Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

K. Zoffmann Zsuzsanna: A Badeni népesség Balatonőszöd lelőhelyről való embertani leleteinek ismertetése

A Badeni népesség Balatonőszöd lelőhelyről való embertani leleteinek ismertetése K. ZOFFMANN ZSUZSANNA /. Bevezetés Az M7-es autópálya S-10 jelzésű BalatonőszödTemető dűlő nevű lelőhelyén Belényesy K. — Horváth T. — Sófalvi A. ásatása nyomán késő rézkori telepjelenségek, és hozzájuk kapcsolódva korabeli temetkezések kerültek feltárásra. Az objektumok, a leletek alapján történt keltezésük szerint a Badeni kultúrába, illetve részben e kultúra korai szakaszába, a külön elnevezéssel megjelölt ún. Boleráz periódusba sorolhatók. Az itt élt népcsoport temetkezési szokásai szerint az embertani leletek önálló sírokból, vagy többes temetkezésekből kerültek elő, de több olyan gödröt is feltártak, melyekben többes temetkezések, állattal való közös temetkezések is előfordultak, sőt a feltárást vezető régész szerint esetenként részleges temetkezés is megfigyelhető volt. A lelőhelyen feltárt igen nagy számú, több esetben feltehetően kultikus gödör, és az állattemetkezések alapján, a terület a maga korában a legnagyobb valószínűséggel kultikus helynek számíthatott. A reguláris temetkezések hiánya azonban megkérdőjelezi egy temető meglétét. A feltárt terület nagysága, valamint az előkerült embertani leletek aránylag nagy száma elvben hozzásegíthetne a Badeni népesség e mindenképpen különleges lelőhelyének alapján az eddig ismeretlen korabeli kultuszvilág megismeréséhez, (kiket temettek külön, kiket pedig többes sírba, kiknek holttestei kerültek bedobásra különféle gödrökbe, kiket temettek állatáldozatokkal, stb.), a leletkörülmények azonban nemcsak megnehezítik, hanem tulajdonképpen meg is gátolják e kérdések megválaszolását. Az antropológiai leletanyag a lelőhely előkerülésekor (gépi humuszolás), vagy talán már előtte is (erózió, földművelés) nagy mértékben károsodott, és sok károsodás érte a csontokat a feltárás és raktározás közben is. Ennek következtében vannak leletek amelyek hiányzanak, s így nem kerülhettek vizsgálatra, igen sok a csak részben, azaz hiányosan megőrzött lelet, a csontanyagban keveredésre is sor került, s ily módon a vizsgálat esetenként csak kérdőjeles eredményeket tudott nyújtani. Fontos lett volna például az eltemetettek csontjain látható kóros elváltozások megfigyelése, erre a hiányos, töredékes csontok alig adtak azonban lehetőséget, de még fontosabb lett volna talán a többes temetkezések esetében az adott egyének rokonsági/vérségi kapcsolatainak meghatározása. Ez utóbbi az öröklődő jellegek nyomon követésével lett volna elvégezhető (FINNEGAN—MARCSIK 1979), egy-egy ilyen jelleg következetesen, minden egyénnél történő megfigyelése azonban az igen rossz megtartású és sokszor maximálisan hiányos megőrzöttségű vázak esetében, semmiképpen sem volt elvégezhető. A fentiek következtében a jelen embertani vizsgálat elsősorban az eltemetettek nemének (ÉRY—KRALOVÁNSZKY—NEMESKÉRI 1963) és halálozási életkorának (SCHOUR—

MASSLER 1941; STLOUKAL—HANAKOVÁ 1978; JOHNSTON 1961; NEMESKÉRI—HARSÁNYI—ACSÁDI 1960; SJRVOLD 1975) meghatározására szorítkozhatott, kiegészítve ezt a néhány arra alkalmas lelet esetében a morfológiai és metrikus adatok felvételezésével (MARTIN 1924; ALEKSEJEV—DEBEC 1964). Ezeken túlmenően — amennyire azt a lehetőségek megengedték — regisztrálásra kerültek a kóros jelenségek is (HOŜOVSKI—MIKIC 1995; MANCHESTER 1983), különös tekintettel a csontokon esetlegesen fellelhető, halál előtti erőszakos, netán halált okozó sérülések, vagy a halál után történt kultikus beavatkozások (csonkítások, kannibalizmus, stb), netán élve eltemetésre utaló nyomok megfigyelésére (NICOLAESCU— PLOPSOR—WOLSKI 1975; NICOLAESCU— PLOPSOR—WOLSKI 1990; JAKAB 1994; PETER— RÖCHER 1994). A balatonőszödi sorozattöredék metrikus paraméterei nem képeznek mennyiségileg statisztikailag értékelhető külön egységet, az adatok azonban a Balaton-vidék más azonos kultúrabeli sorozataival összevonva már alkalmasak voltak e Balaton-vidéki késő rézkori népcsoportnak a Penrose-féle statisztikai módszerrel történt analízisben való szerepeltetésére (ZOFFMANN 2004, SMK jelen kötet). II. A leletek ismertetése S-19. — 52—58 éves nő: A koponya arci része és mandibulája hiányzik, a vázcsontok aránylag jó megtartásúak. Leírás: A pentagonoid, ill. ék körvonalú agykoponya hosszú, széles, középmagas, meso-ortho/ chamae-tapeinokran, a tarkó curvoccipitális, a középszéles homlok metriometop. A számított testmagasság kicsi. Fogazat: A megőrződött 17 fogon caries nincs, a bal oldali M1 fog gyökerének csúcsánál, külső oldalon cysta látható. —A fogak abráziója 1—2 fokozatú. Patológia: Mindkét hallójárat, kb 2 cm-re a pórus accusticus externus bejárattól elcsontosodott, a hallójáratok elzáródtak. A mindkét oldalon látható sipolynyílások gyulladásos folyamatra utalnak. A betegség minden valószínűség szerint halláskárosodást idézett elő. — A gerincoszlop valamennyi szakaszán, a csigolyák corpusainak peremén, minimális osteophyta-felrakódás látható. — A két os pubis felszínén terhességre utaló elváltozások figyelhetőek meg. S-20. — 17—22 éves nő: A töredékes, hiányosan megőrződött lelet részletesebb elemzésre nem alkalmas. Anatómiai variáció: A lambdavarrat mindkét oldalán sok közepes nagyságú varratcsont látható. Patoló-