Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Földes Mária: Rippl-Rónai emberi kapcsolatai a levelei tükrében

232 FÖLDES MARIA A Rippl-testvérek - Ödön, Lajos, József- a Róma-villa kertjében, 1912 körül somnál pedig a pénzt keresi és mintha csak ebben látná a valóságos siker elérését Ismételnem kell иду látszik, hogy a kiállításomat soha nem akartam vásártérré alakítani, mindig csak az erkölcsi siker lebegett szemem előtt... Hazatelepülése után kapcsolatuk továbbra is szoros marad, megosztja szüleivel egyre gyakrabban bekövetkező művészi sikereinek örömét. Anyja 1905-ben, apjának 1908-ban bekövetkezett halála után is sokszor emlegeti leveleiben szüleit, főleg édesanyját. Mély érzés árad ezekből a részvétnyilvánításokra írt sorokból: „Ön tudja legjobban, hogy kit vesztettem én el benne, akit annyiszor lefestettem akkora szeretettel. Ha két szivem volna, se tudnám elviselni bánatomat, nem is tudom, melyik pillanatban szakad meg ...A karácsonyfa még ma is fenn áll a maga szimbolikus pompájában, csak egy dologgal - egy ereklével szaporodott - édes anyám két áldásos és dolgos kezével = gypsbe öntöttük." vagy a nagyon sikeres 1906-os kiállítás és aukció mámoros hangulatában Ödönnek költőien fogalmazza meg édesanyja fájó hiányát: „milyen jó lenne kedves kis anyánkat szivén csókolni". Feleségének, Lazarinnak alakja elsősorban nem a neki írt levelekből, üdvözletekből rajzolódik ki. Kevés levél, néhány képeslap maradt ránk, ezek azonban rövid, de nagyon kedves üdvözlő sorok. Másoknak írt beszámolókból, leginkább az Ödönnek szóló híradásokból kell összeraknunk Lazarin alakját. Egy-egy megjegyzésből, utalásból, események leírásából áll össze szinte mozaikképként Rippl és Lazarin kapcsolata, a háttérbe húzódó, odaadó, biztonságot, állandóságot jelentő élettárs és feleség figurája. Lazarint húgával együtt 1888-ban ismerte meg Rippl Párizsban. Az 1890-es években a művész sok hímzést és gobelint tervezett, ezek kivitelezését vállalta a két Baudrion lány áldozatos, fáradságos munkával. Hogy mikor mélyült el kapcsolatuk, hogyan alakult át a munkakapcsolat életre szól vonzalommá, nem tudjuk. Tény, hogy a jelenleg birtokunkban lévő levelekben először 1895-ben bukkan fel neve. Ekkor születik az a nagyon fontos két levél, amelyben beszámol életformájukról. Részletesen és igen szemléletesen írja le szobáikat, szeretettel ismerteti meg szüleivel az őket körülvevő kedves berendezési tárgyakat. Valószínűleg tartott az öregek rosszalló véleményétől, ezért nagyon óvatosan közelít a kényes témához. A szobák leírása során érünk a hálószoba bemutatásához, itt szövi bele ügyesen mondanivalójába Lazarin létezését, egy polgári családban egyáltalán nem megszokott kapcsolat tényét, ilyenformán: „...Az én hálószobámban van egy genfi falszőnyeg és egy japáni rajz, egy puha fából készült ágy, a fa színe sárga és politúrozott az erek lát-