Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Költő László – Dobó Bernadett: Egy 15–16. századi veretes öv restaurálása és rekonstrukciója
EGY 15—16. SZÁZADI VERETES ÖV RESTAURÁLÁSA ÉS REKONSTRUKCIÓJA 239 tekkel csak az öv végét próbálták hangsúlyozni, díszíteni, de az is elképzelhető, hogy funkciójuk volt: vagy a csatot akasztották meg velük, vagy lyukvédők voltak. Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy miért csak 3 darab van belőlük. Talán azért, mert az öv egyedi gyártású volt, méretre készült. Egy fiatal leányka viselte, akinek a derékbősége - a bontás utáni rajz alapján kb. 27—28 cm lehetett. A két tagból álló véreteket egyetlen szegeccsel rögzítették a bőrövhöz a veretek közepén keresztül. Amennyiben a veretek préseléssel készültek, ehhez tömör présmintákat használhattak, amelyek bronzból és fából készülhettek. A préselésnél kétfajta technikai eljárást ismerünk. Egyik esetben a negatívba kalapálják bele a lemezt ólmon keresztül, ekkor a mintával közvetlenül érintkező lemez körvonala élesen rajzolódik ki. A másik esetben a pozitív mintára verik rá a lemezt, ekkor a lemez külsején a kontúr elmosódottabban látszik 22 . A kéttagú veretek turbántekercses közepét mikroszkóp alatt vizsgálva szembetűnt, hogy a veretszélek egyik fele szinte minden esetben magasabb. A lapos és magas részek találkozásánál sok esetben anyaggyűrődést figyelhetünk meg. Az anyaggyűrődésektől számítva bizonyos távolságra egy-egy „gyöngy" benyomódott. Ez alapján arra következtethetünk, hogy a gyöngysordíszt a középkori mester verőtővel, két fél formából alakította ki. A verőtő hibás lehetett, mert a lapos gyöngyök általában azonos helyen találhatók. Az eltérések abból adódhatnak, hogy a fél forma verésénél az egykori mester nem figyelt az illesztésre. Vannak olyan darabok is, amelyeken három anyaggyűrődési helyet láthatunk. Elképzelhető, hogy elcsúszott az ütés során a szerszám, és azt egy újabb ütéssel korrigálta 23 . A turbántekercseket vagy egy verőtővel üthette ki, vagy egyesével ütötte az anyagba. Az utóbbi lehetőség azért merült fel, mert a csavarodó vonalak helyenként „lecsúsztak". Bár egy rutinos mesternek, aki nap mint nap művelte tevékenységét, ez nem okozhatott különösebb nehézséget. A verőtő mellett viszont az szól, hogy a tekercsek száma minden esetben 9. A turbántekercses veretek gallérjának külső szegélyét két összefordított csepp alakú, finom motívum sorozatmintája díszíti. Lehet, hogy ezt a tagot teljes egészében kipréselte, esetleg csak a szélt díszítő csepp motívumot préselte és a „gyöngyöket" külön domborította ki. De mivel ezek a veretek nem teljesen szabályosak, kissé eltérnek egymástól, ezért felmerülhet a gyanú, hogy a csepp alakú motívumokhoz verőtövet használt, és a „gyöngysordíszt" egyesével ütötte ki. Bár ez a módszer nagy precizitást igényel. A rozettás véreteknél szintén felmerül a lehetősége annak, hogy nem egyszerre préselte azokat, hisz még töredékes állapotban is feltűnik, hogy méretük különböző. Lehet, hogy a középső holkert (mélyedést) és a gyöngysort más-más szerszámmal alakította ki a mester, a külső rozettás részt pedig kézzel cizellálta, hiszen a küllős részek finom részleteinél is méretbeli eltérések vannak egy vereten belül. A 19. számú szíjvég kisebbik tagja szimmetrikus elrendezést mutat. Lehet, hogy az egész felületet egyszerre préselték ki, vagy külön verőtő volt a levél motívummal. Bár ez szinte teljesen kizárható, mivel a levelek mérete és alakja mind a négy esetben különbözik. A szíjvég kisebbik, gyöngysordíszes kerete külön készült poncolással. Hogy ezt milyen módon rögzítették a veret testéhez, nem tudjuk, elképzelhető, hogy forrasztották. A gyöngysordísz egy részén vas korrózió nyoma, illetve kisebb kitüremkedés figyelhető meg. Talán egy vaskarika maradványa, hiszen a röntgenfelvételen a két tag kapcsolódásánál látszódik egy hasonló karika körvonala. Sajnos ez a veret annyira rossz állapotban maradt meg, hogy a bontása is külön precizitást igényelt. A veret hátoldalán, egy kb. 12 mm hosszú, rézből készült zsanérdarab volt, amely merőlegesen helyezkedett el a veret síkjához képest. A csuklópánt és a veret anyagának találkozásánál vöröses színű, valószínűleg vas korróziós termék volt. A vas jelenléte azért is valószínű, mert a nagyobbik tag bontásánál is találkozhattunk vele. Már az avaroknál is előfordulnak olyan szíjvégek, ahol vasbetétet helyeztek (forrasztottak?) a fedőlemez alá, így megerősítve azt 24 . Hogy a zsanér mi célt szolgálhatott, nem tudjuk, párhuzamot nem találtam hozzá. Egyes esetekben a szegecseken nagyon jól meg lehetett figyelni mikroszkóp alatt a dróthúzás nyomát, amit a húzás közben a szerszám hagyott hátra a felületen. Valószínű, hogy az öv nem kétsoros volt, hanem az alsó veretsor hosszan lelógott, csak a sírba helyezéskor rakták átlósan a derékra. A 15. századi ábrázolásokon is találkozhatunk a ruhát összefogó övekkel. A budavári királyi palota ásatása során előkerült gótikus szoborleleteken jól megfigyelhető a viselet. Ilyen a 9. számú szobor, Szent (Bertalan ?) csuklyás könyvvel. A csaton átbújtatott szíj vége a köpeny alatt eltűnik, nem pedig lelóg. A mi esetünkben is előfordulhat, hogy a szíj végét átbújtatták az övön, vagy bőrből készült bújtatót használtak, de a talaj kémiai hatásainak következtében ez nem maradt meg. A bontás folyamata Miután a röntgenfelvétel elkészült a leletegyüttesről, megkezdtük kibontását 25 . A felvétel bontás közben támpontot nyújtott a veretek elhelyezkedéséről. Mivel a föld teljesen kiszáradt, desztillált vízzel nedvesítettük a talajt, így könnyebb volt eltávolítani. A bontást igen körültekintően kellett végezni, mert nem tudhattuk, hogy valójában milyen vastag a véreteken lévő földréteg. Az „in situt" a röntgenfelvétel készítéséhez egyszer már megfordítottuk, így a sírfenék felőli oldalon kezdtük a bontást, és a veretsort most hátulról figyelhettük meg (11. kép). Az „in situ" sírfenék felőli bontása következtében famaradványok kerültek elő, amelyek feltehetően a koporsó maradványai 26 . A bontás során az öv részletei egyre inkább kirajzolódtak. Az 1., 2. és 3. számú veretek kivételével az összes veret előlappal lefelé fordult helyzetben volt, vagyis ezek a veretek a hasi oldalon
