Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Gallina Zsolt – Kiss Viktória – Kulcsár Gabriella – Marton Tibor – Nagy Ágnes † – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Sebők Katalin – Somogyi Krisztina: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán 2000–2001-ben végzett megelőző régészeti feltárások. Előzetes jelentés II.

A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁN 2000-2001-BEN 23 VÉGZETT MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK. ELŐZETES JELENTÉS II. t. 3.). Az 523. cölöpszerkezetű objektumban tűzhely és égetőkemence (567. objektum) is volt. Utóbbiban jól látszottak a kétosztatú tüzelőtérbe szakadt, beomlott rostélydarabok (XI. t. 4.). A leletanyagból a jellegzetes duzzadt peremű korongolt tálak, grafitos edények mellett fibulát, csontból faragott tűket (melyeket talán hajban viseltek) említhetünk meg. A római kori település általunk feltárt része 4 földbe mélyített, négyzet alaprajzú, két oldalán 3-3 cölöpből álló tartószerkezetű, padlós építményből, továbbá tűzhelyes „műhelygödörből", külső kemencéből, kútból és kevés gödörből áll. A szelvény keleti végében, a vízfolyás közelében az egyik gödör alján kiálló fakarókat, egy másik gödörben pedig öt kutya csontvázát dokumentáltuk. Római korinak gyanítjuk azt a körárkot is, amely a felület középső részén húzódott, és számos Árpád-kori objektum vágta át. A 4-5. századra keltezhető, valószínűleg germán, az a Ny-K-i tájolású sír, amelybe egy enyhén torzított koponyájú nőt két ezüst tűvel és orsógombbal együtt temettek el. A hasonló tájolás miatt egykorú lehet egy gyermek és egy felnőtt melléklet nélküli temetkezése is, az előbbi átvágta a már említett 70. kelta épület sarkát. A 462., szétdúlt csontvázas sír keltezése nem egyértelmű, az egykori mellékletre csak bronztöredékek utalnak. A halottat valószínűleg nyújtva és nem zsugorítva temették el a téglalap alakú, DNy-ÉK-i irányú sírgödörben. Feltehetően a germán, és nem a kisapostagi sírcsoporthoz sorolható. Ugyanebből a korból településnyomok, gödrök is előkerültek. A legnagyobb településrészlet a feltárt objektumok több, mint egyharmadával az Árpád-korhoz (12-13. század) köthető. A gödrökön kívül három cölöpszerkezetes ház, építmény, egy kút, számos szabadon álló kemence illetve tüzelőhely került elő. Több kemencebokrot figyeltünk meg, amelyekhez egy-egy nagyobb munkagödör tartozott. Néhány esetben a tetőtartó cölöpök nyomai is jól látszódtak (XI. t. 6.). Két fázisban működhetett az a „műhely", amelyben összesen hét kemence maradványát találtuk meg (IX. t. 2.). A kemencék jelentős részének alját a sütőfelület alatt cserepekkel, néha salakkal rakták ki. A 143. kemence platnija alól származó töredékekből sikerült összeállítani egy cserépbográcsot, a korszak jellegzetes edénytípusát (XI. t. 5.). Árpád-koriak lehetnek a lelőhely keleti végében található árkok is. A bronzkori hamvasztásos sírok környékén feltártunk egy földbe ásott középkori fazekat is, gödrében az edény mellett egy vastárgy (esetleg szög) volt. Sírként biztosan nem értelmezhető, funkciója kérdéses. A két ásatási szakaszban, 21700 m

2-nél nagyobb felületen feltárt, közel 600 objektumával OrdacsehiCsereföld jellegzetes példája a Balaton parthoz közeli, számos régészeti korszakot képviselő lelőhelyeknek. Ordacsehi-Kis-töltés Kulcsár Gabriella Az SMMI és az MTA Rl közötti együttműködés keretében a lelőhelyen 2001-ben 21 500 m

2 feltárását végeztük el. A lelőhely Ordacsehi község észak-északkeleti határrészében, esős időben nehezen megközelíthető vidéken található. A Kis-töltésnek nevezett terület egy észak-dél irányban hosszan elnyúló földhát, melyet kelet felől a Jamai-patakot kísérő berek illetve a Bugaszegi-halastó, míg nyugat felől az Ordai-berekhez tartozó mocsaras völgyrész határol. A régészeti lelőhely terepbejárási adatok alapján a földhát szinte teljes területére kiterjed, igaz, a leletek koncentrációja változó intenzitású volt. Az M7 autópálya eredetileg kijelölt nyomvonalrészlete a dombvonulat északi peremét érintette egy kb. 320-360 m hosszú és 60 m széles szakaszon. A feltárásokat a lelőhely dombháti szakaszán átfutó földúttól nyugat felé eső felületen kezdtük meg, mely a 2001. április végén ismert adatok alapján a feltárandó nyomvonal-szakasz fele részének felelt meg (I. felület, XII t. 1.). 2001. június közepén a nyomvonal módosítása miatt több más közeli lelőhellyel egyetemben az Ordacsehi-Kis-töltés lelőhelyen feltárandó terület is megváltozott. Az új nyomvonal kb. 30 méterrel tolódott északi irányba, így a már megkezdett feltárások déli széle már nem esett az új nyomvonalba. Ennek értelmében a korábban tervezett feltárandó terület nagysága megnövekedett. A munkálatokat a módosítások figyelembevételével a dombvonulat keleti felében folytattuk (II. felület), majd a nyugati oldalon (III. felület) fejeztük be. A lelőhely kelet-nyugati határait a dombvonulat aljában mai napig megfigyelhető vízjárta, mocsaras területek jelölték ki. Míg azonban a nyugati oldalon régészeti jelenségeket a ma illetve különböző korszakokban vízjárta terület legszélén is megfigyelhettünk, addig a keleti oldalon a mocsaras terület vízszintje a régészeti korokban jóval magasabb volt a mainál, és emiatt a mocsaras berek a domb lejtőjének alsó harmadát nem tette tartós emberi megtelepedésre alkalmassá. Ugyancsak a keleti oldalon figyelhettünk meg egy, a domblejtő középvonalán keresztülfutó széles humuszlencsét, melyet több keskeny szondázás alapján egy, a kelta időszak vége és a középkor közötti időszakban feltöltődött természetes teraszként rekonstruálhattunk. Ez utóbbi feltételezésünket a mai felszínen készített szintvonalas felmérés is alátámasztotta. A lelőhely magasabb területein a humuszréteg igen vékony (10-25 cm) volt, lefelé fokozatosan vastagodott, míg a lejtők aljában az eredeti felszínre ráterült mocsaras-fekete humuszréteg vastagsága elérhette a 80-100 cm-t is. A dombhát homokos-löszös rétegeit lefelé agyagos föld váltotta fel. Az objektumok megfigyelését az alacsonyabb területeken megnehezítette, hogy a régészeti korokban időszakosan különböző vastagságban iszapos hordalék rakódott le felületen. Általánosan igaz, hogy az intenzív megtelepedésre utaló nyomok a dombtetőn mutathatók ki. Némileg klimatikus és vízföldrajzi változásokat tükrözhet, hogy a domb