Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Börcsök Zoltán: Botanikai vizsgálatok a Péterhidai Fás Legelőn

BOTANIKAI VIZSGÁLATOK A PÉTERHIDAI FÁS LEGELŐN 267 2. ábra: Füves és cserjés-fás foltok váltakoznak a legelőn A tágabb környezetben a legnagyobb vízfolyás a Dráva. A terület vízrajzára jellemző a sok kis patak, árok, illetve a folyó kanyargásából és mederátvágásából származó holtágak tömege. A vízfolyások általában kb. É—D irányúak, a belső-somogyi homokterületeket szelő széles völgyekben futnak. A folyótól távolabb, zárt medencékben jellegzetes lápok jönnek létre. Az egyik legjelentősebb holtág a falu területének déli határában, közvetlenül a horvátországi határon található, mely az Ó-Dráva nevet viseli. Ez a holtág az 1799-es térképen még élő folyóként jelölt, de 1850-ben már holtág. Számos kisebb vízfolyás is található a környéken. A legfontosabb a Babócsai-Rinya, a Malom-árok, az Öreg-Rinya és a MIáka. A Babócsai-Rinya, a falu nyugati határán folyik (nevezik Határi-ároknak is). Ez az ág nagy területről gyűjti össze a vizet, a Görgetegi-, a Böhönyei-, a Taranyi-, a Szabási-, és Lábodi-Rinya vizét gyűjti magába. Az 1962-es árvízig a Rinyának két ága folyt a falu határában, ez volt az egyik, a másik az ún. Malomárokban (valamikor vízimalmot hajtott, melynek még állnak a romjai). Az áradás után a két ágat a falutól távolabbiban egyesítették, azóta a Malom-árokban csak időszakosan van víz. Az Öreg-Rinyának nevezett kanyargós sekély árok a Rinyának nagyon régi ága lehet, egy részen Komlósd felé képezi a falu határát, ma már csak időszakosan található benne víz. A MIáka a vizsgált területtől északra található, ma már ez csak időszakos vízborítottságú. A térképek tanúsága szerint valamikor egészen széles lehetett, mocsaras parttal, ma már csak egy csatorna. Flóra A Dráva-sík növényföldrajzi hovatartozása vitatott. BOROS (1925) Őrtilostól egészen Alsószentmártonig egyetlen tájegységként kezeli a területet, míg SOÓ (1960) és BORHIDI (1958) térképein somogyi és baranyai szakaszra különül. Ezeken a Dráva-sík baranyai része az Dél-Alföld flórajárásához tartozik, míg a somogyi szakaszt a belső-somogyi flórajáráshoz sorolták. A legmegfelelőbbnek KEVEY (2002) felosztását tartom, mely a teljes Dráva-síkot az Alföld flórajárásába sorolja, mint önálló flórajárást (Dravense), s két kisebb tájegységre, a Somogyi- és a Baranyai-Dráva-síkra bontja. A Somogyi-Dráva-sík Belső-Somogytól való elkülönítése nehézkes, célszerűen ott húzza meg a határvonalat, ahol a belső-somogyi homokvidék letörik a síkra. Átmeneti területnek tekinthető, a szomszédos flórajárásokból számos faj vándorolt erre a területre. Sok szubmontán növényfaj talál menedéket a Drávasíkon (*-gal jeleztem, amit megtaláltam Péterhida környékén), pl. galambvirág (Isopyrum thalictroides), kapotnyak (Asarum europaeum)*, pézsmaboglár (Adoxa moschatellina)*, kéküstökű csormolya (Mela-mpyrum nemorosum)*, vicsorgó (Lathrea squamaria). Megjelennek szubmediterrán növények is: pl. díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum), erdei varfű (Knautia drymeia), száratlan kankalin (Primula vulga-ris)*. Szá-