Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)
Honti Szilvia – Belényesy Károly – Gallina Zsolt – Kiss Viktória – Kulcsár Gabriella – Marton Tibor – Nagy Ágnes † – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Sebők Katalin – Somogyi Krisztina: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán 2000–2001-ben végzett megelőző régészeti feltárások. Előzetes jelentés II.
30 HONTI SZILVIA - BELÉNYESY KÁROLY - GALLINA ZSOLT - KISS VIKTÓRIAKULCSÁR GABRIELLA- MARTON TIBOR - NAGY ÁGNES f - NÉMETH PÉTER GERGELY - OROSS KRISZTIÁN - SEBŐK KATALIN - SOMOGYI KRISZTINA kai rakták ki. A tüzelőlapon több nagyobb - valószínűleg összeállítható - edény volt. A kemencéket a földfelszín alá ásták, ám felmenő falukat nem tapasztották ki, ezek csak a használat során égtek át. Az előkerült leletanyag a kultúra kései időszakához köthető (magasfülű, egyenesaljú kúpos csészék töredékei, durvított felszínű, peremükön bordával díszített hombárok, tálak). A korszak kisebb temetőjét is megtaláltuk (XV. t. 2.). Az 1995. évi ásatáshoz hasonló, attól mintegy 100 méterre előkerült újabb sírcsoport a korábbival 55 azonos korú, a késő badeni illetve kostolaci kultúrába tartozik. A hat, többségében sérült sír urnás-hamvasztásos rítusú, mintegy 15 méter átmérőjű körben helyezkednek el. Urnaként fazék vagy kisebb tál szolgál, általában egy másik edénnyel van lefedve. A lelőhely sűrűségére utal, hogy két későbbi gödörben is rábukkantunk egy-egy elpusztult rézkori sír maradványára. A korai bronzkori kisapostagi kultúra idejéből néhány méhkas alakú vermet és egy zsugorított csontvázas sírt tártunk fel, az elhunyt lábához kis fazekat állítottak. Szintén ehhez a kultúrához tartozhatott további három, zsugorított csontvázas rítusú sír, melyeket a későbbi gödrök szinte teljesen elpsuztítottak. A késő bronzkori urnamezős kultúra telepéről a korábbiakhoz képest kisebb számban kerültek elő tárolóvermek, több kisebb gödörben ugyanakkor a kultúra idősebb (HA1) időszakára keltezhető szép kerámiaanyag volt (XV. t. 5.). Egy nagyméretű építmény azonban hatalmas mennyiségű leletanyagot adott. Az ovális, kissé egyenetlen aljú gödör szélét kísérő cölöphelyek komolyabb tetőszerkezetre utalnak. A nagyszámú edénytöredék mellett a gödörből több bronz tű és egy karperec töredéke is napvilágot látott. A korábbiakhoz hasonlóan a legnagyobb számban a korai vaskori Hallstatt kultúra települési objektumai kerültek elő. Hatalmas, helyenként 5x5 m-t is elérő, nagy négyzet alaprajzú, cölöpszerkezetes, sározott padlós építmények, kisebb méhkas alakú és nagyméretű függőleges falú kerek tárológödrök az egész feltárt területen, gyakran egymásba ásva fordultak elő (XV. t. 3, 6.). Megfigyelhető volt azonban, hogy a kerek tárolóvermek inkább a feltárt terület nyugati és az északi, a nagy négyzetes gödrök a déli részén (az 1994-95. évi feltáráshoz csatlakozva) helyezkedtek el, középen viszonylag üres térség volt. Az északkeleti részen, a mély terület szélén már csak szabálytalan, iszapos feltöltésű anyagkitermelő gödröket találtunk (XVI. t. 6.). A kultúra kései időszakában gyakori grafitfestéssel és besimítottbeböködött mintával díszített edények mellett nagy, hordótestű, durva anyagú fazekak, hombárok, tálfazekak, nagyméretű, bütyökfogós fedők a jellemzőek. Az objektumok égett betöltése nagy, talán az egész települést elpusztító tűzvészről tanúskodik, a települést ezután újra felépítették, a tűzvész utáni planírozás nyomait jelzi a lelőhely felszíne és a gödrök