Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III
20 HONTI SZILVIA ET AL. emelkedő fontosságú négy csont nyílhegy. A telepen előkerült réztű, rézpengék és néhány réztöredék a korszak leletanyagában ritkaságnak számít. A feltárt objektumok leletanyaguk alapján a Badeni kultúra korai (Bolerázi-) és klasszikus időszakára keltezhetők. A település belső időrendje és abszolút kormeghatározása a leletanyag alaposabb feldolgozása után várható. A település területén előkerült a korszak négy temetkezése is. Ezek közös jellemzője, hogy a sírgödröt egy, már feltöltődőben lévő gödörből/veremből alakították ki. A zsugorított fekvésű csontvázak két gyermek és két nő földi maradványait képezik. Az egyik asszony (str. 467. számmal jelölt sír) feltehetőleg szülés közben halt meg, magzatának csontjai medencéjére tapadtak. A sírokban — egy kivételével — nem volt viseleti tárgy vagy edénymelléklet. Egy nagy méretű tárolóverembe egy kutyát fiatal gazdájával együtt temettek el (str. 110). A tetemek körül feldarabolt állatcsontokat találtunk: a túlvilágra adott húsétel maradványait. Az egyik gödörben szarvasmarha temetkezésre bukkantunk (VI. t. 3.) A feltárt késő rézkori településrészlet jelentősége a felső-gamászi dűlő nyomvonalba eső szakaszának kutatása során növekedett meg. A völgy túloldalában feltárt temetőrészlet, a teleppel párhuzamosan (200—250 m távolságban), északnyugat-délkelet irányban húzódik, tökéletesen illeszkedve a Forró-árok vonalához, a völgyalj ártérből kiemelkedő szakaszán. A rézkorban a Forró-árok vizenyős felülete több tíz méter szélességben választotta a völgyet kétfelé, a síroktól néhány méter távolságban keletre már mocsaras környezetre utaló üledéket figyeltünk meg az ásatás folyamán. A terület természeti adottságaihoz kiválóan alkalmazkodva, az itt élt népesség a völgy keleti oldalán építette fel földi lakóhelyét, és a vízen túl temette el halottait. Az egyik oldalról a másikra való átkelést, a temetést, jól meghatározott rítusok, szertartások kísérhették. A feltárt sírok páratlan gazdagságán túl a temető- és a településrészlet feltárásának jelentősége abban rejlik, hogy először van módunk arra, hogy egy késő rézkori népesség teljes körű tevékenységének minden aspektusát elemezhessük egy falu és egy temető leletanyagán keresztül. A kerámia és más, a föld alatt el nem porladt tárgyak, eszközök elemzése, összehasonlítása az itt élt és alkotott emberek mindennapi tevékenységéről, túlvilági hiedelmeiről és szokásairól adnak képet, míg az antropológiai elemzések fizikai valóságukban jelenítik meg őket. Ez utóbbiak révén életkorukról, nemi megoszlásukról, rokoni kapcsolataikról, elhalálozásuk okairól, betegségeikről stb. szerezhetünk tudomást. A feltárt temetőrészlet egy északnyugati, négy temetkezésből álló sírcsoportból, illetve egy délkeleti temetőrészletből áll. Ez utóbbi déli szélét nem sikerült meghatározni, mivel kifut az autópálya nyomvonalából. A kettő közti távolság mintegy 40 méter, köztük mindössze egy melléklet nélküli zsugorított temetkezést tártunk fel. Az északnyugati sírcsoport a nyomvonal északi határától mintegy 45 méterre található, nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a temető ebben az irányban is folytatódik. A temetőben feltárt, összesen 22 sír közül kettő melléklet nélküli, másik kettőt rigolírozás bolygatta meg, így nem értékelhetők. A sírok kivétel nélkül csontvázas rítusúak (VI. t. 2.), és a 20 értékelhető temetkezés, egy kivételével, valamelyik oldalra zsugorított. A bal és jobboldali zsugorításban, akárcsak a tájolásban (többségük dél-észak tájolású, de van néhány nyugat-keleti is), egyelőre különösebb szabályosság nem figyelhető meg, ezt majd a pontos nemi és kulturális meghatározások függvényében érdemes vizsgálni. K. Zoffmannn Zsuzsanna antropológiai elemzései alapján a sírokban 5 gyerek, 11 férfi és 6 nő nyugodott. A sírok közül 18 sorolható a mellékletei alapján a késő rézkorba. Mivel több közülük rossz állapotú illetve mellékletszegény, a sírok alapos elemzése alapján különíthetők majd el pontosan a bolerázi és a badeni népesség temetkezései. Csak a délkeleti csoportban vannak bolerázi sírok, részben a badeni sírok között. Hármat sorolhatunk biztosan a Bolerázi kultúra temetkezései közé. A síroknak több mint fele nagyon gazdag mellékletekben, ezeknél átlagosan több mint fél tucat edényt helyeztek a sírgödörbe. A túlvilági élethez szükséges étel- és italmellékletet nagy méretű tárolóedényekbe, fazekakba, bögrékbe és speciális rendeltetésű edényekbe (kétosztatú tálak, kétrészes edény, oltárszerű edény, kelyhek) tették (VI. t. 1.). Ez utóbbi edények egy része (pl. a kétosztatú tálak) a temetési szertatás egyik fontos kelléke is lehetett. Az egyik sírba két szarvasmarha koponyát helyeztek. A tálakban sok esetben állatcsontot (főleg bordákat) találtunk, a földminták vizsgálata során nem sikerült növényi eredetű ételmaradványokat kimutatni. 29 Két sírban 7—7, másikban 5 bögrét találtunk egy csokorban; ezekből kettőben 7 illetve 8 kovanyílhegyet dokumentáltunk a csontváz alsó részénél. Több sírgödör oldalából homokkőből készített őrlőkövek kerültek elő, általában párosával. A humuszolás során előkerült, megmunkált köveknek talán sírjelző vagy bajelhárító szerepük volt. A sírokban gyakori a rézgyöngy, előfordul csontgyöngy, réztű, rézár, illetve az egyik bolerázi sírból triangularis (háromszög-alakú) réztőr került elő. Az egyik sírban szerpentinből készített kőbaltát, háromban vörös okkerrögöt találtunk. Az északnyugati sírcsoport két sírját részlegesen kirabolták, feltehetően réztárgyak és rézékszerek után kutatva. A sírok értékelése egyelőre nehéz. A leggazdagabb mellékletű sírok szóródnak a feltárt temetőrészlet területén. A teljes temető sírjainak ismerete nélkül kockázatos a közösség társadalmi hierarchiáját felvázolni. Nehéz megállapítani, hogy a gazdagon mellékelt sírok közül melyek a kiemelkedő, rangos személyek temetkezései. Nem tudjuk pontosan, hogy mely tárgyak bírnak rangjelző szereppel, s melyek azok, amelyeknek szimbolikus, vallási jelentésük van. Megfigyeléseink azt mutatják, hogy pl. a kiemelkedő mellékletű sírokban nem minden esetben találunk kétosztatú tálat. Kovanyílhegyeket a közösség egyik nő tagja is kapott a túlvilágra (str. 142). A mellékletek számában éppen ez a sír volt a leggazdagabb.
