Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Gallina Zsolt – Kiss Viktória – Kulcsár Gabriella – Marton Tibor – Nagy Ágnes † – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Sebők Katalin – Somogyi Krisztina: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán 2000–2001-ben végzett megelőző régészeti feltárások. Előzetes jelentés II.

26 HONTI SZILVIA- BELENYESY KÁROLY- GALLINA ZSOLT- KISS VIKTORIAKULCSÁR GABRIELLA- MARTON TIBOR - NAGY ÁGNES f - NÉMETH PÉTER GERGELY - OROSS KRISZTIÁN - SEBŐK KATALIN - SOMOGYI KRISZTINA alját, a vizenyős terület peremét csak a kora bronzkor kezdetén illetve a kelta és római korban használták. A lelőhely természetföldrajzi viszonyainak rekonstruálását segítheti majd a szintvonalas helyszínrajz és a lelőhelyen (árkok, gödrök) vett talaj-, malakológiai- és faminták elemzése.

52 A feltárt terület meghatározó jelensége a módosított nyomvonalszakasz középvonalán kelet-nyugat irányban végigfutó kettős árok (1-2. árkok) volt (XII. t. 1, 34.). A belső, északi árok (1. árok) vonalát a dombtetőn egy szélesebb „bejárati" rész (kapu?) szakította meg, míg a külső, déli árok vonala folyamatos volt (2. árok). Az árkok észak felé enyhe ívet rajzoló vonala a mocsaras területbe fut bele: ennek alapján az árkok a dombvonulat északi csücskét választották el a délebbi területtől. A két fő ároktól délre, azokkal párhuzamosan két keskenyebb, sekélyebb árok vonalát tártuk fel (ezek folytatását a keleti felületen a nyomvonal-módosítás miatt már nem tudtuk megismerni) (XII. t. 2.). A két fő ároktól délre eső felületen szórványosan főként bronzkori kerek és ovális, méhkas alakú gödrök, házak, közelebbről nem meghatározható funkciójú amorf gödrök voltak megfigyelhetőek. Az árkokat a késő bronzkorban vagy a kora vaskorban ásták ki. A meredek falú, V oldalú árkok alsó betöltésében égett faszerkezet nyomait illetve termésköveket sikerült megfigyelni, és az itt talált kerámiatöredékek az urnamezős illetve a Hallstatt időszakra utaltak. Az árkok második betöltődési szakaszát csak a dombtetőn sikerült regisztrálni, ahol is vastag rétegben kelta kori hamus-égett, igen leletgazdag feltöltődés volt megfigyelhető (XII. t. 4.). A dombtető utolsó, késő Árpád-kori lakosainak építményei, házai, kemencéi is jórészt az árkok vonalán és azoktól északra koncentrálódtak: így pl. egy 20 m

