Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Költő László – Horváth Péter: Vörs – Majori dűlő 357. számú sírban talált tegez zárszerkezetének restaurálása, rekonstruálása

VÖRS — MAJORI DŰLŐ 357. SZÁMÚ SÍRBAN TALÁLT TEGEZ 225 ZÁRSZERKEZETÉNEK RESTAURÁLÁSA, REKONSTRUÁLÁSA dékek esetében a darabok bemartásával vittem fel a tárgyra, ügyelve arra, hogy a kialakuló bevonat egyenletes és buborékmentes legyen. Az oldószer elpárolgása és a védőbevonat megszáradása után a töredékeket összeragasztottam. Ehhez a kezelés megkezdése előtt készített fotók, illetve a törésfelületek vizsgálata alapján kerestem meg az összeillő darabokat. A ragasztáshoz UHU PLUS kétkomponensű epoxi ragasztót használtam. A restaurált tárgyból kisebb darabok hiányoznak, a kiegészítés etikailag nem lehetséges. A hiányzó részek pótlása azonban nem szükséges, mert ezek a hiányok nem befolyásolják a tárgy esztétikai megjelenését, s a zárszerkezet működési mechanizmusa így is jól értelmezhető. A zárszerkezet rekonstrukciós kísérlete: A szerkezetet a hajlított részeken két helyen szegecsekkel rögzítették a tegez elülső oldalán nyíló fedélre. A kampós záró-darabot hosszabb szeggel erősítették fel, hogy az alsó „párizsi kapocs"-szerű tag fölött tudjon mozogni. A tegeznek csak a bal oldala volt több vaspálcával erősítve, úgy hogy ezek a fenéklemeztől felfelé, és a szájtól lefelé mutatva (11. kép) a tegeznek az alsó, és a felső harmadát merevítették. Középen az alsó függesztőfület a felsőhöz hasonlóan egy lapos vaspálca kidomborításával képezték ki. A zárszerkezet a tegez elejének nyitható jobb oldalára volt felerősítve (12. kép). A bal oldalra ráhajló bőr lemezt, amelyen a nyit1 A temető feltárását a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Örökség Pályázat, valamint Vörs Község Önkormányzata támogatásával végeztük. 2 RKM 2002. 266.; RKM 2003. 234., RKM 2003a. 238-239. 3 CNI. VI. XXIII. tábla 6. 4 CNI. V. 1.39.1. 5 RKM 2003a. hátsó borító RKM 2002. Régészeti Kutatások Magyarországon 1999. (Bp., 2002) RKM 2003. Régészeti Kutatások Magyarországon 2000. (Bp., 2003) RKM 2003a. Régészeti Kutatások Magyarországon 2001. (Bp., 2003) hatóság miatt hiányoznak a kerethez rögzített merevítő pálcák, egy lyuksorral láthatták el, amelyen keresztül fűzhették a sátorponyvák felerősítési módjához hasonlóan elhelyezett hurkokat. A hurkolást két oldalról indítva, az alsó harmadban keletkezett egy üres hurok, amelyen keresztül dugták a zárszerkezet kampós tagját (5. ábra). A tegez rekonstruált méretei a sírban felvett méretek alapján: Hossz: 81 cm (belső: 79 cm) Fenék szélessége: 15 cm (belső: 14 cm) Nyak szélessége: 10 cm (belső: 9,5 cm) Száj szélessége: 10,5-11 cm Nyílvesszők valószínű hossza: kb. 74-75 cm Felső íjkar hossza nyugalmi állapotban, a markolatcsont közepétől mérve: 70 cm Továbbra is nyitott kérdés marad a tegez csontpálcákkal merevített (díszített) szájának nyitási megoldása, mivel az a tegez nyakához ívelten csatlakozik. Bár a pontkörös díszítésű zárópálca egyenes, ami azt a feltételezést is megengedi, hogy a tegez szája nyitott volt, csak egy, a tegez hátsó oldalából fél vastagságig előreugró fedél védte az íjász kezét a sérülés, a nyílveszszőket pedig a kiesés ellen. 6 Az ívelt végű téglalap alakú sír viszonylag jól észlelhető folttal jelentkezett. Az elhunytat nyújtott testhelyzetben, valószínűleg valamilyen lepelbe csavarva temették el. A bal alkart enyhén a medencére hajlították. A sírban a töltött tegez és az íj mellett talált egyéb mellékletek: „S" végű fülbevaló a koponya jobb oldalán (3. ábra, 1.), kés (3. ábra, 4.), csiholóvas és tűzkő (3. ábra, 2.) a bal alkarcsontok külső oldalánál. 7 A rekostrukciós elképzeléseket a Gyulán 2002. szeptember 17-19. között rendezett „Hadak útján XIII" konferencián ismertettük. SÉD GÁBOR: Régészeti eredetű fémtárgyak tisztítása, konzerválása (MRMK Budapest, 1979.) JÁRÓ MÁRTA: Fémtan restaurátoroknak (MRMK Budapest, 1980) Jegyzetek Irodalom