betöltése is. A nagyon hasonló, égett betöltésű gödrök, négyszögletes vermek is több esetben metszik egymást, a laza, hamus betöltés gyakran beleomlott a későbbi gödörbe, ez arra utal, hogy a telepen valószínűleg több ízben pusztított tűz. Ilyen a betöltése azoknak a nagy kerek gödröknek is, melyek alján vagy alsó rétegében kutyacsontváz volt. Az egyikben - két szinten - összesen öt váz feküdt (XV. t. 4.), a többiben egy-egy. Érdekes módon más állat teljes váza nem került elő a gödrökből. A kelta korból továbbra is a házak kerültek elő legnagyobb számban. Ezen a felületen a szokásosnál kisebbek, 3x5 m-es, lekerekített téglalap alaprajzúak, a rövidebb oldalon a tartóoszlop nyomával (XVI. t. 1.). Mindegyiknek jó minőségű, döngölt-sározott padlója volt. Néhány tárolóverem, és több kisebb, mély, keskeny, paticcsal telt gödör is előkerült, az egyik paticcsal feltöltött gödörben sok edénytöredék is volt. A római korból egy kisebb méretű házat tártunk fel. A többször megújított padlójához vegyesen őskori és római kori apró cserepeket, valamint kavicsdarabokat használtak fel. Egy kisebb építmény, valamint nagykiterjedésű, észak-déli és keleti-nyugati irányú árokrendszer is előkerült, lényegében a feltárt felület teljes hoszszában (XVI. t. 5-6.). A nem túl mély (az eredeti felszíntől mért legnagyobb mélységük nem haladja meg a 80 cm-t) árkok néhány esetben metszik egymást, ennek alapján több korszakot képviselnek, azonban egészében egy négyzethálós rendszert alkotnak. Mivel a római telep centruma a feltárástól délre található, a kevésszámú római objektum a falu külső, gazdasági részéhez tartozik. A terület legmélyebb részén egy 1,20x1,20 m-es négyszögletes, ácsolt deszkákkal kibélelt kutat találtunk, az ácsolaton belül 1-1 támasztóoszlop is volt a négy sarokban (XVI. t. 4.). A deszkák és a támasztóoszlopok kocsányos tölgyből készültek. A fákat nem sugárirányban vágták ki, hanem a rönk félbevágása (hasítása?) során nyerték, ezért dendrokronológiai vizsgálatra nem voltak alkalmasak. Annyit meg lehetett állapítani, hogy a fák, amelyekből készültek, azonos időpontban nőttek. 56 2001-ben először kerültek elő középkorba tartozó települési objektumok a lelőhelyen. Néhány nagy, kerek tárolóverem mellett két érdekes objektumot is feltártunk. A nagy kerek gödrök alján 0,5 x 1 m-es deszkaépítményt emeltek, melyet kívülről lapos kövekkel is megtámasztottak (XVI. t. 2-3.). Valószínűleg mindkettő kútként funkcionált, azonban szokatlan, hogy a kiásott gödör méretéhez képest maga a deszkaépítmény kisméretű. A római- és középkori eltérő talajvízszintre utal, hogy a középkori kutak alja jóval feljebb van, mint a rómaié, és jelenlegi aljuk nem is érte el a talajvízszintet. Az egyik kút deszkáinak dendrokronológiai vizsgálatakor sok, összesen 218 éves adatsort lehetett regisztrálni. A kúthoz öreg, a mai átlagos vágásidőnél kétszer idősebb fák anyagát használták fel. Mivel a kút faanyagának Magyarországon nincsenek azonos egybevethető mintái, ezért pontos korukat nem lehetett meghatározni. A lelőhelynek eddig csak a tervezett autópálya nyomvonal által érintett kis részét tártuk fel, valószínűleg azonban a legsűrűbb, víz közeli részét. A felszíni megfigyelések, és a talajviszonyok alapján a feltárt területtől keletre fekvő mély talajú szakaszon nem vagy csak kevés régészeti objektum várható, majd egy 100150 méteres szakasz után a talaj ismét emelkedik, s itt az urnamezős és a badeni kultúra településére és temetőjére utaló adatokat ismerünk.