2-es felületen 16, négy-öt sorba rendeződő kemence maradványait tártuk fel. A lelőhelyen a legkorábbi időszakot egy, a középső rézkori Balaton-Lasinja-kultúrához sorolható temetkezés maradványai jelentik. Egy késő Árpád-kori ház alatt megfigyelt ovális gödörben két egyén koponyacsontjai és egyéb szórványos emberi maradványok mellett két edény volt (XII. t. 5-6.). A sírhoz kapcsolódó települési objektumot nem figyeltünk meg. A bronzkori objektumok az árkok mindkét oldalán megtalálhatóak voltak. A kora bronzkor kezdetén a Somogyvár-Vinkovci-kultúra szórványos nyomait a lelőhely nyugati lejtőjén illetve a domb aljában amorf, sekély foltokban, valamint néhány szabályos gödörben figyelhettük meg. A kultúra egyértelműen ragaszkodott a vízparti megtelepedéshez, bár az is elképzelhető, hogy ebben az időszakban az átlagos vízszint alacsonyabb volt a későbbi időszakokénál. A korszak leletanyaga nagyon szerény, és a vizes-agyagos földben rossz állapotban maradt meg. A nyugati lejtős területen valamint a dombtetőn jelennek meg elszórtan a kisapostagi-kultúra, majd kissé később a korai és klasszikus dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának települési objektumai, melyek általában kerek, ívelt oldalú és méhkas alakú gödrök. A kisapostagi kultúra egyik gödrének alsó harmadában több száz mocsári csigából álló depó volt. A dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának jellegzetes kerámia leletei mellett egy öntőforma töredéke érdemel említést. A lelőhely őskori történetét egyértelműen a késő bronzkori és kora vaskori megtelepedés határozta meg. Ekkor alakították ki az északi irányban ívelődő két fő árkot és a velük párhuzamosan futó kisebb árkokat (XII. t. 1-4.). Az árkok funkciója (védelem, település tagolása) egyelőre nem tisztázott, mivel a feltárás során késő bronzkori és kora vaskori objektumokat, gödröket és földbemélyített négyszögletes házakat egyaránt találtunk az árkokon kívül és belül is. A leletanyag pontos datálása segíthet majd a település szerkezetének és az árkok szerepének megértésében is. Az urnamezős kultúra és a Hallstatt-kultúra objektumai is főként a dombtetőn illetve szórtan a lejtőn jelennek meg, de a vízparti területet már elkerülik. Az urnamezős kultúra réteges betöltésű, leletekben gazdag gödrei (XIII. t. 1.) mellett említést érdemel egy kerámialapozású kemence (XIII. t. 2.) és egy áldozati gödör, melybe egy felkötött alsó lábszárú halottat helyeztek el (XIII. t. 3.). A Hallstatt időszak egyik kiemelkedő lelete egy épen a földbe helyezett tárolóedény volt (XIII. t. 4.). A kettős árok történetének végső fázisát jelzik a vaskorban megtelepedő kelták. A belső, északi árok egy hosszú szakaszán jelentős kelta kori hulladékréteget figyelhettünk meg (XII. t. 4.). A külső déli árkon pedig egy késő kelta edényégető műhely maradványait tártuk fel. A kelta kori leletek, igaz kisebb intenzitással, de az árkok teljes szakaszán, azok legfelső betöltésében megfigyelhetőek voltak. A kelta kori (LT C-D) edényégető műhelyben egy nagyobb ovális munkagödörhöz egy patkó alakú tapasztott felületű kemence, egy nagyobb kétosztatú, két fűtőjáratos rostélyos kemence (XIII. t. 5-6.), továbbá egy edénytöredékekkel teli hulladékgödör csatlakozott. Az árok közeli szakaszán további 3 tapasztott felületű égető kemence és műhelygödör együttese került elő. Az egyedüli megmaradt rostélyos kemence mellett további rostélyos szerkezetű kemencék összetört maradványait is ugyanezen a szűk területen belül figyelhettük meg. Az edényégető műhelykörzeten kívül, az árkok vonalától délre, lekerekített sarkú, téglalap alakú, földbemélyített alapú, cölöpszerkezetes házakat (XIV. t. 1.) és kisebb-nagyobb tárológödröket figyeltünk meg. Az egyik, réteges betöltésű gödörben plasztikus svasztika díszes kis fazék oldaltöredékei is előkerültek. Ugyancsak kelta korra, annak is inkább középső időszakára utal a lelőhely nyugati oldalán, a domb aljában megjelenő szabályos kerek gödrökből álló sor (XIV t. 2.). Ugyanezt a jelenséget a lelőhely keleti oldalán nem figyelhettük meg. A feltárt lelőhelyszakaszon két sorba rendeződve 12 illetve 6 nagyobb kerek gödör volt. Mélységük átlagosan 1-1,5 m volt és a gödrök alján már megjelent a talajvíz is. A gödrök középső része jobban lemélyült. A konkrét példák alapján a gödrök alapvető funkciója a víznyerés lehetett. A kevésbé jól kiépített egyszerű földkutak mellett köves víztisztító réteggel bíró kutakat és négyszögletes ácsolt faszerkezetes, köves kutakat is megfigyeltünk (XIV t. 3-4.). A minimális leletanyag (téglatöredék, némi kerámiamor-