Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Gallina Zsolt – Kiss Viktória – Kulcsár Gabriella – Marton Tibor – Nagy Ágnes † – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Sebők Katalin – Somogyi Krisztina: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán 2000–2001-ben végzett megelőző régészeti feltárások. Előzetes jelentés II.

A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán 2000-2001-ben végzett megelőző régészeti feltárások. Előzetes jelentés II. HONTI SZILVIA - BELÉNYESY KÁROLY - GALLINA ZSOLT - KISS VIKTÓRIA KULCSÁR GABRIELLA - MARTON TIBOR - NAGY ÁGNES f - NÉMETH PÉTER GERGELY OROSS KRISZTIÁN - SEBŐK KATALIN - SOMOGYI KRISZTINA A tervezett autópálya Somogy megye északi részén kelet-nyugati irányban húzódik, a Balaton partján, attól 1-8 km-re. A megyét 67 km-es szakasza érinti. Az előzetes régészeti munkákat 1992. és 1999. között végeztük.

1 A megelőző régészeti feltárások, egy 1994-95. évi rövid szakasz után,

2 1999 óta folyamatosan tartanak. Az első építési szakaszt Balatonszárszó és Ordacsehi között jelölte ki a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság, mely a megelőző régészeti feltárások anyagi fedezetét biztosítja. Az említett, közel 30 km-es szakaszon 1992-93-ban végeztük el a terepbejárásokat, s azóta folyamatosan újra járjuk a lelőhelyeket pontosítás céljából, illetve ellenőrizzük a korábban fedett területeket. Összesen 12 lelőhelyet azonosítottunk a nyomvonalszakaszon, az előzetes felderítés módszeréből fakadóan többségében telepeket. A terepbejárást a teljes szakaszon légi fényképezés és 8 lelőhelyen geofizikai felmérés egészítette ki. A 12 lelőhelyből 5 tervezett csomópontba esik, ezeknél a feltárandó terület 60-100000 m

2 nagyságú. Összesen - előzetes becslések alapján - az ismert lelőhelyeken a feltárandó terület 450000 m

2-nyire tehető. A menet közbeni nyomvonal-módosítások és új csomópontok beiktatása miatt további mintegy 100 000 m

2 feltárását kell elvégeznünk, melyre 2002. végéig van lehetőségünk. A feltárásokat a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága (továbbiakban SMMI) és a MTA Régészeti Intézete (továbbiakban MTA Rl) együttműködés keretében végzik.

3 Az SMMI vezette a feltárásokat Balatonszemes-Szemesi-berekben (M7/S-13 lelőhely) és Ordacsehi-Csereföldön (M7/S-27), az MTA Rl Balatonszemes-Bagódombon (M/7S-12 lelőhely), Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlőben (M7/S-8 lelőhely), Ordacsehi-Kistöltésen (M7/S-26 lelőhely). Ordacsehi-Bugaszegen (M7/S-29 lelőhely) közös feltárást folytattunk. További két helyszínen megkezdtük a munkát: Balatonöszöd-Temetői-dűlőben (M7/S-10 lelőhely) az MTA Rl és Balatonboglár-Berekre-dűlőben (M7/S-24 lelőhely) az SMMI irányításával. Az azonosított 12 lelőhelyből 6 esetében az erre az építési szakaszra eső részén a megelőző feltárást elvégeztük, a teljes felület megkutatásával. Az SMMI és az MTA Rl 1999-ben kezdte meg a két balatonszemesi lelőhelyen a megelőző régészeti feltárásokat, az első eredményekről már a korábbi jelentésünkben beszámoltunk.

4 Mindkét feltárás folytatódott 2000-ben is, a Balatonszemes-bagódombi lelőhelyé, Kiss Viktória (MTA Rl) vezetésével, még 2001. elején is. A 2000-2001. évi ásatás során jelentősen kibővültek az újkőkori telep szerkezetéről megismert adatok. A több ásatási szezon alatt összesen 27800 m

2 terület került feltárásra a lelőhely területéből. A korábbi eredményeket

5 alátámasztó adatok szerint a dunántúli vonaldíszes kultúra több fázisában is lakták a lelőhely területét: a kultúra legidősebb időszakának leletei illetve a fiatal vonaldíszes népességre (keszthelyi csoport) jellemző leletek egyaránt előkerültek. Keleti és nyugati irányban elértük az egykori település szélét, az őskori falu központi részén pedig több, mint 500 objektumot tártunk fel. A különféle tároló- és szemétgödrök mellett néhány cölöplyukat illetve egy - három cölöplyuksorból álló - cölöpház részletét is megtaláltunk, de teljes házalap a talajadottságok miatt már nem volt megfigyelhető. A neolitikus falu területén összesen hat, melléklet nélküli zsugorított csontvázas sír is előkerült. Az első összefoglalásunkban közölt,

6 akkor a Sopotvagy a lengyeli kultúrához sorolt bögre pontos párhuzamai és további restaurálható edények is előkerültek a folytatódó munkálatok során, amelyek alapján a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra kisebb települése vált azonosíthatóvá. Az előkerült 20-30 gödör többsége enyhén méhkas alakú, kerek tárológödör, házaknak nem találtuk nyomát. A lelőhely teljes területét metsző, helyenként kettőshármas árokrendszerről a rézkori objektumokkal megfigyelt szuperpozíció segítségével egyértelműen bebizonyosodott, hogy az az újkőkornál és a rézkornál is fiatalabb. Végül az árokból előkerült néhány római edénytöredék és egy bronzkarika a római kori keltezést valószínűsíti. Az árkok - melynek pontos megfelelője került elő a balatonszárszói lelőhelyen - talán egy római kori telekhatároló rendszerrel azonosíthatók. A lelőhely keleti oldalán három középavar sír is napvilágra került; a három nőt üveggyöngyökből fűzött nyaklánccal, fülbevalókkal és vaskéssel temették el. Talán ezzel a 7. század végi időszakkal egykorú a korábban ismertetett népvándorláskori telepnyom.

7 A Balatonszemes-Szemesi-berekben Bondár Mária (MTA Rl), Honti Szilvia és Németh Péter Gergely (SMMI) vezetésével a csomópont nyugati részén és a nyomvonalon 2000-ben végzett feltárásról részletesen is beszámolunk. A lelőhelyen a felszíni terepbejáráskor viszonylag kevés edénytöredéket találtunk, a feltárás során bebizonyosodott, hogy ennek oka az intenzív talajművelés volt, a felső, szántott rétegben az őskori kerámia-anyag szinte teljesen megsemmisült, és sok esetben a régészeti objektumoknak már csak az alját lehetett megfigyelni. A feltárt terület a késő kelta és a