Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (2002—2003) 31 ezen részeinek objektumaiból a jellegzetes kelta edények római kerámiával keveredve kerültek elő, amely azt bizonyítja, hogy a késő vaskor anyagi kultúrája — az előkerült terra sigillata és egyéb jól keltezhető római kori kerámiatípusok tanúsága alapján — egészen a Kr.u. 2—3. század fordulójáig jelen volt a telep életében. A terület közepe táján, a mai fasor alatt egy, a telep határoló árkára nagyjából merőleges, megközelítőleg kelet-nyugati irányú árkot tártunk fel, amely lezárja a település fentebb leírt részét. Ettől délre nem észleltünk félig földbemélyített házakat, azonban itt több, gazdasági jellegű objektumot tártunk fel. Előkerült egy nagyjából négyzet alakú, nyolc nagyobb oszloplyuk által alkotott oszlopszerkezetes építmény, amelynek keleti oldalához három kisebb cölöplyuk csatlakozott. Gazdasági jellegű teleprészre utal az itt előkerült négy kemence is, amelyek közül egy fazekaskemence igen jó állapotban maradt meg (IX. t. 5—6.). A kemencét elég mélyre ásták ahhoz, hogy a mezőgazdasági művelés csak a boltozatának felső részét semmisítse meg, ennek köszönhetően megmaradt a kemence hamusgödörhöz csatlakozó szája, valamint, az altalaj szintje alatt néhány centiméterrel, az agyagból készült, átlyuggatott rostély is (IX. t. 6.). Betöltéséből nagy mennyiségű római kori kerámia került elő. Kevésbé jó állapotban maradt meg egy másik kemence, amelynek betöltésében a fentebb leírt edényégető kemence rostélyához hasonló agyagtömböket találtunk. A másik két kemence esetében rostélymaradványokat nem észleltünk, jól megfigyelhető volt viszont tapasztott sütőfelületük, amelyek közül csak egy esetben figyelhettünk meg kerámiaalapozást. A telephatároló árok és a településhez köthető objektumok jól megfigyelhetőek voltak a le-és felhajtóágak ásatásai során is, valamint a település számos objektuma került elő a csomópont korábbi feltárása során, amelyből arra következtethetünk, hogy egy nagy kiterjedésű, a késő vaskortól a Kr.u. 2—3. századig folyamatosan lakott település maradványaira bukkantunk. A telep későbbi sorsáról nincsenek információink, a három ásatás területéről nem ismerünk olyan leletanyagot, amely áthidalná a Kr.u. 2—3. század fordulója és a csomópont területén előkerült Kr.u. 5. századi sírok közötti hiátust.

42 Balatonújlak—Erdő-dűlő (M7/S-37 lelőhely) Siklósi Zsuzsanna A lelőhely a falutól északnyugatra, kisebb dombhátakkal tagolt területen fekszik, ahol 2003 nyarán megelőző régészeti feltárást végzett az SMMI. Az előzetes terepbejárások során kevés őskori kerámiatöredék került elő, ezért indokolt volt a terület szondázása. A régészeti munkálatok során mintegy 6000 m

2 került feltárásra. A várt őskori települést nem találtuk meg, azonban egy nagyjából észak-déli irányú dombon honfoglalás kori temető került napvilágra. A dombtetőt vékony, 20—30 cm vastag, vörös erdőtalaj borította, ennek ellenére a temetőt szerencsésen megkímélte az újkori földművelés és az erózió. A lelőhelyen a honfoglalás kori temetőn kívül csupán szórványos őskori, valószínűleg a Somogyvár—Vinkovci-kultúrába tartozó kerámiatöredéket találtunk, melyek azonban nem köthetők régészeti objektumokhoz vagy településhez. A honfoglalás kori temetőben a sírfoltok nagyon halványan jelentkeztek a homokos sárga altalajban. Néhány esetben a sírok még a vörös erdei talajban vagy annak határán feküdtek (pl. 2. sír), ahol foltjukat egyáltalán nem lehetett érzékelni, ezért ezek sajnos a felület nyitásakor, bővítésekor megsérültek. A sírok, a honfoglalás kori temetkezési szokásoknak megfelelően, észak-déli irányú sorokat alkottak, nyugat-keleti irányításban feküdtek. Összesen 17 sír került feltárásra, melyből 11 sír esett a nyomvonal területére. Az SMMI és az MTA Rl anyagi segítségével lehetőség nyílt a feltárás folytatására a nyomvonaltól északra eső területen is, a sírsor irányát követve. További 6 sírt tártunk fel ezen a területen. 15 sír két sírsort alkotott, melyeken belül a mellékletek, temetkezési szokások és az antropológiai vizsgálatok elvégzése alapján valószínűleg családi csoportokat különíthetünk majd el. A sorokban a sírok közti távolság változó, az 1—4., 6—10., 16—17., 20. sírok egymáshoz közel fekszenek (köztük is csoportok figyelhetők meg), míg a 23. és 25. sír ezektől jóval messzebb, de a sor irányába illeszkedve került elő. E két sortól 11 m-re délre, két különálló sírt (14. és 15. sír) tártunk fel egymás mellett. E két különálló sír irányítása is eltért a többi sírétól. Ezek pontosan nyugat-keleti tájolásúak, míg a többi sír inkább nyugat-északnyugat—keletdélkelet irányban fekszik. A feltárt sírok közti és körülötti területet kézi és gépi erővel 50—70 cm mélységig átvizsgáltuk, így bizton állíthatjuk, hogy a teljes temető feltárásra került. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy e síroktól néhány száz méteres távolságban újabb sírcsoportok találhatók, ahogyan ez több, elsősorban FelsőTisza-vidéki honfoglalás kori temető esetében is előfordult.

43 A temető szerkezete megfelel a korszak előkelőinek temetőiben megfigyelteknek, ugyanakkor a Felső-Tisza-vidéki, többségében férfi sírokból álló temetőkkel szemben itt kiegyenlített a nemek és gyermek sírok aránya. Az antropológiai vizsgálatok elvégzése

44 előtt a mellékletek alapján 6 férfi, 5 női és 5 gyermek sírral számolhatunk, míg egy sírról a halott nemét még csak nem is feltételezhetjük a mellékletek alapján. A sírok foltjai általában jóval kisebb méretűnek látszottak a sírgödör eredeti méreténél. A foltok hoszszú, de keskeny, lekerekített sarkú téglalapok voltak, melyek rendkívül rosszul látszódtak. Néhány esetben a sírfolt és a feltárt sír helyzetéből feltételezhető, hogy padmalyos sírok voltak, de ezt a kedvezőtlen talajadottságok miatt megfigyelni nem lehetett. Csupán azt tapasztaltuk, hogy a halott az érzékelhető sírfolttól kissé délre feküdt (pl. 23. sír). A sírfolt és a sírgödör méretbeli különbsége hosszanti, kelet-nyugati irányban is érzékelhető volt, mivel a (részleges) lótemetkezések rendszerint a látható sírfolton részben vagy egészében kívül feküdtek (pl. 23., 7—10., 15., 16. sír). A sírgödrök 20—70 cm mélyek voltak, a halottakat nyugat-keleti tájolásban, többnyire nyújtva, hátukra fektették. Ez alól