Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Gallina Zsolt: Avar kori kohótelep Kaposvár-Fészerlakon

AVAR KORI KOHÓTELEP KAPOSVÁR-FÉSZERLAKON 77 4. kép: 10. kohó felszíne és metszetei (készítette: Mészáros Szilvia) Faszénégetés: a kohósításhoz szükséges faszenet ún. faszénégető boksákban állították elő. Ezek általában 2-3 m átmérőjű, 20-35 cm mély, tányér alakú mélyedések. Erre utaló nyomot nem találtunk. E sekély objektumok vagy elpusztultak, vagy a lelőhely általunk fel nem tárt, a nyomvonalon kívül levő részén helyezkedhettek el. A tényleges kohósítás menete A fészerlaki lelőhelyen az avar kohótelepeken végbemenő kohászati munkafázisok teljes egészében meg tudtuk figyelni. Az ércpörköléstől az újraízzításig terjedően feltártunk minden objektumtípust. Ércpörkölés: A feldarabolt, megmosott vasércdarabkákat egy nyitott gödörben megpörkölték. Ezzel nem csak a fizikailag, hanem a kémiailag megkötött vizet is elveszítette, így kisebb volt a veszélye annak, hogy a zárt kohóban képződő vízgőz szétvesse a kohót. Másrészt előkohósította a vasércet, ami ennek következtében szerkezetileg fellazult, leválasztották róla a ként és más, az olvasztásnál, nem kívánatos anyagokat. E művelet elsősorban vasban szegény ércek esetén előnyös. Fészerlakon néhány ovális, 2-3 m hosszú, 1,5-2 m széles ércpörkölő gödröt tudtunk elkülöníteni. Kohósítás: Szabadon álló kohók maradványait tártuk fel. Ezek kúp alakú, agyagból felépített, zömök, kissé földbe mélyített objektumok, amelyek kisebb, kerekded salaklecsapoló gödörrel rendelkeztek. Belső átmérőjük 30-35 cm volt. E vasredukáló kemencék között nem volt módunk további altípusokat elkülöníteni, mert jó esetben is csak az aljuk maradt meg (4. kép). De voltak kerek, ovális alaprajzúak, U alakúak, kisebb vagy nagyobb méretűek. A kohók tájolása rendszertelen, sokszor kisebb-nagyobb csoportban helyezkedtek el. Az eredetileg 70-80 cm magas kohókat szikkasztották és előfűtötték. Ezután a felső nyíláson helyezték be a faszenet és a megpörkölt vasércet. A kemence oldalt levő szájnyílását ún. mellfalazattal fedték be. A mellfalazatba különböző méretű fúvócsövet helyeztek. E fúvócsöveken keresztül mesterséges fújtatással 12001300 C° hőmérsékletű kovácstüzet értek el. A vasolvasztás eredménye az ún. vasbuca. A mellfalazatok és fúvócsövek minden kohósítás alkalmával cserélődtek. 5. kép: kohó (10.) és újraizzító tűzhely (13.) együttese (készítette: Mészáros Szilvia)