Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Gáspár Ferenc: Kiűzve a tudatból, elzárva a lélek mélyére Rippl-Rónai és Oskar Kokoschka különleges kapcsolata

KIŰZVE A TUDATBÓL, ELZÁRVA A LÉLEK MÉLYÉRE RIPPL-RÓNAI ÉS OSKAR KOKOSCHKA KÜLÖNLEGES KAPCSOLATA 243 Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Rippl a hirtelen támadt kezdeti, a tények ismeretében talán eltúlzottnak mondható lelkesedését követően az 1917-es Ernst Múzeumbeli kiállítási katalógusának előszavában leírtakon túlmenően (...„Kokoshka Oszkár bécsi festőbarátom, aki most a háború élményei okozta idegességénél fogva, ha nem is festi meg, de később, a nyugodtabb időkben - visszaemlékezéseiből remélhetőleg igen érdekes eseteket fog megörökíteni") soha többé nem emlékezik meg Kokoschkarol: igy billen helyre a mérleg nyelve. Érdekes Rippl fogalmazása, mintha kimondatlanul is kiolvasható lenne belőle hogy úgy érzi, társa adós maradt az elvárható teljesítménnyel. Újabb rejtély: lehetséges lenne, hogy Kokoschka nem szívesen dolgozott Rippl jelenlétében, esetleg nem mutatta meg neki alkotásait? További kérdés lehet az is, hogy kettejük kapcsolata milyen kutatói koncepció alátámasztására vagy éppen cáfolatára kerül felemlítésre, akár a magyar, akár az osztrák kutatók részéről, mert a skála nagy ívű lehet: a „művészettörténeti jelentőségű"-nek mondottól, a teljes bagatellizálásig. Összefoglalás Rippl-Rónai József és Oskar Kokoschka 1916-ban az olasz fronton ismerkedett meg egymással, ahol a 15. hadtest főhadiszállásán, illetve egy magyar ezrednél több hetet töltöttek el egymás társaságában. Rippl életének ezzel az eleddig még feltáratlan szakaszával foglalkozó kutatás során ütköztünk bele abba a jelenségbe, hogy annak ellenére, hogy a magyar festő megnyilatkozásaiban következetesen barátjának nevezte Kokoschkát, sőt több alkalommal le is rajzolta festőtár1 Gáspár Ferenc: Együtt a fronton Rippl-Rónai és Oskar Kokoschka kapcsolata 1916 Somogyi Múzeumok Közleményei XIV. 2000. 465-472 2 A mű Münchenben jelent meg, ennek alapján - csekély rövidítéssel - 1974-ben került sor a magyar kiadásra. Oskar Kokoschka: Életem. Budapest, 1974. Idézeteim az utóbbiból származnak 3 Életem, 9 4 Gáspár Ferenc: Rippl-Rónai az olasz fronton 1916 júliusaugusztus. Ars Hungarica, 1998. 2. 385-400 s „Hogy frontszolgálatra valaha alkalmas legyek még, arra gondolni se lehetett. Fönnállt az a veszély, hogy irodai szolgálatra osztanak be. Azon voltam, hogy ezt minden eszközzel megakadályozzam, hiszen irodában csak bajt csinálhattam volna, akadályoztam volna a központi hatalmak győzelmét... Az a lehetőség adódott, hogy mint összekötőtiszt az olasz frontra küldessem magam: újságírók, festők és hadirajzolók egy csoportját kellett vonaton Laibachba kísérnem, ott átadni a hadseregparancsnokságnak..." Életem, 124. sát, egy még csak gesztus-értékűnek tekinthető viszonzást sem érdemelt ki „barátja" részéről. Pályája csúcspontjára eljutva az immár világhírű osztrák mester megjelentette önéletrajzi visszaemlékezéseit, amelyben nem jutott hely a magyar festő számára, pedig - bizonyíthatóan - Rippl-nek köszönhette, hogy személyes sorsa kedvezően alakult a háborús kaland alatt. Az okokat vizsgálva egészen különleges, bonyolult jelenségek és történések kerültek látótérbe, ami több vonulatú megközelítést igényelt, ezért a feldolgozás során változnak az idősíkok, beépülnek (egymást hol erősítve, hol kioltva) szubjektív és objektiv elemek. Eközben folyamatosan ott vibrálnak a kérdések: miért történt, ahogy történt; úgy történt ahogy tudjuk; az történt, amit tudunk? A nyugtalanító kérdésekre a választ a korabeli dokumentumok, a későbbi sajtónyilatkozatok, visszaemlékezések, a művészettörténészi magyarázatok ütköztetése mellett a pszichológia eszköztárát is felhasználva kíséreljük megadni. A felszínre kerülő ellentmondások taglalásakor különös figyelmet fordítottunk arra, hogy az igen összetett, bonyolult és ellentmondásos személyiségjegyeket felmutató Kokoschka emberi méltósága és művészi nagysága ne kérdőjeleződhessen meg, ugyanakkor szépítgetés nélkül kerüljenek bemutatásra azok az okok, amelyek - Rippl-Rónaival szembeni hálátlanságát kiváltották. A feldolgozás sajátos szempontjai következtében a kutatói szándékkal megegyezően, ez a történet még egy tudományos igénnyel kialakított környezet meghatározó szorításában sem végződhet egyértelmű befejezéssel, amivel feltételezi az olvasó aktív részvételét a végső tanulságok kialakításában. s Oskar Kokoschka: Briefe I. (1905-1919) Düsseldorf ,1984 . 241. A kötetben a levelek sorszámozás nélkül, keletkezésük szerinti időrendi sorrendbe vannak szerkesztve. A hivatkozott levél Albert Ehrensteinhez: , meg kell kezdenem a rettegett utazást a festőkkel, ami biztosan a fejembe fog kerülni... Engem már halálosan fáraszt az élet, a világvégét várom, amikor remélhetőleg akad egy földdarab, ahol kipihenhetem magam" 7 In: Weltz/Kokoschka: KuK Kriegsministerium. Akt 1, Nr 21710 von 1916. Kriegsarchiv, Wien (84-4/864-4). в Briefe, I. 241. Kokoshka következetesen helytelenül írta a magyar festő nevét. 9 Briefe, I. 241. 10 Király Ildikó: Önéletrajzi emlékek narratív szerkezetének vizsgálata. Pszichológia, 1999, (19), 4, 417-436 11 Pertorini Rezső: Csontváry patográfiája. Budapest, 1966. 15-16. 1

2 Pataki Ferenc: Élettörténet és identitás. Pszichológia, 1995, (15), 4, 425. Jegyzetek