Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Gáspár Ferenc: Kiűzve a tudatból, elzárva a lélek mélyére Rippl-Rónai és Oskar Kokoschka különleges kapcsolata

244 13 Sümegi György: „A feje csupa szöglet, csupa mértani test: kész kubizmus" Oskar Kokoschka magyarországi kapcsolatai. Művészet. X. 1999. 11 28. 14 Szilágyi József: Oskar Kokoshka három ifjúsága. Irodalmi Újság. Párizs. 1966. (XVII). 6. 7. A dokumentumért Szűcs Györgynek, a hozzám történt eljuttatásáért Plesznivy Edit művészettörténészeknek tározóm hálával és köszönettel. 15 A sajtóhadiszállás művészcsoportjának története még nincs feldolgozva. Ebből adódóan a különféle beosztások megjelölései (hadifestő, hadirajzoló, tag vagy vendég stb) gyakran keverednek, illetve pontatlanok. A témához kapcsolódó írások: Gáspár Ferenc: Rippl-Rónai az olasz fronton. Ars Hungarica. 1998. (XXVI). 2. 385-400. Róka Enikő: A magyar litográfia az I. világháborúban. In: Modern magyar litográfia. Miskolc. 1998. 95-112. 1

6 Pataki Ferenc: Élettörténet és identitás. Pszichológia, 1996, (16),1, 14-15. 17 Rippl-Rónai Múzeum Adattára 2619. Rippl levele családjához. Keltezés nélkül. 1

8 Levél Móricz Zsigmondhoz. 1915 december 17. Ebben olvashatjuk a zsűrit minősitő mondatot: "Hitvány tetvek, utálatos kerékkötők." 19 Az életmű kiemelkedő részét alkotó íróportrék sorozatban a Nyugat már beérkezett, érett korú írói között egy fiatal, „második generációs" költő kitűnő arcképe is szerepel: Szabó Lőrincé. Azé az ifjoncé, aki nem sokkal korábban nem csak elszerette a „nagy öreg", Rippl modelljét és múzsáját, hanem ezt követően - a diadal csak így lehet teljes - egyik versében ország-világ elé is tárta sikerét. Minő ellentétes viszonyulás a történésekhez! Elnéző az utóbbihoz, kérlelhetetlen az előbbihez (a rossz zsűrihez), mert itt a „Művészetiről van szó. Az olvasó megkülönböztetett figyelmébe ajánlom a Szabó Lőrinc portréhoz kapcsolódó elemzést Király Anna tollából. In: Rippl-Rónai Gyűjteményes Kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria Budapest. 1998. Katalógus 402-404. 20 Kokoschka könyvében több helyütt is foglalkozik portréfestészetével, egészen különös aspektusból tárgyalva azt. Életem: 44-45, 49, 85 stb. 21 Rippl 1917-ben az Ernst Múzeumban tudomásunk szerint bemutatta - az egy Kokoschka portré kivételével - valamennyi, az előző évben az olasz fronton készült alkotását. Falra került 40 mű, de a kiállított alkotások száma valamivel több lehetett ennél, mert vitrinben is elhelyezésre kerültek további - feltehetően kisméretű - rajzocskák, amire a szolidan megállapított eladási áraikból következtethetünk. A katalógus ezeket külön nem is részletezte. A tárlaton valamennyi alkotás megvásárolható volt, így az erre az időre már a Schmidek gyűjteménybe került rejtélyes Kokoschka portrét talán ezért nem szerepeltette. Rippl-Rónai József újabb rajzai és festményei. Az Ernst Múzeum Kiállítása XXV. Budapest 1917. Katalógus A kiadás előtt álló Kokoschka Életmű Katalógus ugyanerre az időszakra 28 művet sorol fel. 22 Jelen sorok írásakor Kokoschka háborús alkotásainak részletes taglalása még nem aktuális. A felhasznált adatok prof. Alfred Weidinger (Wien, Albertina,) szives közlése alapján lehetségesek. 23 Életem: 124. 24 Briefe, I. 245. 2

*MNG Adattár 4810/d 26 Kokoschka és Heks az asztalnál. 186x243 mm. Színes ceruza, papír. MNG: F59.135, valamint 5/50 tüzelőállás. 30x40 cm.Pasztell. Tulajdonosa ismeretlen. Bővebben: Gáspár Ferenc: Együtt a fronton. Somogyi Múzeumok Közleményei XIV.471. 27 A fénykép megjelent: Érdekes Újság IV. 1916. 39. 28 Artillerieleutnant Dr. lur. Anton Csete von Falva. 430x302 mm. Fekete kréta, zöldkréta nyomokkal. Papír, kartonra ragasztva. Magántulajdon. Anton Weidinger szives segítségével. 29 Pewny Denisse: Rippl-Rónai József. Budapest, 1940. 92. 30 Rippl augusztus 5-7 között utazott haza, feltehetően ettől az időponttól datálódik Kokoschka „unalma". 31 Életem, 40-42, 164. Feltűnő módon mindkét idézett eseménynél ugyanaz a személy, Enst Reinhold (Kokoschka szerint: „szenvedélyes segítőtársam és barátom") jelen van annak ellenére, hogy azok között (1909 Bécs illetve 1925 London) hosszú idő telik el. Említést érdemel az is, hogy Reinhold , aki hosszabb időt töltött Ceylonban, ugyanakkor és ugyanott - Londonban - bukkan fel. Kokoschka az Életem-ben külön is utal arra, hogy Reinholdot lefestve „azért adtam utóbb a portrénak A transjátékos címet, mert sok olyasmit gondoltam felőle, amit szóban nem tudok kifejezni." Ennek elemzésébe most nem mehetünk bele. 32 Ez a megközelítés dr Sümegi András pszichiáter szakorvos (Kaposi Mór Megyei Kórház) véleményét tükrözi. Szakmai segítségéért ezúton mondok hálás köszönetet. 33 Kónya Anikó, Török Timea: Emlékezés kiemelkedő személyes élményekre: az önéletrajzi emlékek „vaku"-pillanatai. Pszichológia, 1992, (12), 3, 311-327 című dolgozat alapján. 34 A kiadás alatt álló életmű katalógus előzetes ismeretében, Alfred Weidinger segitségével. 3

5 Ébresztő, 17. 1917.4. 15.