Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Fenyősi László – Horváth Zoltán: A Barcsi Borókás területén fészkelő vízimadarak 1999. évi állományfelmérése, a felmérés tapasztalatai
406 FENYŐSI LÁSZLÓ ÉS HORVÁTH ZOLTÁN Anas platyrhynchos KÁRPÁTI (1979) szerint: „1974. jún. 6-án másodköltésű fészkekből 45-öt számoltam meg a Nagyberek déli láptavának zsombékosában, kb. 1 ha-os területen". FENYŐSI (1993): „az utóbbi években az egész TK-ben nem költött 10—20 párnál több". 1999-ben 50—70 párra tehető a költőpárok száma. Úgy tűnik, a fészkelők száma a 90-es évek közepére jelentősen csökkent, majd a kedvezőbb vízellatottságú évek végére emelkedett. Véleményünk szerint állománya a 70-es évekbeli mennyiséget az élőhelyek változása miatt még 1999ben sem érte el. Aythya nyroca KÁRPÁTI (1979): „1974 június első napjaiban 9 fészkét találtam meg a Nagyberekben, főleg a középső láptó zsombékosain, a tőkés récével azonos élőhelyen."; „Nyár közepére az állomány 100—120-ra szaporodik". FENYŐSI 1993: „Jelenleg a fészkelők száma évek óta 10 pár alatti, vonuláskor is max. 50 példány látható." Az adatok szerint a költőpárok száma a 90-es évek közepéig jelentősen csökkent (a potenciális fészkelőhelyek kiszáradása miatt), majd az utóbbi években újra emelkedett. A jelenlegi állomány 11—13 párra tehető. A 70-es évekbeli denzitást feltehetően nem érheti el, de az 1999-es állománynagyság további növekedése nem kizárt. Gallinula chloropus KÁRPÁTI (1979): „A Nagyberek láptavain 6—8, a halastavakon 4-5 pár költ." FENYŐSI (1993) szerint: „A vízi élőhelyeken az egyik leggyakoribb fészkelő, állománya évi 20—40 pár körüli". Adataink szerint 1999-ben a területen 60—80 pár fészkelt. A vízityúk az egyetlen olyan fészkelő vízimadár, melynek állománya a vizsgált időszakban folyamatosan emelkedett (a 70-es évek állománya mintegy megháromszorozódott). A nyílt vízfelületek tagolódásával rendkívül heterogén élőhelyek jöttek létre, a vízi élőhelyek szukcessziója kedvez e fajnak. Fulica atra KÁRPÁTI (1979): „... itt állománya csekélynek mondható. 6-8 pár költ a halastavak nádszegélyében és 1—2 pár a Nagyberek láptavain." FENYŐSI (1993) szerint: „Költőfaj, de a költőpárok száma folyamatosan csökkent." ill jelenleg évi 2—5 pár költ a területen". 1999-ben 25—28 pár költése valószínű a területen. A költőpárok száma a 90-es évek elejéig csökkent, majd ezt követően emelkedni kezdett. 1999-ben a 70-es évek állományának mintegy kétszerese fészkelt a területen. A vizsgált időszak első felében az alacsony denzitást a nagy, de növényzetmentes vízfelületek és az intenzív halászati tevékenység, később a potenciális fészkelőhelyek hiánya magyarázhatja. Az utóbbi évek állománynövekedése a mélyebb vizű, náddal, gyékénnyel, harmatkásával és tavi kákával tarkított fészkelőhelyek kialakulásának és a gazdálkodási tevékenységek megszűnésének köszönhető. A3, ábrán a vízimadár-fajok 1974 és 1999 között feltételezett állomány-változásait tüntetjük fel, a következő megjegyzésekkel: —az oszlopokkal jelzett értékek a mindenkori becsült állománynagyságok középértékei —amely esetekben nem állt rendelkezésre becsült állománynagyság, ott nyilak mutatják a költőpárok valószínűsített, minimális (!) mennyiségét (részadatok, illetve szóbeli közlések alapján) és itt az oszlopok a publikált részadatokat mutatják Tac. ruf. Ana. pia. Ana.que. Ayt.nyr. Ful.atr. 3. ábra: Hat vízimadár-faj állományváltozása 1974 és 1999 között
