Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Földes Mária: Rippl-Rónai emberi kapcsolatai a levelei tükrében

230 FÖLDES MARIA József és Ödön egy fiumei kávéház asztalánál, 1904 körül vagy esetleg Lazarin, a művész felesége ítélte pusztulásra őket, nem tudjuk. Talán maga a mester is szelektált, vagy nem tartotta annyira lényegesnek megőrzésüket, erre egy levéltöredék néhány sorából következtethetünk, melyben a Justh Zsigmondtól kapott levelek sorsáról számol be számunkra eddig ismeretlen címzettnek: „Itt küldöm Méltóságos Uram, Zsiga levelét, tegyen vele amit akar. Nekem, kedves kötelesség ezt Önnel közölni. Végtelen sajnálom, hogy a többit nem őriztem meg, pedig egyik kedvesebb és tartalmasabb volt, mint a másik..." Egy másik, Ödönhöz írt leveléből pedig azt tudjuk meg, milyen cselekedetre sarkallta az, ha valami nem tetszett neki: „...Még egyszer kérlek szépen - szíveskedjél több gondot fordítani leveleidre иду külsőleg, mint belsőleg.. .Leveledet azonnal elégettem, amint láttam, hogy millió hibával van tele..." Bizakodni azonban bizakodunk, hogy kutatómunkánk során még előkerülnek levelek, melyek teljesebbé tehetik a Rippl-Rónairól kialakuló képet. Kik jelentették Rippl-Rónai családját? Elsősorban szülei, Rippl József iskolaigazgató-tanító és felesége, Knezevich Anna, akik a négy fiút felnevelték. Rippl-Rónai mindig nyilvánvalóvá tette, mit köszönhet szüleinek, mit jelent számára az otthon, a családi tűzhely melege. „Az bizonyos, hogy én a régi patriarkális érzések embere vagyok - az otthont és szüleimet nagyon szeretem és szerettem volna velük élni... Nekem az ő megelégedettségük, boldogságuk volt mindig legnagyobb örömöm". Malonyai Dezsőnek 1905-ben fogalmazta meg származásával kapcsolatban ezeket a sorokat: nincs olyan apja-anyja senkinek a világon, mint nekem arról kezeskedem. Ezeknek a lelke, szive, mindene nemes - okmány nélkül. Én, az árnyékukba sem lépek. Ős erők. " 1883-ban a huszonkét éves fiatalember bejelenti eltökélt szándékát, hogy abbahagyja a nevelősködést a Zichy családnál, nem lesz patikus, hanem saját útját követve művészi pályára lép és Münchenbe megy, hogy fejlessze, képezze adottságait. Ahogy írja, valamennyi megtakarított pénze volt, mégis elsősorban csak szülei segítségére számíthat, bár reménykedik Somogy megye vagy a város esetleges támogatásában. Első levelében megnyilvánuló erős, önmagába és tehetségébe vetett hit, ez a fantasztikus eltökéltség a következő évek minden szüleinek szóló híradásban jelen van, nem csökken, annak ellenére, hogy támogató ösztöndíjak nem nagyon érkeznek, a szüleitől érkező apanázs ritkán egészül ki illusztrációkért, kisebb munkákért járó tiszteletdíjjal, pláne tanulmányai elején. Ezért a Münchenből és Párizsból érkező leveleknek központi kérdése, témája a pénz, valamiféleképpen minden e körül forog. Nem ritkák az ilyen megjegyzések: „A postamesterek és a Grófné levelét kérem viszszaküldeni és ha lehet egy kissé gyakrabban irni. Ha pénzt küldenek azt pénzeslevél borítékba tegyék és ne utalványozzák, van erre elég ок.", vagy: „Addig a kitartás lesz legnehezebb és hogy a siker biztos legyen, nagyon jó lenne, ha az kedves jó Öreganyám megnyitná az erszényét és elküldené nekem annak összes tartalmát, ...Ne mutogassák kérem mindenkinek leveleimet nem szükséges a mi házi ügyeinket az egész világnak kitálalni, ha nekem jól, biztosithatom Önöket Kedves Szüleim, hogy Önöknek is jól fog menni." Ilyen bíztatásokra nagy szükség lehetett, mert a tanulás évei nem rövidültek, München után Párizs következett, bár ott ösztöndíjak könnyítettek Rippl és családja helyzetén. Néha kissé nyersen közli szüleivel, hogy még szükség van az otthoniak áldozatkészségére, így született meg ez az 1886-ból még Münchenből keltezett levél, melyben írja: „Legelső sorban is azt tudatom, hogy nem mentem festő iskolába, de ezt nemcsak azért nem tettem meg, mert pénzem nincs hozzá, hanem főleg azért, mert jövő évre egy még elismertebb iskolába juthatok... Egy szóval 2-3 év előtt még szó sincs arról, hogy tisztán a festészetből, képekből éljek meg... Ezeket figyelmeztetésül kom, csak nehogy idő előtt légvárakat építsenek maguknak Kedves Szüleim! A következő évek híradásainak is legfőbb témája a már Párizsban tanuló, dolgozó fiatal festő anyagi helyzete, majd egyre sikeresebb festői pályafutása, első kiállításai. Első olvasatra úgy tűnik, csak a saját sorsa foglalkoztatja, csak saját céljait látja. Szüleinek gyakran ad feladatokat, cipőt, ruhát, élelmet kér otthonról, de elvárja a lelki támogatást is. Azt is megengedi magának, hogy tanácsot adjon öccsei pályaválasztásával, viselkedésével kapcsolatban, sokszor fogalmaz meg kritikát velük szemben. Sosem felejti el szóvá tenni szüleinek azt, hogy kevés bélyeget raknak a levelekre, hogy nem megfelelő a kért ruha szövete, szabása, szóval aprócseprő dolgokban is nagyon kényes és igényes. Még-