Paridi qunadrifoliae-Alnetum) in the upper Drava-section between 2000—2002. Trapping was done in 5night sessions. A total of 10 small mammal species were revealed in the oak-hornbeam forest, with three populations showing dominance (Clethrionomys glareolus fSchreber), Apodemus flavicollis (Melchior), Apodemus agrárius (Pallas)). There were 12 small mammal species in the lowland alder gallery forest, with C. glareolus having high density. Shannondiversity along the forest edge — closed forest gradient had significant decreasing trend in one year only, thus the hypothesis of alpha-diversity decreasing from ecotone zone towards closed forest could not be confirmed by statistics for most of the years. In spatial analyses, b-diversity values well expressed the mosaic character of the habitat. When the ecotone-closed forest gradient was analysed, greater differences between b-diversities of sampling units were revealed mostly in cases of the character-species having lower abundance values in the community. Keywords: small mammal community, diversity, forest habitat, monitoring Bevezetés A biológiai források felmérésében első lépés a biodiverzitás becslése, adott térben és időben a fajgazdagság megállapítása (WILSON et al. 1996). A természetközeli területek egyre inkább degradálódnak, az adott populációk, közösségek egyre kisebb területre szorulnak vissza, vagy egy adott területről teljesen el is tűnhetnek, így a regionalitás szintje mellett a tájökológiai skálán végzett felmérések is fontossá váltak (FORMÁN és GORDON 1986, MERRIAM 1984, OPDAM 1988). Ezek a problémák a közép-európai mérsékeltövi erdők tekintetében is megjelentek, mert a természetes környezet erdőtlenítése, az intenzív erdőgazdaság megerősödése, a mezőgazdaság fejlődése és az urbanizáció azt eredményezte, hogy az elsődlegesen erdővel borított, majd mezőgazdasági területekkel tarkított erdős tájból teljesen mezőgazdasági terület, végül ipari és urbanizált táj alakult ki. A megmaradt erdőkben is jelentős hatása van az erdőgazdaságnak, amely a vegetáció átalakításával befolyásolja az ott élő közösségek összetételét, szerkezetét. Európában több mérsékeltövi erdőtípusban végeztek rövidebb idejű populációdinamikai felmérést, vagy hosszabb távú csapdázással populáció szintű kutatást. Bükkös erdő fajainak komplex populációdinamikai leírását adta meg JENSEN (1975), míg Írországban SMAL és FAIRLEY (1982). Rövidebb intervallumú kutatásokban vizsgálták a különböző korú és állapotú, művelés alatt álló erdőtagok kisemlos-fajösszetételét (HANSSON 1978, JENSEN 1984). Folyóparti vegetációban (Fraxino-Ulmetum) öt éves populációdinamikai vizsgálatot közölt HAFERKON (1994), amelyben a csapdázott fajaink közül a sárganyakú erdeiegér, Apodemus flavicollis (Melchior, 1834) és a vöröshátú erdeipocok, Clethrionomys glareolus (Schreber, 1780) demográfiai változását elemezte. A mérsékelt övi erdőkre vonatkozóan a fenti két populáció esetében a hosszú távú lengyel kutatásokat foglalt össze PUCEK etal. (1993), vizsgálva az időjárás, a táplálékkínálat és ragadozás hatását a populációk dinamikájára. Magyarországon 1991-ben indult be az Erdei Ökoszisztéma Rezervátum program, amely során eddig 71 erdőrezervátumot jelöltek ki. Ennek elsődleges célja, hogy a fragmentumokban még megtalálható értékes erdőtársulásokat fenntartsák, a természetes, vagy természetközeli életközösségek ökológiai és evolúciós folyamatait biztosítsák. Ezek mellet mind alapkutatási, és mind természetvédelmi szempontból is fontos azon célkitűzés, hogy ezen folyamatok kutatása, illetve monitorozása e természetvédelmi oltalom alatt álló területeken megvalósuljon (MARGÓCZI és KELEMEN 1997). A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program keretében (NBmR) V. projektként szerepel az „Erdőrezervátumok — kezelt lombos erdők" monitorozásának terve, melynek kidolgozásához az erdőrezervátumok hosszú távú fenntartásának már korábban megfogalmazott irányelvei képezték alapját (HORVÁTH F. 1999). Kisemlős populációdinamikai kutatásunkat 1994-ben kezdtük meg a Dráva-menti síkság erdőrezervátuma mellett egy Querco robori-Carpinetum vegetációjú erdőtagban (Bükkháti-erdő). Az NBmR keretében a Dráva felső szakaszának biodiverzitás monitorázásában, mint kiemelt programban, 2000-ben kezdtük meg egy újabb erdei élőhely (Paridi quadrifoliae-Alnetum vegetációjú erdőtag — Lankóci-erdő) csapdázásos vizsgálatát.