Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Börcsök Zoltán: Botanikai vizsgálatok a Péterhidai Fás Legelőn

276 BÖRCSÖK ZOLTÁN rendszeres legyen. A ritkán, rendszertelenül végzett kaszálás a kívánttal ellentétes hatást is elérhet és a kolónia növekedését idézi elő. A virágok kifejlődése előtti kaszálásra azért van szükség, mert a fejlett virágokból kialakulhatnak magok akkor is, ha levágjuk a növényt. Az irodalom szerint javasolt herbicidek többsége korlátozottan, óvatosan alkalmazható, mivel más, valószínűleg érzékeny fajok vannak a selyemkóró foltjának közelében (pl. őszi kikerics). Ugyanakkor nem teljesen elvetendő, hiszen csak néhány zavarástűrő növény volt képes életben maradni a zárt lombsátra alatt. Ha a vegyszert kellő óvatossággal alkalmazzuk, nem hagyjuk szétsodródni, alkalmazható. Amerikai tapasztalatok szerint a vegyszeres irtás legeredményesebben a bimbózás és a virágzás kezdete közötti időszak, mert ekkor tartalék tápanyagok jelentős része a virágzásra fordítódik (BOTTA-DUKÁT 2002) Az irodalom a glifozát tartalmú szereket javasolja (CSIBOR 1998). Vegyszeres gyomirtás esetén kísérletek szerint jobb hatásfok érhető el, ha a növény gyökérrendszerét feldaraboljuk előzetesen, de ennek alkalmazása természetvédelmi szempontból csak agrár és intenzív erdészeti kezelés alatt álló területen képzelhető el. Mivel a legelőn viszonylag kis kiterjedésű a folt, elképzelhető megoldás az is, ha a növényeket egyedenként kenéses eljárással kezeljük. A siskanád foltjai Tarackjaival mélyen befutja a talajt, vegetatívan terjeszkedik, kiszárítva azt, ugyanakkor, mint takarmány nem értékes, mert a jószág nem eszi meg érdes szára, éles levelei miatt. Ezért a legelőről minél jobban meg kell próbálni eltávolítani. Irtásában mechanikai módszerekkel nem sok eredményt értek el, az egyetlen mechanikai módszer a rendszeres talajművelés, mely nem kivitelezhető. Vegyszeres gyomirtásra itt is a glifozát tartalmú szereket ajánlják (CSIBOR 1998). Nagyon óvatos eljárás javasolt, mert minden más évelőre is veszélyes a vegyszer. Talán egyelőre a kordában tartására alkalmazható a kaszálás, mivel a foltok kiterjedése nem nagy. Azért is meggondolandó (és elvetendő) a vegyszeres kezelés, mert a megfigyelések szerint az eredeti vegetáció sok túlélője még megtalálható ezekben a siskanádas foltokban. Cserjésedő foltok A terület másik legnagyobb problémája a legeltetés szempontjából, a cserjésedés, ezek a foltok a terület kb. harmadára kiterjednek. Korábban is a cserjék irtását, esetleg a fák pótlását, néhány évenként a falu elvégezte. Leggyorsabb módszer az lehet, ha mi is hasonlóan járunk el, s kézi erővel a lombok kihajtása előtt kivágjuk azokat a foltokat, melyeket feleslegesek, de meg kellene hagyni a cserjés sávot az orchideák élőhelyéül szolgáló facsoportok körül, illetve a terület déli részén azon területen, melyen az erdőt hagyjuk felnőni. Másik lehetőség, melyet ajánlanak legelők újrahasznosításakor, a kecskékkel történő legeltetés, akár úgy, hogy néhány évig csak kecskével legeltetünk, akár úgy, hogy vegyes állatállománnyal legeltetünk. A kecskék legelési szokásai alapján várható, hogy a cserjékre támaszkodva, felmászva azok lombozatát lerágják, s visszaszorítják azokat (VÁJNA szóbeli közlése alapján 2002). Külön ki kell emelni a földi szederrel borított foltokat, melyeket mindenképp kézi erővel lehet csak visszaszorítani, természetesen lombfakadás előtt. Fajtaválasztás Amennyiben legeltetik a területet, ki kell választani a megfelelő állatfajt, illetve fajtát, meg kell határozni a számosállat-sűrűséget, amelyik még nem degradálja a területet, de megakadályozza az erdősülést. Ez az Nemzeti Agrár-Környezetvédelmi Program Baranyai fás Legelőkre vonatkozó fejezete 0,5—1 számosállatban állapítja meg. A történeti áttekintésben szerepelt, hogy a XX. század végéig ezen a területen magyar szürkét tenyésztettek, rideg tartásban. A szürkemarha vagy a magyar tarka megfelelő lenne a terület kezelésére. A terület egy részét kaszálással kell hasznosítani, így biztosítva legalább részben a jószág téli takarmányát. A kaszált, illetve legeltetett részek helyzetét évről-évre változtatni kell. Legalább a kezelés kezdetén vegyes állatállomány legeltetését kell szorgalmaznunk, kecskéket vegyítve a marhákhoz, a „tisztítási feladatok" elvégzésére. Kaszálás Ha nem megoldható a terület legelőként való hasznosítása (ami a jelenlegi gazdasági helyzetben bizonyos), akkor egyelőre a területet kaszálni kell, ezzel megakadályozva az erdővé fejlődést. A kaszálás idejét jól kell megválasztani, a kímélendő növények magot tudjanak érlelni, míg a visszaszorítandó fajok ne tehessék ezt meg. Kritikus a kaszálás szempontjából az őszi kikerics, mely tavasszal hozza a magvait. Tehát a kaszálást a maghullása után kell végezni, a levelek földbe húzódása után, azért is, mert a növény mérgező (kolchicin!). Ugyanakkor a védendő fajok közül a bakfű, a kis ezerjófű, a szeplős szegfű a nyár folyamán virágzik és érlel magot. A különböző foltokra eltérő kaszálási időpontokat kell meghatározni, vagy a legcélszerűbb az, hogy egyes foltokon egyáltalán nem kaszálnak, következő évben pedig máshol jelölnek ki a kaszálatlan foltot. A kaszáláskor a gyepi állatfajok védelméről is gondoskodni kell, kaszálatlan foltok, sávok meghagyásával. A legjobb az, ha a kaszálatlan foltok egymással, illetve a bokros, fás területekkel rendszert alkotnak, zöld folyosókat alakítanak ki (FÜLÖP 2002, KELEMEN 1997). Az általánosan elterjedt kívülről befelé tartó kaszálási mód helyett a belülről kifelé tartó a javasolható, bár a terület amorf alakja miatt nem lesz azzal gond, hogy nincs az állatoknak hova menekülni a kaszálógép elől (az állatok felmérése tökéletlen, ugyan nem találtunk földön fészkelő madarakat, de nem kizárhatók).