Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Gyurákovics Norbert: Az érdem elismeréséül

262 GYURAKOVICS NORBERT polgárainak. A magyar államapparátus és a hadsereg tagjai szintén részesültek a szövetségesek kitüntetése­iben. A nyilas hatalomátvételt követően, a fasiszta diktatú­ra céljainak kiszolgálására, módosítják a kitüntetési rendszert, a kitüntetéssel járó ügyeket felgyorsítják, a legénység számára új teljesítményjelvényeket rend­szeresítenek. Szálasi uralmának utolsó heteiben grandiózus kitün­tetési rendszert dolgozott ki Hungária Rend gyűjtőné­ven, arra az időre, ha német győzelem esetén álma, a "Hungarista állam" megvalósul. 1945-1948 közötti kitüntetéseinkről 1945-ben megindul a romeltakarítás, az ország újjáépí­tése. Hadat üzennek a fasizmusnak az élet minden te­rületén, rendelet születik a fasisztának minősített jelvé­nyek érvénytelenítéséről és betiltásáról. A visszacsatolt területek megszállásáért adományozott érmek viselé­sét megtiltják. Az új vezetés sem veti el a kitüntetések alapítását és adományozását. Ezek elsősorban a szovjet katonák­nak adományozott kitüntető érmek. Terveznek egy, az antifasiszta küzdelemben, a de­mokratikus Magyarország megteremtéséért fáradozók számára adható kitüntetést. Ez lett a Magyar Szabad­ság Érdemrend. A független és demokratikus Magyarország érdeké­nek előmozdítása terén érdemeket szerző bel- és kül­földi állampolgárok részére hozzák létre a Magyar Köz­társasági Érdemrendet és Érdemérmet. Az újjáépítés hozta szükségszerű kitüntetések: a Magyar Munka Érdemrend és Érdemérem, a Kossuth­híd Emlékérem, melyet a híd építése során kiemelkedő munkát végzettek számára jutattak. 1948, a szabadságharc centenáriumának éve. En­nek tiszteletére számos kitüntetés lát napvilágot. Kife­jezetten ennek emlékezetére hozzák létre a Kossuth­díjat az alkotó munka elismerésére és ösztönzésére, il­letve a Kossuth Érdemrendet. A szocializmus időszaka (1949-1989) 1948 utáni években az ország akkori vezetői a hagyo­mányos nemzeti szimbólumokat hordozó, köztársasági kitüntetések adományozását megszüntették, vagy kül­alakjukat és alapszabályaikat gyökeresen átalakították. A legmagasabb állami kitüntetések - rendjelek, ki­tüntető címek - alapítására és adományozására a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa volt jogosult. A Minisztertanács adományozta és általában alapí­totta is a szakmai-hivatásbeli, tudományos és művé­szeti jellegű kitüntető címeket és díjakat, az érdemér­meket és a kitüntető jelvényeket. A miniszterek és a tanácsok kitüntető jelvényeket, to­vábbá ágazati és helyi jellegű szakmai-hivatásbeli, mű­vészeti és tudományos díjakat adományozhattak, me­lyeket általában a Minisztertanács alapított. A társadalmi és tömegszervezetek általuk alapított kitüntető jelvényeket adományozhattak, melyek nem tartoztak a szorosabban vett állami kitüntetések közé. A Minisztertanács és a miniszterek a társadalmi és tömegszervezetek országos szerveivel együtt is alapít­hattak kitüntetést. Jogszabály írta elő, hogy a magasabb szintű állami szerv által alapított kitüntetéshez más állami, illetőleg társadalmi és tömegszervezet által alapított kitüntetés sem elnevezésben, sem külső formájában nem hason­líthatott annyira, hogy azok összetéveszthetőek legye­nek. Egyes kitüntetéseket nemcsak személyek, hanem vállalatok, szövetkezetek, intézmények, valamint szoci­alista brigádok, munkacsoportok, továbbá a fegyveres erők, a fegyveres testületek és rendészeti szervek inté­zete, más szerve és alakulata részére is adományoz­hattak. A kitüntetések többsége meghatározott összegű pénzjutalommal, némelyek nyugdíjpótlékkal jártak együtt. Az alapító rendelkezések egyéb kedvezménye­ket is előírhattak a kitüntetettek számára. A kitüntetések rangsoránál az adományozó szerv az állami szervek hierarchiájában elfoglalt helyéből kellett kiindulni. A kitüntetési rendszer sajátosságaként egy­azon szervnek, személynek ugyanaz a kitüntetés több ízben - a már meglévőnél alacsonyabb fokozattal is ­adományozható volt. Kitüntetések a Magyar Köztársaságban (1989-) A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről hozott 1991. évi XXXI. törvénnyel alapjaiban változtatták meg az eddigi kitüntetési rendszert. Megszűntek a szellemiségüket, elnevezésüket, megjelenési formájukat tekintve ide­gen, idejüket múlt kitüntetések és megindult az erkölcsi súlyukat vesztett elismerések tekintélyének helyreállí­tása. A törvényalkotók a magyar történelmi hagyomá­nyokon alapuló, évszázados múltú kitüntetéseket meg­újították. Olyan rendszert hoztak létre, amely alkalmas a Magyar Köztársaság által elismert erkölcsi értékek megbecsülésének kifejezésére. Mint ahogy arról már fentebb szó esett, 1948 után a történelmileg kialakult kitüntetési rendszer felszámolá­sával párhuzamosan új típusú, a magyar hagyomá­nyoktól idegen, alapvetően a szovjet modellre épülő ki­tüntetési rendszer honosodott meg. Ennek jellemzői: nagy számú adományozás, a politikai szempontok el­sődlegessége a kitüntetettek kiválasztásánál, s a politi­kai elkötelezettség elismerésére alapított kitüntetések­kel járó privilégiumok biztosítása. Mindezek következ­tében a magyar kitüntetések elvesztették erkölcsi érté­küket, szellemiségüket és elnevezésüket tekintve is al­kalmatlanokká váltak arra, hogy eredeti rendeltetésük­nek megfelelően, a társadalom elismerését és megbe­csülését fejezzék ki. A Magyar Köztársaság kikiáltását követően a legma­gasabb közjogi méltóság, a köztársasági elnök jogköré­be került a törvényekben meghatározott címek, kitünte­tések, érdemrendek adományozása, viselésük engedé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom