Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Fenyősi László – Horváth Zoltán: A Barcsi Borókás területén fészkelő vízimadarak 1999. évi állományfelmérése, a felmérés tapasztalatai

402 FENYŐSI LÁSZLÓ ÉS HORVÁTH ZOLTÁN Hosszúfüzi-tó: Kiterjedése kb. 1,2 ha, max. vízmély­ség 1,2 m. Atófelület nyílt vizű, hínárnövény alig látha­tó, a széleken néhány Carex spp. zsombék és kisebb S. lacustris folt. Nádas-folyás: Zárt égeresben lévő lápfolt, melynek kiterjedése 0,5 ha, vízmélysége max. 1 m. Jellemzőek a magas vízállás következtében kialakult „lábas­égerek". A hínárnövényzetet H. palustris, illetve a lebe­gő Lemna spp. és S. natans képviseli. Rekettye-tó: Zárt égererdőben lévő lápfolt, melynek kiterjedése kb. 0,5 ha, a vízmélység max. 1 m. Nagy számban láthatók a magas vízállás következtében ki­alakult „lábas-égerek". A láptavat mintegy 60—70 %-ban G. maxima borítja. Kis-rekettye: A Rekettye-tó közelében lévő, kicsiny kiterjedésű (0,1 ha), égerfákkal övezett láptó. Jellemző­je néhány „lábas-éger", a hínarak közül a H. palustris. Kerek-tó: Kiterjedése 0,05 ha, vízmélység 0,8 m, a vízfelszínt sűrűn borítja Lemna spp. D-berek: Égerállománnyal övezett kb. 0,5 ha-os magassásos, max. 1 m-es vízmélységgel. A Carex spp. Nagy méretű zsombékjai rendkívül sűrűn állnak. Nagyberek: A terület legnagyobb kiterjedésű láper­dő-láptó komplexuma. Tavaszonként a víz alatt lévő összefüggő rész mintegy 70—80 ha, melynek 50—50 %­a láptó és láperdő. A vizsgált terület a láptó nyugati partvonala mintegy 800 m hosszúságban és átlag 30 m szélességben. A vízmélység helyenként eléri az 1,7 m­t. A láptó legmélyebb részein nagy tömegben N. alba, H. morsus-ranae, illetve Utricularia spp., S. natans és Lemna spp. alkotja a hínárnövényzetet. A széleken je­lentős kiterjedésben T. latifolia és G. maxima foltok, he­lyenként sok S. erectum. A sekélyebb részeken nagy kiterjedésben Carex spp. zsombékjai és „lábas-égerek" láthatók. Keleti-láptó: Hosszan elnyúló, de keskeny égerláp. Terület kb. 0,7 ha, benne észak-déli (valószínűleg mes­terséges) 1,5 m mély árok húzódik. Vízben álló éger­csokrok, nagyon szép, nagyméretű Carex spp. zsom­békok és sok H. palustris jellemzi. Totyogó: Helyenként nyílt vizű, gyökerező és lebegő hínárban gazdag, nagy kiterjedésű (3,5 ha-nyi) magassásos (Carex spp.) láptó. Vízmélység max. 1,3 m. A tavat nagyobb S. lacustris foltok tarkítják, a szé­leken jelentős borításban G. maxima. Több lebegő (Lemna, Salvinia, Utricularia) és rögzült (Hottonia, Hydrocharis, Nymphaea,) hínárfaj található a területen. Máté Lidi láptava: Egyik oldalról zárt erdővel övezett, másik oldalról nyitott, 2,5 ha-os magassásos. A víz­mélység max. 1,2 m. A Carex sp. zsombékjainak száma több száz, s egy kisebb S. cinereas folt is kialakult. Ke­let-nyugati irányban mély árok (1,7 m) metszi át. Kacs láptó: Zárt erdővel övezett, kiterjedése 1 ha. Vízmélysége max. 1 m. Sűrűn álló, nagy méretű Carex spp. zsombékok, továbbá jelentős állományban T. latifolia, G. maxima és S. lacustris jellemzi. A növényzet 95 %-os borítást ad. Villanypászta láptava: A 20 KV-os magasfeszültségű távvezeték alatt található, kb. 1,5 ha-os magassásos. A vízmélység max. 0,8 m, a sűrűn álló Carex spp. zsom­békok és a S. lacustris között nyílt vizű folt már nem lát­ható. Tiva-tó: Vasútvonal mentén lévő, egykori kubikgö­dör. Mintegy 400 m hosszú és 15 m széles (kiterjedése kb. 0,6 ha) mocsár. Max. vízmélység 1 m. Benne síny­lődő A. glutinosa és B. pendula, kisebb P communis foltok. Borókás 'tava': Víz alá került J. communis, P. sylvestris, В. pendula és P. serotina állomány. Kiterje­dése kb. 4 ha, a max. vízmélység 1 m körüli. Púpos-kút: A terület kb. 1 ha kiterjedésű, zárt lomb­koronájú égeres (A. glutinosa) láperdő. Az északi ré­szen Carex spp. zsombékjai. A vízben álló égercsokrok száma eléri a 100-at. Mocsila-tó: A vízterület kiterjedése 2,8 ha, mélysége max. 1 m. Szinte teljes borításban (90 %) G. maxima, illetve S. lacustris és T. latifolia. Kusz-berek: 1999-ben sok éves száraz periódus után vízzel újra feltelt láptó. Területe 1,5 ha, vízmélység max 1,2 m. A tóban a „száraz időszak" víz alatt álló nö­vényzete látható. Éger-berek: 1999-ben sok éves száraz periódus után vízzel újra feltelt láptó és égeres láperdő (A. glutinosa). Területe 2 ha, vízmélység max. 1,5 m. Ató­felület vízinövényzettől mentes. Fekete-tó: 1999-ben sok éves száraz periódus után vízzel újra feltelt láptó és égeres láperdő (A. glutinosa). Területe 1 ha, a vízmélység max. 1 m. A parton számos „égercsokor", a vízben a szárazabb évekből visszama­radt, sínylődő lágyszárú növényzet. Állománynagyság a mintaterületeken A 24 potenciális fészkelőhely bejárásakor 6 faj fész­keléséről bizonyosodtunk meg (1. táblázat). A felmérés során az előkerült fészkek, illetve a fiókát/fiókákat ve­zető madarak jelentettek egy-egy költőpárt. Természe­tesen annak lehetőségét kizártuk, hogy egy költőpárt fészek és „család" alapján egyaránt feljegyezzünk. Az 1. táblázat szerint legalább 25 pár Tachybaptus ruficollis, 28 pár Anas platyrhynchos, 1 pár Anas crecca, 6 pár Aythya nyroca, 19 pár Fulica atra és 19 pár Gallinula chloropus fészkelt a felmért területeken.

Next

/
Oldalképek
Tartalom