Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Vámosi Lajosné: Díszítéstechnikai eljárások a Zamárdi avar temető VII. századi leletanyagában

Díszítéstechnikai eljárások a Zamárdi avar temető VII. századi leletanyagában VÁMOSI LAJOSNÉ 1. „Spanyolozás" az avar ötvösművészetben Bárdos Edith régész a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársa 1980 őszétől végez ásatásokat a Zamárdi avar kori temetőben. (Az 1-34 sírt dr. Bakay Kornél tárta fel.) Jelenleg a 2264. sír feltárásánál tart és még megközelítőleg ugyanennyi sír vár feltárásra, az eddigi kutató felmérések alapján. Ez önmagában is rendkívüli, meglepő nagyságú telepre enged következtetni, az eddig ismert avar temetők népességéhez viszonyítva. Jelenleg ez Magyarország eddig feltárt legnagyobb avar temetője. Az előkerült leletek számtalan meglepetést tartogatnak. Dolgozatomban nem részletezem, hogy e hatalmas temető leletanyaga milyen sokszínűen képviseli az avar túlsúly mellett, fél Európa művelődéstörténetét, ötvösművészetének megjelenítését. így azonnal rátérek az 1315-ös sír nagy-szíjvégének tisztításánál szerzett szokatlan felfedezésemre, amelyhez tulajdonképpen egy alapos mikrosz-kópos vizsgálat vezetett el. A VII. századi szalagfonatos nagyszíjvég egyéb mellékletekkel együtt az 1993. évi ásatás alkalmával került elő, valamint a 2149-es sír lelete egy kisszíjvég, amelynek díszítéstechnikai részlete azonosságot mutat az előbbi szíjvég díszítésével. Ezek a tárgyak képezték vizsgálódásom kiinduló pontját. Itt jegyzem meg milyen fontos szerepe van az előzetes mikroszkópos vizsgálatnál a helyes szín- és nagyítás beállításának. A vizsgálatot 2,5 x 0,63-as nagyításban természetes, majd szűrt fehér fényben végeztem. Ez a nagyítás az, amely jól látható értékelést ad. A jó szemmel rendelkező ötvösmester kézimunkája jól megfigyelhető, így még valóságnak megfelelő szerszámkezeléssel vethető össze a mikroszkópos kép, de sokkal jobb a megfigyelés lehetősége. Mindkét tárgy a VII. század utolsó harmadában megjelent öltözékhez tartozó övviselet jellegzetes díszítő eleme. A tárgyak ismertetése: Az 1315-ös sír nagyszíjvégének alapanyaga bronz, felülete díszített, ezüst színű fémbevonattal van ellátva, ezen helyenként aktív - másutt szokatlan színű korrózió található. Ez keltette fel a figyelmemet. A nem kívánatos aktív korróziós termékek mellett, (itt nem térek ki rá, számtalan szakirodalom bőségesen tárgyalja) a nemespatina megjelenési formáját véltem felfedezni a szíjvég egyes helyein. Az alaposabb mikroszkópos vizsgálódás után kiderült, hogy ez a nemespatina jellegű bevonat, meghatározott, szabályosan elülönülő helyeken található, a szíjvégek díszítéséül szolgáló ékvésetekben. Ezeket a mélyedéseket szabályosan kitöltve, a mintát plasztikussá és dekoratívvá teszi. Meglepően jó állapotban találtam ezeket a betéteket. Kissé meglazítva viaszosgyantásnak érzékeltem e felületet. Ezt a viaszos, gyantás bevonatot már több éve tapasztalom a szíjvégek belsejében, más restaurátorokkal együtt, akik ilyen anyagokon dolgoznak. Tudomásom szerint nem végeztek még vizsgálatokat ennek az anyagnak a pontos meghatározására. Korábbi kiadványokban és publikációkban szerepelnek ilyen VII. századi tárgyak, melyeknek azonos a díszítéstechnikája, de nem figyeltek fel e viaszberakásos eljárásra. A mikroszkópos vizsgálódás közben egy másik jelenségre is felfigyeltem. A karcolt díszítésmód kivitelezésére. Ez megtalálható a nagy és a kisszíjvég díszítésénél is. Érdekes „feldurvított" vályatot találtam, amely valamilyen idegen anyaggal töltve, a sötét színű kontúrral így kiemelő szerepet kapott. Amikor már a harmadik ilyen típusú tárgynál is meggyőződtem, hogy itt nem optikai csalódásról van szó, de még óvatosan a kémiai analízis előtt - régész kolleganőmmel közöltem megfigyelésemet, aki szisztematikusan végigvizsgálta a még kezeletlen leleteket és számtalan ilyen elkülönülő díszítésű tárgyat talált. Ezek díszítéskultúrájuk révén bizonyos népességre utalva, új összefüggések kereséséhez nyújthatnak segítséget, vagy jelentenek megfejtendő problémát. Dr. Járó Mártát kértem, hogy legyen segítségemre a jelenség kémiai vizsgálatában és értékelésében. Felkérésre a vizsgálatokat dr. Tóth Attila végezte. A vizsgálat elektronsugaras mikroanal ízissel történt. Ez alátámasztotta, hogy az alapfém és a fémek díszítésére használt anyagösszetétel más és más, - nem azonos. A karcolt díszítés berakásánál először niellóra gondoltam, melynek összetétele nagyobb mennyiségű réz irányába tolódott volna el. De a nielló kivitelezési technikája más anyagstruktúrát eredményez. Nem erre utal, itt most erre nem térek ki. Az energiadiszperzív analízis erre is magyarázatot adott. így ismertté vált az anyagösszetétel, de a kivitelezés mikéntje még talány maradt. További szakmai konzultáció céljából T. Bruder Katalinnak a segítségét kértem - a technikai kivitelezés kulcsát kerestük. Hoszszas vizsgálódása és tapasztalataim összevetése után az ékvésetből vett mikro-minta melegítési próbája, majd a benzines oldási kísérlet igazolta feltevését, hogy itt minden bizonnyal egy ősi „spanyolozási" technikáról lehet szó. Azaz viasz és gyanta olvadékába színes fémoxidokat kevertek. A vajatokat és véseteket ezzel a masszával töltötték ki, díszítésként.