Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)
Németh Péter Gergely – K. Zoffmann Zsuzsanna – Bartosiewicz László: Kelta temető és telep Ordacsehi határában
66 NÉMETH PÉTER GERGELY - K. ZOFFMANN ZSUZSANNA - BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ Következtetések Noha a töredékes temetőrészlet nagyszabású következtetéseket nem tesz lehetővé, zoológiai anyaga jól illeszkedik a kelta temetkezések állatmellékleteiről kialakult képbe. A sertés a kelta temetők leggyakoribb áldozati állata. 37 Ha adatainkat Vörös István táblázatos összeállításába illesztve ábrázoljuk nemcsak a sertésmaradványok temetkezésekben megfigyelt uralkodó volta nyilvánvaló, hanem az is, hogy Pannóniában ez a vezető szerep kevésbé kihangsúlyozott, itt a baromfiak is viszonylag nagy szerephez jutnak (1. ábra). Pannónia ÉszakMagyarország Szlovákia Dél-Alföld 100% И sertés D házityúk D szarvasmarha Bjuh 1 ábra. A főbb állatfajok aránya 310 kelta temetkezésben Említésre méltó az is, hogy noha Szlovákia kelta temetőiben a sertés látszólag nagyobb szerepet játszik, a vizsgált sírok közül csak ott fordul elő, hogy ordacsehihez hasonlóan, több korabeli objektum is tartalmazott lúdcsontokat. A temetkezésekben kiemelkedően gyakori sertés valószínűleg a mindennapi táplálkozásban is fontos volt. A sírokba helyezett étel-, pontosabban húsmellékleteket azonban az ilyesfajta örvendetes egybeesések (és a mögöttük rejlő nyilvánvaló oksági összefüggés) ellenére sem tekinthetjük az életmód, illetve a köznapi húsfogyasztás közvetlen tükörképének. A temetési szertartás szigorú szűrője mindig meghatározza, hogy miféle állatok kísérhetik el a halottat túlvilági útjára akár útitársként, akár elemózsiaként. Erre figyelmeztet az is, hogy a hasított sertésfej sírba helyezése különösen népszerűnek tűnik hazai lelőhelyeinken. Vörös 38 adatgyűjtése szerint, a Vác-Kavicsbánya lelőhelyen feltárt sírok közül 7-ben volt baloldali hasított disznófej, míg a jobboldali fejmaradványok száma 6. A kettéhasított első nyakcsigolya ott 6 koponyával összefüggésben került elő. Ezek az adatok nem mutatnak az oldal megválasztásának különösebben szigorú meghatározottságára. Az viszont valószínű, hogy a fej, vagy legalább az állkapocs sírba helyezése az egyszerű ételmellékleten túlmutató, jelképes tartalmat is hordozhatott. A három marmagasság becslésére alkalmas csont a sertések fiatal kora ellenére is viszonylag nagy, 700 mm körüli magassági értéket mutatott. Jegyzetek 1 Kollár Lászlónak és Horváth Ivánnak ezúton is köszönjük a leletek bejelentését. Horváth Iván folyamatosan figyelemmel kísérte a homokbányászást és az újabb objektumok előkerüléséről értesítette a kaposvári múzeumot, amit ezúton is köszönünk. A leletek leltári száma: Ö.95.19.1.-40.6. Az objektumrajzokat Tálos János és Nyári Zsolt (30. objektum), a rajzokat Ambrus Edit, a fotókat Gőzsy Gáborné készítette, munkájukat ezúton is köszönjük. Az ásatási felvételt Németh Péter Gergely készítette. A tanulmány a Tudományos Életért Alapítvány támogatásával készült. 2 Tóth Józsefnek ezúton is köszönjük a leletek átadását. 3 Kollár László elmondása szerint 1991-ben legalább három csontvázas sír pusztult el. Kollár László tájékoztatását ezúton is köszönjük. 4 Németh Péter Gergely leletmentése 2001-ben. 5 Az objektumoknál a mostani mélységet adjuk meg, az eredeti mélység a bányaművelés miatt kb. 100 cm-rel magasabb lehetett. 6 A publikációban használt rövidítések: H: hosszúság, Sz: szélesség, Szá: szájátmérő, Fá: fenékátmérő, Á: átmérő, M: magasság, V: vastagság, Fv: falvastagság, Tör : töredék. 7 A koponya nem került be a kaposvári múzeumba. A vázrészek kimaradtak az antropológiai vizsgálatból. 8 Tóth József ajándéka 1995-ben. 9 A peremtöredék és az aljtöredék 1995-ben került elő Németh Péter Gergely terepbejárása során. A cserepek a késő kelta korba tartoznak. 10 Horváth 1987, 73. Pl. III. 7. 11 Horváth 1987,74. 12 Kaposvári 1969, 193. 7. kép 6. és 14. kép 3. 13 Kaposvári 1969, 198. 14 Horváth 1987, 120. Pl. XXIX. 13. 15 Hunyady 1942-44, LXXIX. t. 3. 16 Hunyady 1942-44, 145. 17 B. Hellebrandt 1993, 18. (18. 10. kép 3.) és 33. 18 Horváth 1987, 100. Pl. XIV. 7. 19 Horváth 1987, 122. Pl. XXX. 10. 20 Horváth 1987,65. Pl. I. 1. 2 1 Hunyady 1942-44, XIX. t. 17. 22 Hunyady 1944, 96. 23 Németh 1998, 70. 1.1. 7. és 2. kép. 24 Horváth 1987, 94. Pl. XIII. 3. 25 Nemeskéri-Harsányi 1968, Éry-Kralovánszky-Nemeskéri 1963, Nemeskéri-Harsányi-Acsádi 1960. 28 Martin 1924. 27 Aleksejev-Debec 1964. 28 Manouvrier (1983), Pearson (1899), Breitinger (1938). 2 9Zoffmann 1995, 1998-99. 30 Az ordacsehi állatcsontagyag elemzése az MTA-ELTE 01204. számú programjának keretében készült. 31 Schmid 1972, 77, Table X. 32 Ibid. 75, Table IX. 33 Bartosiewicz 2000, 164-176. 34 Teichert1969. 35 Bartosiewicz 1987. 36 Teichert op. cit. 282. 37 Bökönyi 1974, 75. 38 Vörös 1994.
