Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Fazekas Imre: Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, V. A Dél–Dunántúl üvegszárnyú lepkefaunája (Microlepidoptera: Sesiidae)

Microlepidoptera Pannóniáé meridionalis, V. A Dél—Dunántúl üvegszárnyú lepkefaunája (Microlepidoptera: Sesiidae) FAZEKAS IMRE Komlói Természettudományi Gyűjtemény, Natural History Collection of Komló H-7300 Komló, Városháztér 1. HUNGARY, e-mail: imre.fazekas@freemail.hu FAZEKAS I.: Microlepidoptera Pannóniáé meridionalis, № 5. Clearwing moth's fauna in the South Transdanubian, Region Hungary (Microlepidoptera: Sesiidae) Abstract: No review has been published on the clearwing moth fauna of Hungary so far. The author plans to describe the Sesiidae fauna of great geographical units in Hungary. In this paper species from the entomological collection of Somogy County Museum and from the Natural History Collections of Komló are described. Besides the museum data, an overview of the special literature is also given for each species. Taxonomical, biological, zoogeographical and faunistical analysis of species are presented. Figures of the genitalia and wing pattern of several species which are difficult to determine are given. The Paranthrene insolita polonica Schneider, 1939 and Bembecia albanensis (Rebel, 1918) species are new to the fauna of South Transdanubia. Keywords: Insecta, Lepidoptera, Sesiidae, faunistic, distribution, S-Hungary Bevezetés A magyarországi régiók Sesiidae faunáiról még nem készültek összefoglaló tanulmányok. Ugyanakkor más molylepke családok (pl. Zygaenidae, Pterophoridae, Crambidae, Pyralidae stb.) esetében ezek a munkálatok már korábban megkezdődtek (FAZEKAS 1980, 1988, 1989, 1994, 2000). Jelen munkám első része a magyarországi régiók Sesiidae faunáját bemutató tanulmánysorozatomnak, ugyanakkor ötödik fejezete az általam elindított „Microlepidoptera Pannóniáé meridionalis" című dél-dunántúli faunakutatásnak. A regionális microlepidoptera kutatások az utóbbi évtizedekben szerte Európában felgyorsultak (pl. Ausztria, Németország), s egyre pontosabb képet rajzolnak, a természeti örökség eddig kevésbé ismert elemeiről, a fajokban igen gazdag molylepkefaunáról. A különböző hazai, és külföldi publikációkban megjelent — sokszor nehezen hozzáférhető — faunisztikai adatok nem alkalmasak arra, hogy egy-egy természetföldrajzi vagy biogeográfiai egység faunáját elemezni, értékelni lehessen. Ezért szükség volt a teljes irodalmi anyag kritikai feldolgozására, valamint a vizsgálatokból kimaradt gyűjtemények (Kaposvár, Komló) revíziójára. A magyar üvegszárnyú lepkék kutatásának kezdetei a 19. század közepéig nyúlnak vissza (FRIVALDSZKY 1865). A 20. század elején Tomala Nándor végzett alapos vizsgálatokat, s az ő nevéhez fűződik a Chamesphecia hungarica (TOMALA 1901) taxon felfedezése is. Sokat foglalkozott Sesiidaekkel a kaposvári PAZSICZKY (1941 ab), illetve Uhryk Tivadar, aki a Budai-hegyekben valamint a Duna menti ártéri ligeterdőkben végzett fontos biológiai megfigyeléseket. KOVÁCS (1953) faunisztikai alapmunkája mérföldkő volt a hazai Sesiidaek földrajzi elterjedésének megismerésében, hiszen a 20. század közepén először kaptunk képet a fajok hiteles lelőhelymintázatáról. Ugyanakkor Kovács előbbi munkájában kritikusan megjegyezte: „A Psychidae és az Aegeridae családokba tartozó fajok meghatározása sok esetben nehéz feladat és még mai is van több tisztázásra szoruló problémánk. Ezekből a családokból aránylag kevés példány található a gyűjteményekben, ami megnehezíti a problémák tisztázását". A Kovács által fél évszázaddal ezelőtt felvázolt anomáliák még napjainkban is aktuálisak. A magyar üvegszárnyú lepkékről az első átfogó feldolgozást — a Fauna Hungáriáé füzetsorozatban — ISSEKUTZ (1955b) készítette el. Munkája az óta is az egyetlen magyarnyelvű „határozókönyv". Nem kisebbítve értékeit, azonban kritikusan meg kell állapítanom, hogy feltűnően kevés habitusképével, s a genitalia ábrák teljes mellőzésével csak részben segítette a hazai Sesiidae kutatásokat. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy faunafüzetének megjelenése után 35 év telt el, amíg az első, kellő taxonómiai alapokon nyugvó, új monográfia megjelenhetett (LASTÛVKA 1990). Az erdészetileg fontos üvegszárnyú lepkék kutatásában SZONTAGH (1965ab, 1968) munkássága kiemelkedő. Több faj biológiáját elemzte, s dolgozta ki a kártevésük elleni védekezés módszereit. A magyar Sesiidae fauna legújabb kori alapjainak lerakása a cseh LASTÛVKA (1990) nevéhez fűződik, aki részletes taxonómiai revizó alá vette több múzeum és magángyűjtemény anyagát, melynek következtében a magyar üvegszárnyú fauna fajlistája, a taxonok földrajzi elterjedéséről kialakított korábbi kép lényegesen megváltozott. A hazai fauna részben új fajokkal gyarapodott, másrészt egyes taxonok, fajpárok — a kiterjedt palearktikus vizsgálatok alapján — más megvilágításba kerültek. ISSEKUTZ (1955b) a 20. század közepén még csak 34 fajt közölt az ország területéről. Az elmúlt évtizedekben Sesiidae család fajszáma 47-re emelkedett (FAZEKAS 2002, FREINA 1997, 1956, LASTÛVKA & LASTÛVKA 1987, LASTÛVKA 1990). Anyag és módszer Jelen tanulmányomban összegyűjtöttem, és kritikailag elemeztem a Dél-Dunántúlra vonatkozó irodalmi közléseket. Feldolgoztam a komlói és kaposvári múze-